Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-11 / 8219. szám

„...közvÉlEMÉsy! Te ifjú óríás! Láqy üdvezülvE ÍElsERcIülTÖdbEN; tjjAd A NEMZET ÓRAMLTATÓjA, A -NÉpCLET-NEk ÜTŐERE TE VAqy." KossutIi LAjos miután a szolgálat egy része által el­követett törvénysértéseket 1989 de­cemberében leleplezte a nyilvánosság előtt. Felmerül a kérdés, hogy hazánk­ban és a hozzá hasonló demokratikus változáson keresztül menő országok­ban a több tízezer volt és aktív ál­lambiztonsági és bűnügyi nyomozó­nak miért nincs ezekről a kérdések­ről mondanivalója -a nyilvánosság számára. Ez az általános hallgatás akkor szembetűnő, ha a világ nyugati léle­nek hasonló megnyilvánulásait vizs­gáljuk. ,\z angolok betonszilárd ti­tokvédelmi rendszere folytán tit­kosszolgálatukat az ismeretlenség homálya fedi. Mégis, a nemzeti presztízs okán - talán még-a gyar­matbirodalom idejéből töretlenül megmaradt nimbusznak.megfelelően - ha egy felsőfokú tanulmányait be­fejezett és külföldi munkára készülő fiatalembert a titkosszolgálat nem kér fel feladatok elvégzésére, az csa­lódottá válik, mint akinek a képesse­gében nem bíznak meg. Ernest He­­mingwavtői Graham Greene-ig so­kan büszkén vallották - persze a részletek feltárása nélkül hogy tit­kosügynökök voltak. Külön dicsőség­­táblán szerepeltek azok. akik a hábo­rú alatt, főként ellenséges területen életveszélyben végezték konspirált tevékenységüket. Térségünk országaiban titkosszol­gálati beosztottak - egy-két titkos­ügynököt kivéve - még nem publi­kálták emlékirataikat. Csak a dezer­­tórök mertek ilyenre vállalkozni i például Pacepa tábornok), garantál­tan biztonságos körülmények között. A maffia hallgatási parancsa, az omerta. A maffiából ki lehet lépni, a kapcsolatot a szervezettel meg lehet szakítani. A csekista (ezt használták a Var­sói Szerződéshez tartozó országok ál­lambiztonsági szervei önmaguk meg­jelölésére, az 1917 decemberében Le­nin rendeletére és Dzserzsinszkij ve­zetésével megalakult Rendkívüli Bi­zottság - VCSK - neve után) minősí­tést nem lehetett senkinek önmagá­ról lemosni. Ha valaki leszerelt, akár fegyelmi okból lett eltávolítva. bár­mikor utána lehetett nyúlni. .Az el­telt 31 ev alatt nem fordult elő olyan eset. hogy bármelyik volt állambiz­tonsági tiszt 'lett légyen a korábbi időszakban ávós. operatív munkás, politikai nyomozó, állambiztonsági rendőrtiszt) megtagadta, vagy felté­telhez kötötte volna az együttműkö­dést. A beteges gyanakvásig felfokozott éberség és konspiráció az érintettek nagy többségénél azt eredményezte, hogy leépítette megszokott baráti, társadalmi körét, vágj,- elővigyáza­tosságból a barátok maradtak el a „veszélyessé” vált baráttól. A válá­sok magas arányát is az otthoni tit­kolózás okozta. Ezért is volt gyakori a cégtagok közötti házasság. Ezt a helyzetet még tovább ron­totta a vezetők terrorisztikus beavat­kozása a beosztottak magánéletébe. (1962-ben csak nyakas ellenállásom miatt engedélyezték házasságomat egy sztahanovista művezető lányá­val. mert a papa múltjában volt egy fekete pont - koronaőr volt. Vágy például az 1960-as. 70-es években többször figyelmeztettek, hogy ope­raénekessel nem illik barátkozni, szakítsam meg ezt a kapcsolatot. Barátom többet nem hívott fel a munkahelyemen, én pedig kevésbé feltűnően mutatkoztam az operaházi körökben, de bajom nem származott a parancsmegtagadásból.) Itt említem a parancsmegtaga­dást, amit pályafutásom során sok­szor gyakoroltam, bár soha nem nyílt ellenszegülés, hanem fegyelme­zett tudomásulvétel utáni elszabotá­­lás, vagy a végrehajtás lehetetlensé­gének bizonyítása útján. Plénum előtt nem vitatkoztam elöljáróim­mal. nem tűntem „karakán legény­nek”, magatartásomat azonban tu­datosan alakítottam így, mert már a feladatnegfcatározás alatt fel tud­tam mérni, hogy azzal egyetértek-e. vág. sem. Vitatkozni az esetek több­ségeden úgy’s felesleges lett volna, viszont ei cudtam altatni parancsno­kaim gyanakvását azzal, hogy dest­ruktív elem vagyok (ezt a címkét is gyakran osztogatták ebben a kor­ban'. Gondjaim csak akkor adódtak, amikor főiskolai tanszékvezető let­tem es a havi rendes referádákra a pártcsoportbizalmit is szexis szerint magammal kellett vinni, aki tanúja volt a megbeszéléseknek. Ennek az embernek mindig el keliett magya­rázni. hogy bizonyos kérdéseket mi­ért nem jelentek az elöljáróimnak és a korábbi feladatok közül mit és mi­ért nem hajtattam végre munkatár­saimmal. Bizonyítani nem tudom, de érzé­sem szerint a szolgálat számos tiszta szívű és normális gondolkodású munkatársa is így járt el, hogy lelki egyensúlyát megőrizze és szégyellni való dolgokkal ne terhelje lelkiisme­retét. Ezt a viselkedésstratégiát nem volt túlságosan nehéz kialakítani, mert a feladatok állandó özönéből a megszerzett rutin és a ráérzés birto­kában könnyen ki lehetett szúrni a megalapozott, tényleges bűncselek­ményre utaló ügyjelzéseket, tippeket és ha ezeket sikeresen feldolgozták, akkor a számonkérés könnyen elsik­kadt a többi végre nem hajtott fel­adatot illetően. Ezekről azonban so­ha, senki nem beszélt, mindenki sa­ját lelkiismeretével intézte el. hogy milyen feladatot és hogyan végzett

Next

/
Thumbnails
Contents