Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-18 / 8204. szám
Új Magyarország, 1992.febr.12. IC Kupa Mihály a davosi fórumról, kilátásainkról, feladatainkról Gyilkos verseny a világgazdasági küzdőtéren A davosi Világgazdasági Fórumon a* Idén Is Kelet- Európa volt a főtéma, s c régióból hazánk megítélése volt a legkedvezőbb. A fóromról visszatérve. tapasztalatokról, gazdaságunk helyzetéről és az előttünk álló feladatokról beszélt lapunknak Kupa Mihály pénzügyminl«7tor — Davosban az volt a részvevők általános véleménye, hogy o világ nagy felzárkózó térségeinek, Lalin- Amerikának, Kelet-Közép-Európának és Ázsiának három olyan éllovasa van, amelyek a legsikeresebben valósítják meg a fejletlen vagy diktatórikus gazdaságból a modern piacgazdaságba vezető strukturális és gazdasági átállást. Ezek: Mexikó, Magyarország, illetve Tajvan — mondta a miniszter. — A fórumon az egész világ gazdasági-strukturális átalakulásáról ts szó volt. — Igen, és megállapították, hogy egy új világrend van kialakulóban, amelyet egy Észak- és Dél-Amerikát, egy Japánt és Ázsiát magában foglaló régió, Európa, Illetve Kelet-Európa és a volt Szovjetunió együttese, valamint a dél-afrikai térség határoz meg. Ezek azok a gazdasági centrumok, amelyek egymással versenyezni fognak. Közöttük ugyanis a verseny még nem dőlt el, sőt igazából most kezdődik. Ezzel .kapcsolatban egy új szót, a megacompetition, vagyi6 az óriás verseny kifejezést használták, ami azt jelenti, hogy a világnak e régiói hatalmas versenyben állnak egymással, miközben szoros együttműködésre törekszenek, hiszen az USA és a Szovjetunió által meghatározott kétpólusú világrend megszűnt. — Egy évvel ezelőtt Davosban mindenki annak a szükségességét hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak egyben kell maradnia, s Gorbacsovnak megszilárdítania a hatalmát. Miként dolgozták fel a fórum részvevői a Szovjetunió széthullásának tényét? — Mi, magyarok, előre tudtuk: ez be fog következni. Már az Antallkormány hatalomra kerülése óta mondtuk, hogy a széthullás elöbbutóbb bekövetkezik. A vezető országok ezt úgy élték meg, hogy számukra a nukleáris biztonság a legfontosabb, sőt szinte mindent ennek rendelnek alá, ami teljesen érthető. Ezen túlmenően pedig teljesen természetesnek vették, hogy a volt Szovjetunió helyén új államok jöttéik létre. Ezen államokból 'körülbelül százan vettek részt a konferencián, elnökök, miniszterelnökök. A változásoktól és a veszélyektől függetlenül hallatlan optimisták voltak a jelenlevők, ami engem meglepett. Abban a kérdésben, hogy át tudnak-e alakulni ezek az országok, s a tekintetben, hogy — megfelelő befektetésekkel — Iképesek-e a meglévő gazdasági potenciáljukat életre kelteni, elsősorban az alapanyagszektor működőképessége a meghatározó. Mindenkinek az útja egyéni — Ebben persze a nyugati országok is sokat segíthetnek. — Magánbeszélgetéseim során megtudtam, hogy húszmilliárd dollár nagyságrendű tervek születtek annak érdekében, hogy befektessenek abba a térségbe. Ettől én, mint magyar, mindig meglehetősen tartok, mert bár megnyugtató, hogy felfuttatják az energiaszektort, és ezáltal megszűnhetnek az energiabeszerzési gondjaink, ugyanakkor a jövőben rettentő mértékben meg kell küzdenünk a befektetési forrásokért. E tekintetben gyilkos versenyre lehet számítani. Amikor például a pakisztáni külügyminiszter lelkesen elmagyarázta nekem, hogy privatizálni kell, és ugyanazt a tőkét célozza meg, amit mi, úgy szintén azt jelezte, hogy éles versenynek nézünk elébe. Ezért hangsúlyoztam, amikor hazaérkeztem, hogy nagyon gyorsnak kell lennünk. — Modellországként Mexikóval egy kategóriába soroltak bennünket. A latin-amerikai országok tapasztalatai — amelyek már korábban rátértek a piacgazdaság felé vezető útra — mennyire használhatók számunkra a gyakorlatban? — Minisztertársammal, Kádár Bélával együtt, alig győztük hangoztatni Davosban — amit egyébként a cseh kollégák is támogattak —, hogy minden ország útja egyéni. Mások ezt úgy fogalmazták meg, hogy nem létezik egységes piacgazdaság. Teljesen más például a japán, az amerikai, a német, a holland vagy francia modell. Vagyis mindenkinek a saját nemzeti érdekei, lehetőségei és adottságai által meghatározott utat szabad követnie, mert csak akkor lesz sikeres — amint más modelljét utánozza, bukásra Ítéli magát. Ennek ellenére sok a hasonlatosság, lgv mindenki privatizálni Igyekszik, hogy csökkentse az állam gazdasági befolyását, s növelje a magántőke szerepét. A pénzüket megpróbálják átválthatóvá tenni — különben nem érkezik megfelelő tőke az országba —, mindenki igyekszik decentralizálni és deregulálnl, vagyis leadni a hatásköröket. Ugyanakkor mindenki megpróbál integrálódni a felzárkózók közé, mert rájöttek, hogy egy ország önmagában nem vehet részt sikeresen az éles versenyben. — Miként összegezhetöek azok a tapasztalatok, amelyeket a privatizáció sebességével és a visszaélések megakadályozásával kapcsolatban adtak át a fórum részvevői? — A privatizáció sebességét három tényező határozza meg.Mindenekelőtt politikai stabilitást és jogi biztonságot várnak a befektetők, ami világosan érthető szabályokat és Intézményeket jelent — e tekintetben nem állunk rosszul. A másik fő kérdés, hogy mennyire hatékonyan működik a privatizációs szervezet — ennek javítását célozza az új privatizációs törvénycsomag, amit a héten küldünk el a parlamentnek —, a harmadik fő tényező pedig az, hogy mekkora a külföldi töke érdeklődése. Mindenki azt mondta a fórumon, hogy kevés a pénz, mert Németország a saját gondjaival gyötrődik, a japánok „kevesen vannak", az Egyesült Államok gazdaságát pedig recesszió sújtja, mire a mexikói külügyminiszter így szólt: uraim, nem a pénz kevés, hanem az ötlet és a project. Én is mindig ezt hangoztattam. Ezektől függ tehát a privatizáció sebessége és a lehetőségei, persze egy bizonyos társadalmi tűrőképesség halárain belül. Fontos követelmény például, hogy az állami vagyont ne lehessen átjátszani, nyitott legyen a privatizáció, a munkavállalók részt vehessenek a programban, az ott dolgozók tisztában legyenek a jogaikkal — ne történhesen meg az, hogy mondjuk a tsztagok és a nyugdíjasok kapnak kétezer forintért egv vacsorát, és megszavaztatnak velük, amit akarnak. Tehát a dolgozók, a menedzsment, a befektetők és az állam számára eg\ - aránt átlátható legyen a folyamat — mindez pedig belső szabályozás kérdése. Az óvatos Svájc bizalmat tanúsít' — Svédországi útjáról hazatérve miniszter úr azt nyilatkozta: még' nem érkezett el az idő, hogy az MNB az Egyesült Államokban kötvényeket bocsásson ki, ami a jegybank vezetői véleményének ellentmondott. F.z az intézmények'' közötti ellenvéleménynek, avagy a koordináció hiányának tudható be? — Az MNB a magyar állam adósságát a magyar kormány felhatalmazásával kezeli, amiben .természetesen nagyfokú szabadságot élvez. Én annyit mondtam, hogy ez . itt most egy recessziós piac, s majd meglátjuk, hogy mit lehet tenni — ami egyszerű helyzetmegítélés volt. Nem vontam kétségbe azonban a jegybank jogosítványait. Kél olyan fontos kötvénypiac van a meglévőkön — Németországon és Japánon — kívül, ahol jelen kell lennünk Az Egyesült Államok, ahonnét a nyolcvanas évek elején kivonultunk — ami szerintem hiba volt, hiszen a Wall Street hatalma közismert, ráadásul adósságállományunk nagv része dollárban van —. a másik pedig Anglia .Svájcról sem szabad persze megfeledkeznünk, bár Svájc a világ legóvatosabb piaca. Irántunk tanúsított bizalma nagyon jól mutatja Magyarország gazdasági és társadalmi eredményeit — annak a piacnak a szereplői ugyanis a stabilitást és a biztonságot tekintik a legfontosabbnak. Ügy vélik, hogy hazánkban a politikai helyzet stabil — még ha belülről ez néha nem is így néz ki. Van egy alkotmányos rend, amit senki nem kcrdöjriez meg, sem n kormánypártok, sem az. ellenzék részéről, és ez a rendszer működik Mindemellett jó piacnak számítunk, ahová érdemes befektetni.
