Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-11 / 8219. szám
Kapu, 1992/1-2.szám ÍO totális állami ellenőrzés teljes és szorosan illeszkedő rendszere. Ennek a torz látásmódnak és gyakorlatnak volt a következménye az is, hogy legszebb nemzeti ünnepünktől, március 15-tól rettegett mindegyik rendőr. A hatalom ugyanis félt saját gyerekeitől. Véleményem szerint ez a „puha, liberális diktatúra” alapjában véve elkénvelmesedett és gyáva is volt. Nem "bízott még saját biztonsági apparátusában sem maradéktalanul, mert jól emlékezett rá, hogy 1956- ban nemcsak csődöt mondott és órák leforgása alatt összeomlott a rendszer. de a honvédség és a rendőrség túlnyomó többsége szembekerült vele és a nép oldalára állt Talán ezért volt annyira kíméletlen a leszámolás • tisztek kivégzése, számos katona és rendőr súlyos börtönbüntetései. Ha összevetjük az 1953-as berlini, az 1956-os poznani, az 1968-as csehszlovákiai, az 1971-es gdanski és az 1981-es lengyelországi leszámolásokkal. akkor látható, hogy sehol sem volt ilyen barbár tömeges kivégzésekkel súlyosbított bosszú, mint nálunk 1957-1960 között. A Kádár-korszak sem becsülte meg jobban fegyveres támaszát, mint Rákosiék. Ha összehasonlítjuk az-ellátást, a felszerelést, a fizetéseket a szovjet, NDK, csehszlovák, lengyel megfelelőkkel, akkor mindig hátrányos volt számunkra az egybevetés. Például a rendőri fizetés normája a mindenkori szakmunkás bér átlaga fölött egy nagyon kevéssel volt meghatározva. Egy azonos besorolású állambiztonsági honvéd, vagy búnügyes hadnagy fizetése között 50-150 formt különbség volt általában. Ezért sem volt jelentős áramlás az egyes szervek között, mert anyagilag sem érte meg. Ez a helyzet a kontraszelekciót erősítette. A belső rend fenntartására szakosodott erószakszervek létszáma a lakosság számarányához mérten is a legalacsonyabb nálunk volt. (Az más kérdés. hogy így is indokolatlanul magas volt az állambiztonsági szolgálat létszáma bizonyos állománycsoportban.) Talán arra számított a hatalom, ha esetleg ismét baj lesz, megint a „testvéri tankok” jelentik a megoldást. De mennyire hazafias az a vezetés, amely más ország katonájától várja el saját védelmét? A válasz miatt - azt hiszem mindnyájunknak -szégyenkeznie kell, mert ez a mi vezetésünk volt, minket képviselt a nagyvilágban. Cinikusan említette nekem az 1980-as évek elején az egyik fóideológus, hogy számunkra a legobb befektetés és propaganda a királyok, sahok, hercegek meghívása, mert ilyenkor a világsajtó címoldalán szerepel hazánk, amit még fizetett hirdetés árán sem tudnánk elérni. A Szovjetuniót kivéve egek európai szocialista országban sem volt annyi mesterségesen kreált, politikai-ideológiai és gazdaságpolitikai koncepcióból fakadó büntetőper és kivégzés, mint nálunk. Az SZKP XX. kongresszusán elhangzott Hruscsovbeszédet követően -1955- 1956-ban politikailag/rehabilitálták az ismertebb kommunisták és szociáldemokraták ellen lefolytatott perek legtöbb áldozatát. .ARajk és társai, a tábornoki perek, a szocialisták, szociáldemokraták, vagyis: egyszóval a munkásmozgalmiak elleni perek politikai rehabilitációjával úgymond lezárták a törvénysértések korszakát, igazságot szolgáltattak, politikailag-erkölcsileg az elítélteknek, volt akinek kártérítést is fizettek tpéldául Aczél György 132 000 forintot. Schiffer Pál 170 000 forintot, Újhelyi Szilárd 142 000 forintot, Szirmai István 65 000 forintot. Kállcy Gyula 176 000 forintot és Kisházi Ödön 90 000 forintot kapott). Ezzel a hatalom mosta a kezét és a közvélemény szája is be lett fogva. Pedig a feltárt perek csakis a kommunista párt egyes frakciói közötti hatalmi harcot és leszámolást jelentették a valóságban. A pártállam szétbomlásáig szó sem lehetett a politikai vezetés által irányított, jóváhagyott tömeges törvénysértések feltárásáról, a jogi rehabilitációról és az egzisztenciális jóvátételről. Nem eshetett szó a nem munkásmozgalmi káderek elleni politikai és gazdaságpolitikai koncepciós perekről, a „B”-listázásról, a kitelepítésről, a kuláküldözésról, a közellátás elleni bűncselekmények több tízezer áldozatáról, a szabotázsperekról, majd az úgynevezett ellenforradalmi perekről, és a büntetőeljáráson kívüli kényszerintézkedések áldozatairól, továbbá a legutóbbi másfél évtizedben a munkahelyről való kiszorításról, az emigrációba való kényszerítésről, a hallgatásra kényszerítésről, és az emberi szabadságjogok számtalan önkényes korlátozásáról. Több százezer honfitársunk lett megbélyegezve, üldözve, diszkríminálva és megbüntetve. Több százan életükkel fizettek Ezt a pártállam - amelynek nevében a törvényeket és annak alapján az ítéleteket és a megnyomorító intézkedéseket hozták - felbomlásáig nem ismerte el. Ezért ítéletet csak a történelem, eg- új, higgadtabb, műveltebb, sérülésmentes és európai színvonalra emelkedett nemzedék hozhat. Mi sebeket okoztunk és kaptunk. Elfogultak vagyunk, mert mindenki úg emlékezik az eseményekre, történésekre, ahogan azt személyesen átélte, vág- környezetében hallotta. Például másként élte át ■Jánx Gusztáv a II. hadsereg pusztulását, mint apósom őrmesterként eg Don-parti ■ lövészárokban, vág másként látta a Rádió ostromát 1956, október 23-án éjszaka a portás, mint Benke Valéria az igazgatói irodában. Ennek a korszaknak az igazi vesztese nemzedékem, amely 1945 után nőtt fel, eszmélt tudatra és nem találta meg önmagát Elvették hitét, megalázták önérzetét, önbecsülését, elfojtották érzelmeit és eltorzították tudatát. A gazdasági károkat okos fejjel, szakértelemmel, szorgalommal és lemondással viszonylag g-orsan helyre lehet hozni. A tudati világban, az erkölcsi értékrendben és az érzelmekben okozott károkat sajnos nag-on nehezen, hosszú idő alatt és csak segítséggei lehet meggógyítani. Ebből a célból fogtam végül is tollat, hog a hatalom ismeretlen bugyraiban töltött 37 év tapasztalataival segítsek feltárni a múlt eseményeit, és annak tanulságait átadni az utánunk következőknek. Megjegezni kívánom, hog senkinek a személyiségi jogát nem kívánom megsérteni, ha ebben akaratlanul is vétenék, előre is bocsánatot kérek. Ezért az általam megítélt felelősség súlyától függően használom felváltva a neveket, illetve a monogramokat eges személyek megjelölésére. Konkrét ügeket, esetleg csak példálózva említek, mert a független bíróság joga és kötelessége a bűnösség eldöntése. (Folytatjuk)
