Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-11 / 8219. szám

fin-amerikai országban rendóratta­­,-ét működtet nagykövetségein. Moszkvai embereink irodája egyébként a magyar nagykövetség •.pületében volt. és ha KGB-s. avagy i rendőri vezetőkkel akartak tár­gyalni. akkor belépési engedélyt kel­lett kérniök a megjelölt objektumok­ba. Ennyit a viszonosságról. A kémelháritó csoportfőnökség ugyancsak az 1970-es évektől kezdve epitette a szocialista és az úgyneve­zett harmadik világbeli együttműkö­dő országokban, nagykövetségeinken íz állambiztonsági összekötő tisztek hálózatát a viszonosság elve alapján. Erek a tisztek, a helyi állambizton­­sngi szervekkel való áilanuó supcso­­iattartas mellett, elvégeztek az adott országban elő. vagy tartósan kikül­dött magyar állampolgárok kémelhá­­rírási cs terrorvédelmi feladatait is Csupán erdekesseg, hogy elfcürokra­­tizálocott és mindent nyilvántartó államigazgatásunk ellenére egyik or­szágban sem stimmelt soha a mun­kaiig}.:- es a külügyminisztérium va­lamint a kémelhárítás ' névsora az egy-egy adott országban tartósan tartózkodó magyar állampolgárok­ról. Ezek a tisztek szabadságuk alatt a baratt beszélgetések során sok szörnyűséget meséltek el különösen az észak-koreai, az albán, a román és a kínai viszonyokról, valamint a he-' lyi elhárítás ellenük tett agresszív lé­péseiről. Azonban a hivatalos politi­ka ezekről ugyanúgy hallgatott, mint minden más, a lakosságot jobban érintő problémáról. Az eddig vázlatosan érintett kér­dések után már fel lehet tenni azt a kérdést is. hogy ha már hallgatásra voltak, vannak ítélve az állambizton­sági szervek beosztottai, akkor leg­alább. ha konkrét kérdések alapján megszólaltatják őket a nyilvánosság előtt, miért hazudnak? Azért, mert 45 éven keresztül felsőbb és közvet­len vezetőiktől mást sem láttak, ta­pasztaltak. A hazudozás normává vált. Aki ezt a normát nem fogadta el. az elveszett ember volt. A magyar állambiztonsági szolgálat törté­netében egyetlen esetben fordult elő. hogy tiltakozása ellenére neveztek ki egy közhivatainokot állambiztonsági miniszterhelyettesnek. Rác: Pál ad­dig külügyminiszter-helyettes volt. Sem az erkölcsi normarendszere, sem a gyomra nem tudta elviselni a tapasztaltakat és az elvárásokat Ez a több nyelvet beszélő européer az el­ső adandó alkalommal visszament a külügybe és hamarosan meghalt. El­vesztése - gondolom - most a világra nyitás idején érezhető igazan. Még egy általános és a letűnt kor­szakra jellemző jelenséget kell meg­említenem. A kommunista pártok fennen hirdették az úgynevezett ketfrontos harc jelentőségét. Vagyis azt. hogy minden baloldali, túlzó, il­letve jobboldali, revizionista elhajlás, gondolat és gyakorlat ellen fel kell lépni. A valóságban ez a tétel is ha­zugság volt. Az MDP-korszak politi­kájában. még Sztálin halála után sem merült fel, még elvi síkon sem a baioldaliság veszélye. Az MSZMP gyakorlatában egyetlen egyszer volt nyílt polémia, 1957-ben Kádár János és Révai József között a régi - 1956 előtti - gyakorlathoz való visszatérés kérdésében. Tehát a gyakorlat úgy alakult, hogy egy kicsit balosnak, ult­rakommunistának. vagy 150 száza­lékos szovjetbaratnak lenni t például az 1960-as években egyes funkcioná­riusoknál megfogalmazódott az az óhaj, hogy’jó lenne a Szovjetunióhoz csatlakozni tagköztársaságként, mert az megoldaná problémáinkat az olajszállítástól az államhatáro­kig), mindig bocsánatos bún volt, amit az ejnye-bejnye mellett cinkos kacsintás követett. De a hivatalostól a legártalmatlanabb módon eltérő gondolat felvetése felkeltette a hata­lom gyanakvását és retorzióját. S mégha a legjobb esetben következ­mény nélkül is maradt az ilyen meg­nyilvánulás, azt soha nem felejtették el. nem bocsátották meg. Ezt velem együtt nemzedékem mindegyik tagja saját tapasztalásából ismén. Ha a politikában baloskodni csu­pán csínytevés, ellenben revízió alá vonni valamilyen szent dogmát el­lenforradalmi gondolat, akkor az ál­lambiztonsági szolgálat ehhez az el­váráshoz szorosan igazodott mind­­egyik. úgynevezett szocialista or­szágban. Miután a belső reakciót el­hárító csoportfőnökség tevékenysége szorosan kapcsolódott az ideológiá­hoz és kisebb mértekben a katonai elhárítás is ugyanezt tette a fegyve­res erők vonalán, készen van a kép­let: aki konzervatív, mindenben túlzó és szélsóbalos nézeteket hangoztat az olyan derék öreg veteran, aki fe­lett eljárt ugyan az idó. de hadd tel­jen kedve a nosztalgiában, mert a nn kutyánk kölyke..A politikai vezetés döntésén kívül ez volt a döntő oka annak, hogy a Cégen beiül soha nem indult fegyelmi .vizsgálat a koncepci­ós perek felelőseinek megállapításá­ra és Péter Gábor államvédelmi altá­bornagy elleni büntetőper res az íté­let isi > tulajdonképpen Koncepciós ügy volt. mert nem a nemzetellenes diktatúra rémtetteiért es tömeges törvénysértéseiért lettek egynéhá­­nyan felelősségre vonva. Csupán a munkásmozgalmi káderek ügyének formai lezárását akarták ezzel jelké­pezni. Az 1945-1989 közötti időszakban csupán egyszer volt egy baloldali re­vizionista szervezkedési ügyben tit­kos nyomozás és eijárás. az 1960-as évek elején. Ezzel szemben, aki kimondta, hogy a király meztelen, de ezt a hiva­talos politika és ideológia nem ismer­te el, az belső ellenségnek minősült, így lett ellenség a gondolkodó értel­miségi, az avantgárd művész, a kí­váncsi és elégedetlen fiatal, vagy a zúgolódó munkás. Ha pedig meg van rajzolva az ellenségkép, akkor akire ez ráülik, elhárítási kategóriát képez és ellenőrzés alatt kell tartani. így valósult meg világunkban az orweili

Next

/
Thumbnails
Contents