Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-11 / 8200. szám
Népszabadság, 1992.febr.6. Gombár: Szívességből csinálom- Néha úgy fest, mintha a magyar glóbusz a rádió és a televízió közül forogna. Ön szerint mi ennek az oka?- Egyfelől az, hogy számos politikus ama félreértésnek az áldozata, hogy a rádió, illetve a televízió és általában a sajtó hatalmi eszköz. E tévedésből azt a következtetést vonják le, hogy az általuk képviselt politikai erőknek e hatalmi eszközökben hatalmi pozícióval kell rendelkezniük. Ez roppant téves felfogás. A sajtónak, a rádiónak természetesen nagy a befolyása a véleményformálódásra. Ettől azonban még nem hatalmi eszközök, ugyanis a hatalmiság legfőbb jellemzője, a döntés lehetősége nincs a birtokukban. Másfelől van a parlamentben egy kényszerhelyzet: 'elöbbutóbb az úgynevezett kétharmados törvények megalkotását is el kell végezni. Ezek közül nem utolsó a rádió-televízió törvény. Az e körüli viták óhatatlanul eredményezik, hogy olyasmit kérnek számon a rádión, ami nem rá, hanem a törvényre tartozik.- Önt a politikai pártok és közjogi méltóságok egyetértése alapján nevezték ki másfél éve a rádió elnökéve. Jelenleg viszont nem akármilyen megbélyegzések tárgya: lekunbelázzák, Aczél György ügynökének nevezik és így tovább. Hogyan fajult idáig a dolog?- Egyszerűen nem érdekel ki, mit mond rólam, minek bélyegeznek. Azt viszont roppant fontosnak tartom, hogy egy ország kormányzata, vezető pártjai és a közszolgálati rádió között jó viszony legyen. A jelenlegi helyzetet sajnos az jellemzi, hogy a koalíció, illetve az ellenzék pártjai között egészségtelenül megromlottak a kapcsolatok és ennek nyomán a tárgyilagosságra törekvő rádiózás defenzív helyzetbe került, vagyis valakik folyton támadják. Az előzőekből következően mondom: semmilyen politikai erőnek nem lehet értelmes célja a rádión belül hatalmi pozíciók elfoglalása. Ennek egyszerűen nincs értelme, mert egy időn belül úgyis kiviláglik, hogy ez nem valóságos hatalmi pozíció. Ez diktálja számomra, hogy egyrészt igyekezhessen! a kormány és a rádió közti jó viszony megteremtését elősegíteni, másrészt törekedjek mindenféle pártérdeknek vagy csoporttörekvésnek ellenállni.- Felteszem, hogy ön azért lehetett annak idején a különböző politikai erők közötti megegyezés eredményeképp a rádió elnöke, mert negyedszázados társadalomkritikai tevékenysége nyomán mindenki következetes embernek ismerte.- Hízelgő, amit mond, de csak azt tudom válaszolni: lehetséges, hogy nagyon félreismertek azok, akik a kinevezésemről döntöttek. Félreismertek, akik azt gondolták, hogy pozícióra vágyván hajlandó leszek kiszolgálni bármiféle társadalmi részérdeket. Ezzel együtt szó sincs róla, hogy panaszkodnék, hogy nehéz a helyzetem. Az én pozícióm igenis komoly döntési lehetőségekkel jár, amelyekkel élek is.- Számos alkalommal kijelentette, hogy amennyiben megszületik a rádió, illetve a televízióról szóló törvény, kötelességének érzi, hogy lemondjon elnöki tisztéről.- Itt tisztázni kell valamit. Ha a szóban forgó törvény megszületik, valóban lemondok, mert úgy hiszem, csak így te- j remthető tiszta politikai helyzet ! a magyar rádiózás körül, j Ugyanakkor semmiféleképp i nem vagyok hajlandó lemondani semmilyen személyes vagy akár párttámadás, parlamenten kívüli acsarkodás hatására. Az én lemondásom nem megfutamodás, elfáradás, meghőkölés kérdése. Hogy világosabbá tegyem a mondandóm: jelenlegi munkám szívességből csinálom. Mindazon erők, pártok, személyek iránti szívességből, akik bizalmat szavaztak nekem, illetve akik kineveztek. Innen nézve nevetséges lenne, ha holmi személyes véleményeket, gyűlöleteket kifejező lárma lemondásra bírna. Mint említettem, kötelességemnek tartom a lemondást, de csak akkor, ha ahhoz a parlamentáris és törvényes keretek megfelelőek lesznek. Hovanyecz László
