Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-19 / 8205. szám
Magyar Hírlap, 1992.febr.15. r hét 6s aki kezelési mechanizmust talál. Hasznos lehet ilyen ügyekben egy európai döntőbíróság is. Megállapíthatom: a világ fölfedezte, mek- ' kora veszélyeket rejtenek magukban a megoldatlan nemzetiségi kérdések, Ez pedig kedvez Magyarországnak, hiszen közelebb kerülhetünk ahhoz a megoldáshoz, amelyet mindig is szerettünk volna elérni. — A magyar diplomáciára politikailag. szakmailag kényes feladatok végeláthatatlan sora vár. Meny-nyire tartja felkészültnek a külügyi apparátust? — Most az az első számú kötelességünk, hogy az Európai Közösség mellett létrehozzuk a legfontosabb, a legerősebb magyar külképviseletet, azt a valóságos kis kormánya, ahová minden tárcának rendkívül felkészült embert kell küldenie. Magától értetődő volt, hogy a társulási viszony megszületéséig a tárgyalásokat a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma vezesse, hiszen gazdasági feltételeket kellett teljesíteni. A megegyezés azonban kimondottan j politikai tartalmú paragrafusokkal I indul. Saját magunkat szorítanánk sarokba, ha a csatlakozást pusztán gazdasági kérdésnek tekintenénk és ezt külkereskedelmi szinten próbálnánk megoldani. A Külügyminisztérium alá tartozó nagykövetségen valamennyi tárca kitűnő képviselőire szükség lesz. — Mikor jön létre ez a követség ? — Ha rajtunk múlik, minél hamarabb. Le kell ülnünk, ezt a kérdést meg kell oldanunk. Legyen bennünk annyi ész, hogy ne tárcaérdekekre sandítsunk, és ne tételezzük fel. hogy a másik tárca feltétlenül mi ellenünk akar elérni valamit! — Ön már tudja, hogy kit jelölnek majd ennek a követségnek az élére? — Arról van elképzelésem, hogy én kit jelölnék, őszintén remélem, hogy ezt a rögeszmémet osztja a miniszter, és osztja a miniszterelnök. Meglátjuk. Feltételezem, megérti, hogy a szóban forgó személy nevét egyelőre nem közölhetem. Az illetőnek nemcsak kiváló szervezőnek kell lennie, hanem élveznie kell a kormány teljes bizalmát is. Az Európához történő csatlakozás nemcsak a magyar gazdaság jövőjét határozza meg, hanem meg fogja oldani a magyar biztonságpolitika kérdéseit is. Országok közötti megállapodásokkal, regionális és szubregionális együttműködéssel, össz-európai biztonsági szervezetekben való részvétellel próbáljuk áthidalni a teljes csatlakozás eléréséig terjedő időszakot. Ám az igazi megoldást csak a teljes jogú tagság hozza, és Magyarország élvezni fogja ennek biztonságpolitikai előnyét is. — Hol tartanak a visegrádi hármak ilyen irányú előkészületei? — Rendszeresek a konzultációk a külügyminisztériumok között, és ezek eredményétől is függ a gazdasági közeledés üteme. Nélkülözhetetlennek tartom, hogy létrejöjjön egy olyan kereskedelem, amely mindhármunk számára megnyitja mindhármunk piacait. Amelien, hogy a nyugati piacon minél hamarabb és minél tömegesebben meg kívánunk jelenni, fontos, hogy más felvevőpiacokat is teremtsünk, találjunk. Jelenleg rettenetesen nehéz a kereskedelem a visegrádi hármak közön, nem létezőnek tekintjük még egymás pénzét is. Együttműködve jobb esélyekkel léphetünk fel további piacokon is. Egy korábbi látogatásom tapasztalatai alapján például kezdeményeztem, hogy a visegrádi hármas együttesen keresse meg az ASEAN-országokat. Mindhárom ország rendelkezik olyan termékekkel és technológiákkal, amelyekkel a siker reményében jelentkezhetünk a távoli piacokon. Áz ASEAN-országokat protekcionizmusellenes együttműködés fűzi össze, márcsak ezért sem volna nehéz az illeszkedés. Ettől eltekintve is fel kell fedeznünk azokat a lehetőségeket, amelyek e három országtól közös fellépést kívánnak. Hallatlanul fontos például, hogy újra megvessük a lábunkat azon a piacon, a volt szovjet piacon, amelyre mohón tekint a világ valamennyi gazdasági nagyhatalma. Tudják, hogy ott most csődhelyzet van, de azt is: ahhoz, hogy ez a 250 milliós piac túlélje a válságot, ahhoz ki kell nyílnia. Aki elsőnek jelentkezik, azé lesz az igazi aratás. Nekünk is szerepünk kell legyen, hiszen Magyarország rengeteget termel erre a piacra, Raktáraink tele vannak orosz használati utasítással ellátott gyógyszerrel és más termékkel, amire ott égetően szükség lenne, de többet hitelbe nem tudunk szállítani. Minden érintett félnek hasznot jelentene, ha sikerülne egy különleges gazdasági övezetet létrehozni a Kárpátalján. Úgy érzékeljük, ez az elképzelés nem idegen azoktól, akik végül is dönteni fognak a másik oldalon. Nemcsak a magyar termékek számára nyílhatna kapu, hanem azok a számára is, akik Magyarországon befektetnek, s akik már most is igen élénken figyelnek Kelet felé Ez a terület európai hídfőállássá válhatna, ahol a magunk és mindenki más számára hihetetlenül jó ugródeszkát tudnánk biztosítani e hatalmas piac felé. — Lenet, hogy az ön fölöttébb könnyed hangvételű cáfolatainak is köszönhető, de nem szűnnek a találgatások, amelyek szerint ön megválik külügyminisztériumi politikai államtitkári beosztásától. Mi az igazság? • — A munkámat nagyon szeretem, lehet, hogy erre vagyok való. Nem csinálok titkot abból, hogy évfolyamtársa voltam Antall Józsefnek, és remélem, hogy a barátjának is mondhatom magamat. A kezdet kezdetén szinte tolakodtam, hogy valami pozíciót kapjak. Ezt — a Magyar Demokrata Fórum iránti elkötelezettségem és személyes ambícióim mellett — nem utolsósorban azért vállaltam, men Antall József személye iránt is elkötelezett vagyok. Több mint negyven éve ismerem, őt tartom e régió egyetlen professzionalista politikusának. Lehetnek nála népszerűbbek a sajtóban, lehetnek könnyebben kezelhetők, de politikusként alighanem őt veszik világszerte a legkomolyabban. Nagyon örültem annak, amikor felépülése után nagyobb mértékben, meghatározó erővel lépett fel a magyar külpolitikában. Ha nekem a miniszterelnök azt mondja, „ülj át" ide vagy oda, meg fogom tenni. Magamtól azonban nem változtatnék jelenlegi pozíciómon. Február 2-án elértem a nyugdíjkorhatárt, s ha azt mondanák, barátocskám, vonulj nyugalomba, megteszem. De bevallom, nem készülök ilyesmire. Akkor változtatnék, ha úgy érezném, reménytelen helyzetbe kerülök a Külügyminisztériumban, félreértik intencióimat, nem tehetem azt, amit fontosnak tartok, más irányba tart a szekér, mint amit én helyesnek vélek. De bár a tárcán belül rengeteget vitatkozunk — attól megy előre a világ —, ám koncepcionális kérdésekben soha nem volt köztünk eltérés. Hosszú időt töltöttem könyvkiadóban szerkesztőként, műfordítóként. Az embert kísértésbe hozhatják az olyan ajánlatok, amelyek valamilyen médium vezetésére szólnak. Szent meggyőződésem, hogy ezeket nem csinálnám jól. És szent meggyőződésem — bármennyire nagyképűen hangzik is —, hogy a külügyi államtitkárságot nem csinálom rosszul. Megfelelő helyről érkező biztatás nélkül tehát nem fogok ilyen ajánlatokra igent mondani. — A Magyar Fórum legutóbbi számában Csurka István ezt írja:,, Az pedig, hogy a külügyi államtitkár, Katona Tamás elkezd fecsegni Jeszenszky és Genscher személyes ellentéteiről, illetve hagyja magát ilyen dolgokról faggatni, azt jelzi, hogy a Külügyminisztériumban még mindig sok a megbízhatatlan, a kormány iránt ellenséges elem, akik rossz helyzetbe hozzák a minisztert és az államtitkárokat. Az embernek az az érzése, hogy ezeket a bürokratákat még mindig valamely kiilsá központ hajtogatja. A kiszivárogtatás folyamatos." Mi az ön válasza? — Ez az interjú is bizonyítja, hogy Pistának igaza van. Fecsegek.
