Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)

1992-02-28 / 8211. szám

El ne szaladjon a közoktatás vonata Szombaton hat parlamenti párt szakértői megbeszélést folytattak a közoktatási törvénytervezetről. Ezt előzte meg az itt közölt interjú. Az ellenzéki pártok azt javasolják, hogy emelkedjék politikai szintre a közoktatási törvény vitája. E vitának a parlament közoktatási albizottsága legyen a színtere, és addig tárgyaljanak ott róla, amíg konszenzus alakul ki, ajánlják az SZDSZ és a Fidesz szakértői. A javaslatot eredetileg a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete terjesztette elő, s ezt támogatja a két ellenzéki parlamenti párt. Ez az indítvány voltaképpen alternatíva Schiffer János MSZP-képviselő, valamint Beke Kata indítványára, amely a beterjesztendő törvény kétharmadosítására vonatkozott, s amit Andrásfalvy Bertalan miniszter visszautasított. Pokorny Zoltánnal, a PDSZ ügyvivőjével, Bretter Zoltán SZDSZ- és Sasvári Szilárd Fidesz-képviselővel beszélgettünk a törvényjavaslat körül kialakult helyzetről. POKORNY ZOLTÁN : Három hónapig vitázott a szakma a közokta­tási törvénykoncepcióról. Ez az idő, ha másra nem, arra bőven elegendő volt, hogy tisztázódjék: a nézetelté­réseknek nem a szöveg fésületlensé­­ge és szakmai tisztázatlanság az oka: a nézetkülönbségek oktatásfilozófiai és oktatáspolitikai koncepciók eltéré­sét tükrözik. Kálmán Attila politikai államtitkár nyilatkozott úgy, hogy a korábbi, Gazsó-féle koncepció egy rohanó mozdonyra emlékeztet, amely szerinte szélsőségesen liberá­lis irányba húzná az iskolaügy vona­tát. Úgy tűnik, a tavaly készült kon­cepció viszont éppen ellenkező irányba rohanó vonat szerepét tölti be. A konszenzusteremtésre vonat­kozó eddigi javaslatok megfeneklet­tek a minisztérium ellenállásán. Schiffer MSZP-képviselőnek azt a javaslatát, hogy szülessék kétharma­dos közoktatási törvény, vitára sem engedte a parlamenti többség. And­­rásfavy miniszter úr pedig a fővárosi önkormányzatnak a vita meg­hosszabbítására irányuló indítványát válaszra sem méltatta. Ilyen körül­mények között alkottuk meg saját konszenzusteremtő indítványunkat: politikai síkon teremtsünk megegye­zést. A parlament oktatási albizottsá­ga, amelyből lehet a közeljövőben önálló parlamenti bizottság is, alkal­mas arra, hogy ott egyetértés alakul­jon ki a pártok között Ennek techni­kája az lenne, hogy a törvényjavaslat szövegébe kizárólag olyan cikkelyek kerüljenek be, amelyeket a szakmai érdekképviseletekkel és az önkor­mányzatok képviselőivel egyeztetve mind a hat parlamenti párt elfogad. A vitában valamennyi fél önmérsék­letére és belátására van szükség. — Kérdés azonban, hogy na­gyobb konszenzuskészséggel talál­­kozik-e a kormányzat és a legna­gyobb kormánypárt részéről, mint az eddig elvetett javaslatok? Van-e reális esély a törvényhozásban ilyen önfegyelemre és végül is megegye­zésre? BRETTER ZOLTÁN: Prekon­cepciók nélkül kell tárgyalni. A mi­niszter válaszából, amelyet a már említett indítványra adott, azt érez­tem, hogy eleve sandaságot feltéte­lez a tárca vezetője az ellenzék ja­vaslataiban. Fő érve a törvényelőké­szítő eljárás gyorsítása mellett az volt, hogy a 16. életévig kiterjesz­tett, felemelt tankötelezettséget tör­vénybe kell iktatni, és minél hama­rabb, mert ez lenne az egyik fontos feltétele annak, hogy Európába megnyíljon az út hazánk előtt... — De hiszen a 16. életévig meghosszabbított tankötelezettséget már korábban törvénybe iktatták. Ezt az illetékes miniszternek illene tudnia. BRETTER ZOLTÁN: Ernői az a véleményem, hogy a tankötelezett­ség betartása és betartatása elsősor­ban gazdasági kérdés. A meg­hosszabbított tankötelezettségnek az anyagi alapjait kell biztosítani, nem pedig a közoktatási törvény jogi for­­mulázása lényeges. Gondolom, első­sorban az államháztartási törvény és a költségvetés illetékes ez ügyben. Mi egyébként nem vagyunk hívei a kívülről jövő nyomásnak, hanem a parlamenti politikai eszközök hívei vagyunk. A közoktatási törvénnyel szemben kibontakozott ellenállás azt tükrözi, hogy a kormányzat elveszí­tette a pedagógus szakmai és érdek­­védelmi szervezetek, valamint az ön­­kormányzatok bizalmát. S csak a megegyézési készség segíthet. Eh­hez rendelkezésre áll a megfelelő fó-

Next

/
Thumbnails
Contents