Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)

1992-02-19 / 8205. szám

Magyar Hírlap, 1992.febr.15.

és pontos ismeretekkel rendelkeznek. A Visegrádon elhatározott együttműködésben nagy lehetőséget látok még akkor is, ha nem biztos, hogy a triász együtt kapja meg a teljes jogú tagságot. Lehet, hogy a másik kenő meg fog bennünket előzni, lehet, hogy mi előzzük meg őket. Jósolni fölöttébb veszélyes volna. Azt tudom, hogy mindhármunknak kutya kötelessége minél gyorsabbá tenni a privatizációt. Természetesen úgy, hogy javainkat ne kótyavetyéljük el és az értékek ne kerüljenek megbízhatatlan kezekbe.

— A visegrádi hármak számára melyek a leginkább eltérő érdekek?

— Ezeket mindenekelőtt a gazdasági illeszkedés környékén leljük fel. Mindegyik országban más iparágak jelentik a súrlódási pontokat. Csehszlovákiában például az erős textilipar, hiszen Portugália és több más állam keményen védi pozícióit. Magyarország és Lengyelország esetében a mezőgazdaság, de elég hosszú a példák sora. Kétségtelenül mindenkinek meg kell fizetnie a beléptidíjat. Meg kel! találni az átalakítás és a szakosodás formáit, hogy az újonnan jelentkezőket ne betolakodónak tekintsék a piacon, ne tegyék őket lehetetlenné piaci eszözökkel. Semmit sem adnak ingyen a világon, ennek a csatlakozásnak is megv an az ára. Azt remélhetjük legföljebb, hogy a magyar gazdaság — amely jóval rugalmasabbnak bizonyult, mint amilyennek eredetileg gondoltuk — talán hamarabb képes az átalakulásra, mint mások. Az Európai Közösség a térség más államait is élénken figyeli. Várható, hogy például Bulgária vagy Románia is elérheti a társulási viszonyt, meg a Független Államok Közösségének egyik-másik tagállama is. Valószínűleg az Európai Közösség is kénytelen leltárt készíteni és új elképzeléseket kialakítani a világtörténelmi változások nyomán. A korábban kidolgozott kényelmes sémák eldobhatók. Minden szervezet változik, az Európai Közösség is változni fog.

— A térség jobbára még csak integrációs terveket kovácsoló országai milyen mértékben kérik Magyarország támogatását?

— Európa keleti felében kínos gyermekbetegség tanúi vagyunk, hiszen kitört a nacionalizmus, a populizmus gyermekbetegsége. Reméljük, olyan lesz, mint a gyermekbetegség. Magas lázzal jár, nem veszélytelen, de rövid ideig tart. Ez a jelenség borzasztóan nehézzé teszi az ésszerű gondolkodást. Minden rendelkezésünkre álló módon szeretnénk fölhívni szomszédaink figyelmét, hogy nemcsak nekünk érdekünk a jó gazdasági együttműködés,

hogy Magyarország jelenthet valamit az Európához történő csatlakozás útján. Jó lenne, ha meggyőzőek tudnánk lenni abban a tekintetben is, hogy bizonyos magyar példák követésével megtakaríthatnak maguknak kínos tapasztalatokat. Az Európa felé tartó tülekedésben senki sem feledkezhet meg közvetlen szomszédairól, arról, hogy nem azok letiprásával lehet eljutni a célhoz, hanem olyan együttműködéssel, amilyen Magyarország, Cseh-szlovákia és ] Lengyelország között kialakult. Sokat jelentene, ha a három balti állam megtanulna együttműködni, mert pillanatnyilag nem nagyon tud. Rendelkezésükre állhatnak a Benelux- és a visegrádi tapasztalatok. Nemcsak a baltiak, hanem a közvetlen szomszédaink, az integrációba újonnan je- f lentkezők is számíthatnak ránk. Reméljük, érdekeltek lesznek a Magyarországgal való együttműködésben, a gazdasági kapcsolatok erősítésében, észre kell vennünk, hogy telefonvonalaik, közútjaik, vasútjaik, légiforgalmi folyosóik Magyarországon keresztül haladnak Európa felé.

— Nem tart attól, hogy ezt a megállapítását egyesek zsarolásnak tekintik?

— Ez egy tény regisztrálása. Kétségbeesetten próbáljuk érzékeltetni, hogy itt természetes együttműködési lehetőségről van szó: az Istenért, használjátok ki, nekünk is jó, nektek is jó! Meg kell próbálni időnként kiemelni fejünket a zavaros vízből és átnézni a túlsó partra. Számon kell tartani azokat a lehetőségeket, amelyek a hisztérikus politikai handabandázás korszakában is tartós együttműködést kínálnak, mindenekelőtt a gazdaságban. Nem a határokon kell gondolkodni. Soha nem bátorítottunk egyetlen államot sem, hogy a határokat kezdje el ide-oda tologatni Európa térképén — láttuk, micsoda robbanással járt hozzányúlni a szerb—horvát határhoz. Számunkra Trianon szörnyű következményeket hozott, de ennek a tragédiának vannak akaratlan pozitívumai is. Nemcsak az, hogy Magyarország homogénabb állam, mint a többiek, hanem az is, hogy amikor Magyarország gazdasági, kulturális együttműködésre törekszik a szomszéd államokkal, természetes közvetítőként számíthatunk a szomszédos országok területén, a határok mellett élő magyar kisebbségre. Egyszerre két j kultúrában és ha úgy tetszik, két gaz- 1 daságban gyökerezik ez a kisebbség, s mind-ez hallatlan lehetőségeket kínál, ha túljutunk a politikai gyanakvás eszelős korszakán.

— Ehhez a politikai gyanakváshoz nem járulhat hozzá, hogy időnként félreértik a magyar álláspontokat — esetleg azért, mert nem igazán sikeres a: artikuláció?

— Nem tudom. Lehel, hogy én is zavarosan mondom ezeket a dolgokat, de az is lehet, hogy ideje a másik oldalon kimosni a füleket. Mi állandóan ugyanazt mondjuk, s nem azért, mert jó pontokat akarunk szej rezni, hanem azért, mert mi mindezt így is gondoljuk. így képzelhető el, hogy ezeknek az országoknak az eu! rópai felzárkózása a legbiztonságosabb és a legrövidebb időn belül valóság legyen. Ez mindenkinek érdeke. Ezzel tudjuk befolyásolni az érintett államokat, hogy nézzenek jobb szemmel Magyarországra.

— Ön szerint kikkel szemben bizalmatlanok? A magyar kormánynyal, a politikával szemben?

— Azt hiszem, hogy Magyarországgal szemben, mert 70 esztendő óta olyan Magyarországot feltételeznek, amely sok tekintetben fantomhoz hasonlítható. Mi megtanultuk a hét évtized során, mit jelent az, hogy a környező országokban jelentős magyar kisebbségek élnek. Ezek a kisebbségek sokszor nem könnyű helyzetüket tudomásul tudták venni, s valahányszor a minimális életlehetőségeket megadták nekik, tudtak alkalmazkodni. Nagyon sok esetben a győztesek nem tudták kezelni a helyzetet, gyanakvással és félelemmel tekintettek a kisebbségeikre. Félnivalójuk ugyan miért lenne tőlünk? Ügy vélem, a kölcsönös érdekeken alapuló gazdasági együttműködés hozzájárulhat a bizalom fokozatos felépítéséhez. A bizalmatlanság légkörében a legvilágosabb magyar szándékokban is lehet oda nem illő ideát feltételezni. Elmondtam például, hogy mennyibe kerül nekünk a jugoszláv tragédia. Ezzel nem a magyar—szerb együttműködés árát akartam meghatározni, hanem azt kívántam hangoztatni, hogy Magyarország a jó magyar—szerb — és ide bármelyik országot behelyettesíthetjük — együttműködésért a gesztusok egész sorára hajlandó. Ébredjenek fel: Magyarországban nem ravasz, alamuszi ellenséget, hanem együttműködésre kész partnert indokolt látniuk. A nemzetiségi feszültsége két nemcsak azért kell megszüntetni mert ezt diktálja az elemi tisztesség hanem azért is, mert ez a kérdés elsőrendű biztonságpolitikai veszélyté

I nyezővé vált. Mennyire megélénkül

1 a nyugati politika az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet kebelében! Elhangzott több nagyszerű javaslat: a helsinki folyamaton belül legyen nemzetiségi fómegbízott, aki képes egy országon belül egymással konkuráló, vagy szomszédos országokban más-más sérelmeket felhozó nemzetiségi csoportokat egy asztalhoz ültetni, aki javaslatokat te-