Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)

1992-02-18 / 8204. szám

_ 1 Új Magyarország, 1992.febr.14. 22 Egy hazai botrány lengyel szálai Ki, mit mondott Varsóban? Lubczyk a magyar sajtóban napvilágot látott írások átta­nulmányozását követően úgy döntött, hogy szem- és fülta­núknál jár utána a „baktató" vádaskodások lengyel szálá­nak: pontosan mi is történt 1975. május 26-án a varsói Ma­gyar Intézetben. Azon a má­sodik világháborús lengyel­­magyar együttműködésnek szentelt történásztalálkozón, amelyen részt vett a Hadtör­téneti Intézet akkori igazgató­ja. dr. Godó Ágnes ezredes is. Többen állítják, hogy a vitá­ban felháborító kijelentéseket tett a lengyel menekültek egy­kori belügyi referenséről, An­tall József miniszteri tanácsos­ról és Teleki Pál miniszterel­nökről. mi több, egyenesen fa­sisztának nevezte őket. Nacionalista „micsoda" A kijelentésekről értesülve — édesapja emlékének védel­mében — az Orvostörténeti Múzeum akkori igazgatója, ifj. Antall József előbb az ezredes asszonynál, majd az illetékes pártvezetésnél tiltakozott a be. csületsértő feltételezés ellen. Godó Ágnes ezt nevezte a közelmúltban a magyar sajtó hasábjain feljelentésnek. Ma már azt állítja, hogy az omi­nózus jelző az ő szájából so­hasem hangzott el (lásd: Nép­szava, január 9.), a botrányért, a félreértésért pedig a rossz fordítás, provokáció és még vagy tizenöt ember — köztük Jerzy Robert Nowak lengyel történész és Antall — a fele­lős, akik szándékos hangulat­­keltéssel „valami nagy lengyel —magyar nacionalista ~micso­dát« szerettek volna kovácsol­ni az ügyből”. A varsói Magyar Intézet ar­chívumában fellelhető az em­lékezetes szimpózium részve­vőinek névsora. Lubczyk a Go­dó Ágnes által is említett Jer­zy Robert vNowakot kereste fel elsőként, hogy -kikérje' a vé­leményét. -V- ^ i : — Szinte megbénított Godó ezredes asszony Telekiről és Antaliról -kifejtett véleménye — mondja Nowak. — Hogy le­het fasisztának nevezni vala­kit, aki olyan áldozatkészen segített lengyel menekültek tízezreinek, köztük lengyel zsi­dóknak túlélni a háborút, s aki tóle telhetőén mindent megtett azért, hogy meg­könnyítse ezer és ezer len­gyel katona titkos kifutásit a Nyugaton felállított lengyel hadsereghez. Hiszen épp emi­att került a Gestapo börtönébe Az ember haja szála az égnek áll a közös Európa-ház puszta gondolatára, ha olyanok is részt vennének az építésében, mint az „Európába baktató demokraták” nevű csoportosulás — írja a mértékadó varsói napilap, a Zycie Warszawy február 3-i számában. Grzegorz Lubczyk Egy botrány lengyel szálai című cikke szerint a januárban kirobbantott budapesti „affért” a lengyelek legszívesebben azokra a magyar újságírókra hagy­nák, akiknek „nincs jobb dolguk, mint a szenzációhajhászás és mocskolódás”. Hogy ezt mégsem teszik, annak komoly oka van. 1944-ben, s csak hajszálon mú­lott, hogy ki nem végezték ... A találkozón elsőként reagál­tam az Antalit érintő felhábo­rító kijelentésre, de nem vol­tam egyedül: azonnal mellém állt dr. Berghausen és Csaplá­­ros István professzor, a Varsói Tudományegyetem magyar tanszékének vezetője. Megkér­deztem Godó Ágnest, ugyan, árulná már el, mire alapozza fenti kijelentését, amikor köz­tudott, hogy a vizsgálóbizott­ságok ténykedése nyomán a háború utáni Magyarországon több mint hatszáz embert ítéltek halálra, amiért együtt­működtek a fasisztákkal; köz­tük számos politikust. An­tall viszont 1945-ben miniszte­ri rangot kapott, é6 parlamen­ti képviselő volt egészen 1949- ig. Megkérdeztem tőle azt Í6, hogyan képzeli, hogy Lengyel­­ország, amely oly sokat szen­vedett a német fasizmustól, éppen a „fasiszta" Antall Jó­zsefnek ítélte volna oda a leg­magasabb állami kitüntetések egyikét, a Polonia Restítuta érdemrendet. Agyonhallgatták a menekültügyet — A vitában a részvevőik rengeteg történelmi pontatlan­ságot és félremagyarázást ve­tettek -dr. Godó szemére — folytatja Nowak. — . Elég egyébként fellapozni 1976-ban kiadott könyvét, amely a má­sodik * világháborús lengyel­­magyar kapcsolatokról SZÓL Mindjárt az első két oldalon legalább tíz szarvashiba fedez­hető fel, így például Olyan durva állítás, miszerint a len­gyelek . .17 • napos • önvédelmi harc után kapituláltak volna a németek előtt. Soha nem tettük meg! Hozzá kell tennem, hogy dog­matikus magyar történészek és publicisták egészen a 70-es évek végéig szélsőségesen sö­tét színekben mutatták be a H őrt hy-kor szakot, egyértel­műen reakciósnak és fasisztá­nak ítélték. Ebből következett, hogy agyonhallgatták a lengyel menekültek ügyét Is. A len­gyelek következetes fellépésé­nek köszönhető, hogy végül is eltűnt ez a fehér folt Magyar-. ország legújabb kori történel­méből. Alicja Korupczynska, aki azóta budapesti lakossá lett, 1975-ben a Slowo Powszechne című katolikus lap munkatár­saként ugyancsak jelen volt a varsói találkozón. 0 így fogal­maz: — Úgy emlékszem, mintha csak ma lett volna. Amint el­hangzott ez a Lengyelország­ban mélyen tisztelt és becsült embert mocskoló kijelentés, hatalmas zúgás támadt a te­remben. Fordítási pontatlan­ságra hivatkozni egyszerűen nevetséges dolog. A „fasiszta” szó egyaránt érthetően hangzik lengyelül, oroszul és magya­­rul. Egy 'másik részvevő, Czes­­lawa Sochacka azt mondja: — Dr. Godó kommunista szempontból dolgozta fel és domborította ki a történelem „osztályharcos jellegét". Egyér­telműen az akkori pártvezetés álláspontját hangoztatta, ami­nek, mint tudjuk, gyakran édeskevés köze Volt az igaz­sághoz. A konferencia hadtörténeti szakértői, így például Zyg­­munt Haczewski és Wlodzi­­mierz Mus tábornok is felhá­borodottan tiltakoztak: — Godó Ágnes érezhető kel­­letlenséggel közelitette meg az 1944-ys varsói felkelés ügyét «.'A'harcoló lengyel főváros mellett, a kabati erdőkben ál­lomásozó magyar hadtest visel­kedését ugyancsak igyekezett elbagatellizálni. Márpedig hal­latlanul fontos 'volt a körül­zárt városnak, hogy a magyar honvédek vonalai olyan átjár­hatók voltak, mintha ott sem lettek volna. Nem is. beszélve a Segítségről, amelyet élelem­ben, fegyverben és a lengyel sebesültek ellátásában kap­tunk tőlük. Antall Józsefet egyébként volt szerencsém sze­mélyesen is megismerni, ami­kor 1965 és 1969 között kato­nai attaséként dolgoztam Bu­dapesten. Nehéz anyagi hely­zetben volt, s mi igyekeztünk a számára valamiféle támoga­tást kipréselni az akkori ma­gyar vezetéstől. Sajnos, nem sok sikerrel. Egyszer még azt is fejünkhöz vágták: Antall egyáltalán örüljön, hogy nek­tek köszönhetően nem ül." Miféle szerzetek azok — kér­dezik a lengyelek —, akik hiá­ba keresve foltot Magyarorszag mai miniszterelnökének becsü­letén, nem átallják megkísérel­ni, hogy édesapja emlékét so­rozzák be? Azét az emberét, akiről utcát neveztek el Var­sóban és Tarnówban, s akinek Lengyelország-szerte három emléktáblát is állítottak az egykori menekültek. A fülem hallatára Jefasisztázta" A Zycie Warszawy munka­társa Engelmayer Ákosnak, a Magyar Köztársaság jelenlegi varsói nagykövetének a nevét is felfedezte az emlékezetes varsói konferencia részvevői között _ Valóban ott voltam, mint a Lengyelország című folyó­irat magyar szerkesztőségének vezetője — mondja a nagykö­vet. — Mindeddig azért nem kapcsolódtam be a magyar sajtóban kirobbant vitába, mert a miniszterelnök, aki egyben a főnököm, január 10-én adott interjújában kije­lentette: a maga részéről le­zártnak tekinti az ügyet. Ma­gánemberként és hajdani új­ságíróként azonban teljes fele­lősséggel kijelentem: dr. Godó Ágnes ezredes Teleki Pált és Antall Józsefet a fülem halla­tára nevezte fasisztának! Rettentő keserűség fogott el, bár egyáltalán Dem lepett meg a dolog, hiszen jól ismertem az akkori magyar vezetés ál­láspontját. Ugyanezt a jelzőt akasztatták rám öt évvel ko­rábban, amikor Szotkowski barátommal az első dokumen­­tumfilmet íorgarttuk a mene­kültekről a Lengyel Televízió számára. A Magyar Népköz­­társaság varsói nagykövetsé­gének illetékese nevezett így azért, mert — mint mondatta volt — „kedvező fényben" akartam feltüntetni a Horthy­­féle íasszta rendszert. Íme, Így kezelte valaha a szülőha­zámban uralkodó hatalom a lengyel—magyar barátság tör­ténetének egyik legfelemelőbb időszakát! Eddig a lengyel részvevők, eddig az 1960 órta Lengyelor­szágban élő magyar, nemze­teink barátságának egy életre elkötelezett híve, a maá nagy­követ. A Zycie Warszawy munkatársa nem fűz kommen­tárt az írásban megszólalók szavaihoz. Nem érzi szükségét. Mi sem. Feldolgozta: Szalai Attila

Next

/
Thumbnails
Contents