Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-11 / 8219. szám
± moiyabban vették a törvényességet. Az más kérdés, hogy a törvények is törvénytelenek voltak az emberi jogok és a demokrácia szempontjából. Sajnos sok ilyen munkatársamat a szakmai vezetők nonkonformistának. közösségbe nem beilleszkedőnek, fegyelmezetlennek minősítettek és első adandó alkalommal, vagy mondvacsinált okokkal megváltak tőlük. így szerelték le a tehetséges és önállóan gondolkodó emberek zömét a kontraszelekció révén hatalmat gyakorló irigy, középszerű és a szakmához nem értő vezetők. Az elüldö-. zott, kiszuperált volt munkatársak dicséretére legyen mondva, hogy a polgári életben a kezdeti gyanakvás és a beilleszkedés nehézségei után kiválóan megálltak a helyüket. Például D I.. az egyik nagy utazási iroda vezérigazgatójává .küzdötte fél magát. - . • -i .A dolgok természetéből adódik, hogy-a világ mindegyik titkos- és biztonsági szolgálata rendeltetésénéi fogva konzervatív. Hiszen az az alapvető célja, hogy a fennálló rendet védje minden strukturális változtatástól. A világ eseményei már számos példát szolgáltattak arra. ho^y a fiataí katonatisztek hazafias csoportja hatalom- és rendszerváltozást tudott végrehajtani. Ezek a palotaforradalmak - bár többnyire tömegtámogatás nélkül - progresszív fordulatot eredményeztek. .Arra azonban még nem volt példa, hogy a titkos- és biztonsági szolgálatok kezdeményeztek haladó forradalmi változást. Diktatúrák hatalomra jutását célul tűző puccsokban azonban sokszor meghatározó szerepet játszottak. A konzervativizmus, a meglévő hatalmi viszonyok védelme és erősítése a rendeltetésük, ez számukra létkérdés. .Az agyonpolitizált és a fanatizmusig túlfűtött ÁVH után az 1956 decemberétől újjászerveződő politikai nyomozó szolgálat, majd 1962-től átszervezett állambiztonsági szolgálat fokozatosan veszített a régi nosztalgiából táplálkozó avantgárd szellemből. Például 1956 után senki nem mene magát, még szűk körben sem ávósnak nevezni. Az avantgardizmusból fakadó rivalizálás a belső viszonyokra korlátozódott. A nyelveket beszélő és a világ akkor még számunkra zárt másik részét is jól ismerő hírszerzők lenézték ez elhárítókat. Az elhárításon belül c kémelhárítók iG lenézték és rivalizáltak a katonai cihárítókka! és mindketten lenézték a politikai rendőrségnek gúnyolt belső reakciót elhárító szervek beosztottait. Ugyanígy az operatív csoportfőnökségek beosztottai lenézték és lekezelték az úgynevezett segédoperatív szervek (figyelők, lehallgatók, levélelienórzók, rádióelhárítók stb.j beosztottait és az egész állambiztonsági állomány lenézte a rendőrséget. Bár az 1974. évi 17. sz. törvényerejű rendelet az állam- és közbiztonságról egységes rendőrséget hozott létre, ezt a Cég munkatársai soha nem fogadták el, érzelmileg nem azonosultak ezzel a felfogással. Természetesen a BM szervezeti felépítése sem felelt meg egy percig sem ennek az egységes rendőrségkoncepciónak, mert külön miniszterhelyettes irányította az állambiztonságot (elnevezése: állambiztonsági belügyminiszter-helyettesi és a közbiztonsági belügyminiszter-helyettes < egyben országos rendőrfőkapitány állt a klasszikus rendőri szolgálatok élén A vázolt viszonyrendszert a belügy vezetése szóban mindig ellenezte, de megszüntetni nem tudta. Sót. egyes vezetők példát mutattak azzal, hogy pl. a katonai elhárító csoportfőnök kitiltotta működési területéről a kémelhárító tiszteket, vagy megtiltotta beosztottainak a közvetlen szóbeli információcserét a kémelhárítás tisztjeivel, ami ugyebár az együttműködés egyik alapeleme. Természetesen a megyei rendór-fókapitányságokon nem volt ilyen éles a szembenállás, mivel ezeken kisebb a személyi állomány létszáma, jobban ismerik egymást az emberek és a nagyfokú egymás ráutaltság is közelebb hozta egymáshoz e szervek beosztottait. Az állambiztonsági szolgálatra az 1956-os forradalmat követő üldözöttség miatti bosszúvágy, majd az 1960-as évek elejétől ismét egy egyre fokozódó frusztráció volt a jellemző. Minél jobban előrehaladt a hivatalos politika szóhasználata szerint a „fejlett és létező szocializmus” építése, annál szembetűnőbbé vált a hivatalos retorika és a valóság közötti szakadék. A pártkongresszusok győzelmi jelentéseket harsogtak, az elfogadott párt- és kormányprogramok a felfelé ívelő fejlődés útját körvonalazták, a felderítést és információszerzést végző állomány azonban a valóságban egyre több negatív jelenségre bukkant. Voltak, akik gazdagodtak es ettől szélesebb rétegek elkezdtek szegényedni. egyre nyilvánvalóbbá vált a műszaki-tudományos elmaradottságunk a Nyugattól, egyre gyakrabban lehetett a vezető kaszt országos és hely kiskirályait hazudozáson tetten érni. A hatalom információéhsége kielégíthetetlenné vált. függetlenül attól, hogy a szolgálat által készített jelentéseket. értékeléseket és prognózisokat a legcsekélyebb mértékig sem vették figyelembe. Például a pártvezetés megrendelt egy tudományos felmérést a társadalmi deviancia helyzetéről iöngyilkosság, alkoholizmus. kábítószer-élvezet és bűnözés-témáiban '. A - .tudósok által összeállított kétkötetes jelentést Huszár ifr.-án irta alá. es IPöú-ben nagyon kevés példányszámban jelent meg A jelentes objektív volt. konkrét statisztikákon alapult és következtetései ma .már napjaink valóságává váltak. Akkor azonban senki nem figyelt fel erre. sót a vizsgált témák jelentőségét elbagatellizálta a korabeli vezetés, és teljes hírzárlatot rendelt el. A vezetés információéhsége az elhárítási tevékenység kiszélesedését eredményezte, oly annyira, hogy az AVH gyakorlatához hasonlóan az egész országban totálissá vált és felölelte a társadalmi, politikai.' kulturális, gazdasági, tudományos, műszaki stb. élet minden szféráját. E tevékenység során összegyűltek a fennálló hatalmi struktúra különböző szintjein hozott rossz döntésekről, visszaélésekről, korrupcióról szóló, értesülések. Ezeknek az információknak egy részét az állomány helytelenül, rövidlátó módon eredménynek és sikernek könyvelte el, mert személyesen is a kedvezményezettek köréhez tartozott. 1987-ben például büszkén mesélték nekem a Tolna megyei rendór-fókapitányság kémelhárítási osztályának beosztottai a megyei első titkár sikerét, aki Budapesten ki tudta verekedni, hogy a központi beruházásból épülő húskombinátot ne az eredetileg tervezett Baján (ahol
