Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-28 / 8211. szám
Magyar Hírlap, 1992.febr.25. rum: az oktatási albizottság, ahol előfeltételek és prekoncepciók nélkül nyugodtan tárgyalhatunk. SASVÁRI SZILÁRD: Fogalmilag tisztázandó, hogy Schiffer János és Beke Kata napirend előtt kért szót, nem pedig interpellált. Jómagam viszont interpellálni szeretnék, és öt hete elfekszik az indítványom, nem kapok szót. Ebben az interpellációban az érdekegyeztetési folyamat meghosszabbítását igényelném, továbbá a világnézeti semlegesség betartását kérem számon. Ez az interpellálás összefügg azzal az elvvel, hogy mi a politikai nyomásnak, nem pedig a jogi pressziónak vagyunk a hívei. A kétharmados törvény követelése, amelyet a Pedagógusok Szakszervezete támogat, a parlamentre kívülről gyakorolt nyomás. Ezért is rokonszenvesebb számunkra a PDSZ által indítványozott politikai eszköz. Ennek esélyét én jónak látom. Ugyanis vannak előzményei. Az oktatási albizottság egy korábbi ülésén már azokat a sarokpontokat megjelölték az illetékes képviselők, amelyekről igenis tárgyani lehet és kell. Tehát voltaképpen a tárgyalási helyzet előfeltételei máris adottak. A PDSZ-javaslat e tárgyalási helyzetet segíti elő, nem pedig a parlamentet hozza meghatározott helyzetbe: a kétharmados döntés helyzetébe. Éppen ezért támogatják az ifjú demokraták az oktatási albizottságban kialakítandó konszenzusos törvény elképzelését. — Az eredménytelen szakmai viták után sokan vélekednek úgy — köztük Beke Kata is —, hogy nem szükséges egy részletesen kidolgozott közoktatási törvényjavaslatot parlament elé terjeszteni. Célszerűbb lenne a sok részletében most is alkalmazható 1985-ös törvényt néhány, a rendszerváltozást tükröző cikellyel kiegészíteni, és néhány szövegmódosítást ennek szellemében végrehajtani... SASVÁRI SZILÁRD: Ez az elképzelés igen sokoldalú vizsgálódást követel, mert meg kell nézni, milyen változtatások kellenének és melyek elégségesek. Mindenesetre a minisztérium úgynevezett törvénycsomagban terjeszti elő a felső, a szak- és a közoktatási törvényi. Az előbb említett két törvénytervezet lényegi változásokat irányozna elő, mert például az ipar struktúrájának megváltozása felborította a szakoktatás rendszerét, s ebben az új helyzetben az új szakoktatási törvénynek megoldásokat kell kínálnia. S ezeknek a változásoknak tükröződniük kell a kapcsolódó közoktatási törvényben is... BRETTER ZOLTÁN: Az iskolákban a rendszerváltozás után termékeny anarchia alakult ki. Igen sokat ígérő életszerű újrarendeződés mutakozik az iskolahálózatban. Az iskolarendszernek ebben a szabad állapotában, amit az 1985-ös törvény hatálya biztosít, eddig életszerű kísérletezésre nyílt lehetőség. Ha viszont a mindent átfogó szabályozás lép életbe, ennek a termékeny időszaknak vége. Már csak ezért sem kell annyira sietni. A Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak előbb be kellene bizonyítania, hogy nem az átfogó állami beavatkozás és ellenőrzés, hanem a közoktatás modernizálása a célja. Ezen az alapon lehet konszenzust kialakítani. POKORNY ZOLTÁN: Mind a kétharmados törvény követelése, mind pedig azok az erőfeszítések, amelyeket a konszenzusos törvénytervezet kialakításáért tesznek, azonos célt szolgálnak: szülessék olyan törvény, amelynek lényeges pontjait a társadalom többsége elfogadja. Ilyen törvény pedig csak keretjellegű lehet, ami eleve kizárja a túlszabályozást és a centralizációs törekvéseket. A törvénykoncepció jelen formáját elutasító erők által megfogalmazott két javaslat célja tehát lényegében nem tér el. A módszerek különböznek csupán. A konszenzusos törvény létrejöttét a külföldi tapasztalatok is alátámasztják. A legtöbb nyugati országban olyan átfogó és részletes törvény, amilyet el akarnak fogadtatni, nincs. Nem ez az út vezet tehát Európába. • N. Sándor László
