Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-11 / 8219. szám

:iz alföldi körzetekből tudta volna felvásárolni a sertéseket és elegendő víz van), hanem Szekszárdon építsék fel. Sok ilyen helyi és csoportérdek -rvényesült a közjó hátrányára.

Az információk egy másik csoportja - döntően gazdasági, pénzügyi - esetében a Cég szignalizációk és érrekelőjelentések sorozatával bombázta a kormányt és az illetékes főhatóságokat. de mivel minden döntés politikai volt, vagyis párthatározat, ez a tevékenység a süketek párbeszédévé vált.

Például a líbiai beruházásoknál idejekorán egymástól függetlenül jelezte a hírszerző és a kémelháritó csoportfőnökség, hogy komoly kárunk. vagy veszteségünk fog ebből az üzletből származni, senki nem reagált a párt és a kormány vezetése részéről a figyelmeztetésre. Végül még azzal sem törődtek, hogy az építkezések felszámolása után az odaszállított gépeket és berendezéseket hazahozassák. ehelyett hulladéknak adták el a helyi ócskavas-kereskedőknek.

Az igazsághoz tartozik, hogy az 1970-es évektől kezdve, amikor gazdaságilag nyitni kezdtünk Nyugat felé, a hírszerzés és a kémelháritas gazdasági kérdésekkel foglalkozó osztályai úgynevezett szakértő ügynököket kezdtek foglalkoztatni. Ezeknek a szakembereknek a titkos együttműködés során az volt a feladatuk, hogy múszaki-tudománvospénzügyi stb. szempontból értékeljék azoknak a titkos úton beszerzett információknak a valóságos értékét, amelyeket a Cég, a forrás ködösítésével. rendelkezésükre bocsátott. (Ezt a tevékenységet „fatvolozasnak” nevezik, vagyis, amikor az információ átvevője nem következtetheti ki, hogy honnan és kitói származik az értesülés.) Az ily módon készített elemző-értékelő jelentések és az azokból adódó következtetések és javaslatok már megfeleltek a szakszerűségi követelményeknek. Sót, ebben az évtizedben jöttek létre az operatív csoportfőnökségeken az elemző-értékelő osztályok, alosztályok, amelyek függetlenül az információszerzó operatív szervtől feldolgozták, dúsították, ellenőrizték az információkat. Egyes témákban még azt is ki lehetett mutatni, hogy egy-egy találmány, vagy COCOM-listás termék a népgazdaság számára hány millió forintot ért.

Hogy ez a tevékenység végül milyen eredménnyel járt, az közismert. A gazdaság hiába kapott jó ötleteket, olyan eljárásokat, amelyeket már nem kellett nálunk újra feltalálni, kidolgozni, kikísérletezni, semmit sem segített, mert a gazdasági struktúra és hierarchia, érdekeltség stb. változatlan maradt. A hatalom nem köteles figyelembe venni saját titkosszolgálatának a javaslatait sem.

Az információk legszélesebb köre azonban soha nem került papírra, senki nem merte leírni azokat. Ezek különböző kis- és nagykirályok viselt dolgairól szóltak. Velük pedig nem volt tanácsos ujjat húzni. Melyik katonai elhárító hadnagy merte volna leírni a honvédelmi miniszter lakás- és nőügyeit, melyik kémelhárító hadnagy merte volna jelenteni, hogy egy államtitkár ittasan halálra gázolt egy gyalogost, vagy a politikai bizottság egyik ifjú tagja a kormány-gépien