Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-11 / 8200. szám
Folyamatosan mérséklődik az infláció Ifegyar Hírlap, 1992.febr.6. IA / A Központi Statisztikai Hivatal most elkészült összegzése szerint a fogyasztói árak színvonala decemberben 1,6 százalékkal nőtt novemberhez képest (a múlt év decemberében a növekedés 1,7 százalékos volt). Ez az ütem (amely részben a szokásos karácsonyi vásárlásokkal függ össze) megfelel a várakozásoknak. A részletes inflációs elemzést ezúttal is Cinkotai János, a kormány főtanácsosa bocsátotta rendelkezésünkre. Az infláció lassulását jelzi, hogy 1991 második felében a havi növekedési ütemek átlaga 1,1-1,2 százalék volt, amely 12 hónapra számítva 13 százalék körüli inflációnak felel meg. A termelői árak oldaláról még ennél is kedvezőbb a kép. Ezt mutatja az alábbi táblázat: Hó Termelői árak Fogyasztói árak (Növekedés százalékban az előző hónaphoz képest) Január 8.4 74 Február 3,6 4,9 Március 1,7 3,7 Április 0,6 2,4 Május 0.6 24 Június 0,5 2,1 Július 0,9 0,9 Augusztus 1,1 04 Szeptember 0 14 Október-0,1 14 Nos ember 0,6. 1,4 December • 1,6 • Nincs adat A termelői és a fogyasztói árak növekedési ütemei közötti különbséget részben a költségvetési kapcsolatok változása (például támogatáscsökkentés, ödóvalorizáció), részben pedig a kereskedelmi árréseknek a piacgazdaságban szokásos arányaihoz való fokozatos igazodása (az árrésszint növekedése) magyarázza. Az energiaárak (1990. év végi drasztikus) emelkedése az év elején egyszeri hatásként érvényesült a termelői árakban, de az átmenetileg felszökő árindexek, a termelői árak esetében a 2., a fogyasztói áraknál a 3. negyedévtől ismét a korábbi években megszokott kis mértékben növekedtek tovább. A KSH jelentése szerint a fogyasztói árszínvonal 1991-ben az előző évhez képest 35 százalékkal emelkedett.Az 1991. évi gazdaságpolitikai programban figyelembe vett 35-38 százalékos fogyasztóiárszínvonal-növekedé$i ütem prognózisa szerint az inflációs nyomás fő tényezői — csak emlékeztetőül — a következők voltak: az energia világpiaci árszintjének múlt év végi ugrásszerű emelkedése, a KGST-kereskedelemben a konvertibilis elszámolásra történt átállás, a külgazdasági egyensúlyi helyzet javítása, illetve az exportorientáció további fenntartása miatt szükségessé vált forintleértékelés, az importbeszerzési árak növekedése, továbbá a támogatások csökkentése, az adók és vámok felemelése, valamint hogy a termelő infrastruktúra egyes területén a költségnövekedéseket meghaladó mértékű áremelések váltak szükségessé. A program azzal számolt, hogy magas infláció esetében — még reálbércsökkenés mellett is — a bérköltségek növekedése számottevő inflációs hatással jár. A gazdaságpolitikai program abból indult ki, hogy a tervezett inflációs rátát az elsődleges költségtényezők növekedéséből objektiven adódó szinten határozza meg, s az inflációt keresleti oldalról meghatározó monetáris eszközöket (pénzmennyiség, kamatárfolyam) egy ilyen mértékű infláció feltételezése mellett hangolja össze. Ily módon lesz elkerülhető, hogy a gazdaság teljesítményével összhangban nem álló jövedelmek keletkezzenek, hogy a pótlólagos kereslet a primer inputok hatásánál nagyobb inflációt gerjesszen. Ez volt a kormányzat 1991. évi antiinflációs politikájának a tartalma. A program továbbá azzal számolt, hogy az említett árszínvonalnövekedési ütem akkor valósulhat meg, ha a gazdaság minden szereplője csak az őt ért költségtöbbletet hárítja tovább. Fennállt a veszélye annak, hogy a piaci szereplők, ha már „hozzányúlnak” az árakhoz, akkor a felmerült költségtöbbletet kisebb-nagyob mértékben meghaladó áremelést hajtanak végre. Az utóbbi években a kiugró mértékű központi áremelések által felfokozott költség- és jövedelemvárakozások miatt ugyanis az egymást erősítő áremelési hullámok esélyét fokozzák, hogy a gazdaságban lényeges struktúraátalakulásra és az ahhoz kapcsolódó jövedelemátrendeződésre van szükség. Az 1991. évre vonatkozó előzetes árszámítások szerinti és a ténylegesen bekövetkezett árszintnövekedés azonos mértékű lett. Ez az egybeesés részben az inflációs várakozások megtörése miatt következett be. A kedvező változásban a piaci viszonyok érezhető javulása mellett döntő szerepet játszott, hogy a kereslet, tehát a lakossági jövedelmek és a gazdaság teljesítménye között a viszonylagos összhang fennmaradt, melyet a monetáris politika is támogatott. A keresleti korlátok erősödését segítette, hogy a lakossági megtakarítások mind forintban, mind devizában jelentősen növekedtek. Pozitív hatást gyakorolt az áralakulásra az is, hogy ma Magyarországon évtizedek óta nem látott árubőség van, novembeig nem került sor a forint újabb leértékelésére, a forint hivatalos árfolyama sohasem volt ilyen közel a feketepiacihoz, s hosszú évek óta először a költségvetési hiányra való hivatkozással nem került sor a szokásos nyár közepi központi árintézkedésekre. A kötelező biztosítás benzin árából való kivételének hatását a termelői árak emelése nem semmisítette meg teljesen. Az útalapba való befizetés növelése is a termelői árak terhére történt. Az árszínvonal növekedése szempontjából kedvező volt, hogy nem került sor a lakbérek — egyébként számított — emelésére, hogy a várakozásokkal ellentétben az egyes háztartási energiahordozók árainak emelésére kisebb mértékben, illetve később került sor. Kétségtelen tény, hogy az 1991. évi kedvező áralakulásban a fősze-
