Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-11 / 8219. szám

:iz alföldi körzetekből tudta volna felvásárolni a sertéseket és elegendő víz van), hanem Szekszárdon építsék fel. Sok ilyen helyi és csoportérdek -rvényesült a közjó hátrányára. Az információk egy másik cso­portja - döntően gazdasági, pénzügyi - esetében a Cég szignalizációk és ér­­rekelőjelentések sorozatával bombáz­ta a kormányt és az illetékes főható­ságokat. de mivel minden döntés po­litikai volt, vagyis párthatározat, ez a tevékenység a süketek párbeszédé­vé vált. Például a líbiai beruházásoknál idejekorán egymástól függetlenül je­lezte a hírszerző és a kémelháritó csoportfőnökség, hogy komoly ká­runk. vagy veszteségünk fog ebből az üzletből származni, senki nem rea­gált a párt és a kormány vezetése ré­széről a figyelmeztetésre. Végül még azzal sem törődtek, hogy az építke­zések felszámolása után az odaszállí­tott gépeket és berendezéseket haza­hozassák. ehelyett hulladéknak ad­ták el a helyi ócskavas-kereskedők­nek. Az igazsághoz tartozik, hogy az 1970-es évektől kezdve, amikor gaz­daságilag nyitni kezdtünk Nyugat felé, a hírszerzés és a kémelháritas gazdasági kérdésekkel foglalkozó osztályai úgynevezett szakértő ügy­nököket kezdtek foglalkoztatni. Ezeknek a szakembereknek a titkos együttműködés során az volt a fel­adatuk, hogy múszaki-tudománvos­­pénzügyi stb. szempontból értékeljék azoknak a titkos úton beszerzett in­formációknak a valóságos értékét, amelyeket a Cég, a forrás ködösítésé­vel. rendelkezésükre bocsátott. (Ezt a tevékenységet „fatvolozasnak” ne­vezik, vagyis, amikor az információ átvevője nem következtetheti ki, hogy honnan és kitói származik az értesülés.) Az ily módon készített elemző-értékelő jelentések és az azokból adódó következtetések és ja­vaslatok már megfeleltek a szaksze­rűségi követelményeknek. Sót, ebben az évtizedben jöttek létre az operatív csoportfőnökségeken az elemző-érté­kelő osztályok, alosztályok, amelyek függetlenül az információszerzó ope­ratív szervtől feldolgozták, dúsítot­ták, ellenőrizték az információkat. Egyes témákban még azt is ki lehe­tett mutatni, hogy egy-egy talál­mány, vagy COCOM-listás termék a népgazdaság számára hány millió fo­rintot ért. Hogy ez a tevékenység végül mi­lyen eredménnyel járt, az közismert. A gazdaság hiába kapott jó ötleteket, olyan eljárásokat, amelyeket már nem kellett nálunk újra feltalálni, ki­dolgozni, kikísérletezni, semmit sem segített, mert a gazdasági struktúra és hierarchia, érdekeltség stb. válto­zatlan maradt. A hatalom nem köte­les figyelembe venni saját titkosszol­gálatának a javaslatait sem. Az információk legszélesebb köre azonban soha nem került papírra, senki nem merte leírni azokat. Ezek különböző kis- és nagykirályok viselt dolgairól szóltak. Velük pedig nem volt tanácsos ujjat húzni. Melyik ka­tonai elhárító hadnagy merte volna leírni a honvédelmi miniszter lakás- és nőügyeit, melyik kémelhárító had­nagy merte volna jelenteni, hogy egy államtitkár ittasan halálra gázolt egy gyalogost, vagy a politikai bizott­ság egyik ifjú tagja a kormány-gépien

Next

/
Thumbnails
Contents