Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-18 / 8204. szám
Új Magyarország, 1992.febr.12 IS Lengyelország kissé elfelejtődött — A többi volt szocialista ország ■ megítélése milyen volt? — A kelet-európai országok felé észrevehetően úgy tekintenek, mint amely régióban nagy lehetőségek vannak. A legnagyobb figyelem Magyarországra és Csehszlovákiára irányult; Lengyelország kissé elfelejtődött, ami számunkra nagy gond, mert — túl a hagyományos barátságon — ez a három ország együtt ad egy kielégítő piacot. A nyugati országokat is komolyan érdekli, hogy a visegrádi hármak közötti integráció létrehozza-e az egységes, átjárható piacot. — Korábban többé-kerésbé elismert tény volt, hogy a kormányprogram — uagyis a Kupa-program — cállalkozásbarát. Az eimiiit héten azonban több érdekképviseleti szerv, mint az Iposz vagy a Kisosz, a vállalkozások ellehetetlenítésével vádolta az új adórendszert. — A vállalkozásbarátsággal kapcsolatban már sokszor elmondtam: egy kormánynak egyszerre kell lennie vállalkozás-, nyugdíjas-, oktatásbarátnak és igy tovább, vagyis kiegyensúlyozottságra van szükség Az, hogy adott gazdasági környezet vállalkozásbarát-e, nem csupán az adórendszeren múlik, hanem azon is, hogy az egész gazdasági feltétel- és intézményrendszer mennyire szolgálja a vállalkozások biztonságát, kockázatuk kiszámíthatóságát. Nos, adó.rendszerünk egésze európai összehasonlításban nagyon jól megállja a helyét. A kulcsok mértéke sem túlzottan magas, a feltételrendszer — például a költségelszámolás lehetőségeit tekintve — szintén kielégítő, ehhez hozzájárul, hogy az új számviteli rendszer tényleg a vállalatok, a vállalkozások érdekeit vette figvelembe elsősorban, akár az amortizációról. a kockázatról, akár a veszteségelhatárolás lehetőségeiről van szó. Mindezekről könnyen elfeledkeznek a bírálók. — Az azért valóban nem tekinthető ideális környezetnek, ha a magas kamatok magas adókkal párosulnak. — A bankrendszert illetően kétségtelen, hogy magasak a kamatok, óm lassan elkezdenek lefelé szivárogni, a jegybank elnöke pedig nemrég jelentette be. hogy a privatizációhoz. az. egzisztenciához kapcsolódó hitelek kamatait 13 százalékban határozza meg. s ehhez még egy garanciaalap is csatlakozik. Mindezt figvelembe véve. ügy gondolom, alaptalan vád lenne azt állítani. hogy a kormány nem tartja szem előtt a vállalkozások érdekelt. Tudni kell, hogy a vállalkozás a saját tőke kockáztatását jelenti. Ha állambácsi az adófizetők zsebéből odaadja a pénzt a vállalkozóknak, az nem vállalkozás, hanem jövedelem-újraelosztás. Erre ne számítsanak. Ha a vállalatoknak ötvenötmilliárd forintos tébé- és ötvenmilliárdos adótartozásaik vannak, akkor e hiányokat valahonnét pótolni kell. Normálisabb adófizetési morál mellett az adóterhek is kisebbek lehetnének. Amikor én a vállalkozásról beszélek, akkor azalatt a kisiparostól az iparszintű nagyvállalatokig terjedő sávot értem. > — Az Iposz vezetői azzal ..fenyegetőztek", hogy a jelen körülmények között három éven belül a vállalkozások harmincöt százaléka is tönkremehet . . . Vállalkozni, kockázat nélkül? — A számok maguk helyett beszélnek, ugyanis ma négyszázezer egyéni vállalkozó van Magyarországon, s a társas vállalkozások száma is meghaladja a százezret. Tehát úgy látszik, hogy azért érdemes vállalkozni. Egyébként a nemzetközi sztenderd az. hogy a vállalkozások húsz százaléka évente csődbe megy, mi-' közben újak alakulnak — vagyis cserélődik a mezőny. Ez a változás is a vállalkozások velejárója. Volt egy butikhullám Magyarországon, majd egy éjszakaiboH-időszak, s volt, amikor mindenki taxis akart lenni. Idővel, amikor az adott piac telítődik, s csökken a profit, és nem lesz annyira nyereséges az illető tevékenység. Mindig meg kell találni az épp jövedelmező területeket, így ma például szinte minden üres telken autókereskedés található. Aki tehát elég ügyes, óvatos és tőkeerős, az fennmarad, aki nem, az megbukik. Ellenkező esetben az egész piacgazdaság logikája kérdüjelezödne meg. — A számadatokat tekintve, talán a pénzügy az az egyetlen terület, amelynek mutatói ma mind kedvezőek. Elégedett-e ön az eddig elért eredményekkel? — Az, hogy Magyarországnak milyen sikerei vannak, nem a Pénzügyminisztérium, és nem is a jegybank kizárólagos érdeme, hanem a gazdasági rendszeré, sőt az egész országé. Ebbe beletartozik az agrárszféra 2,5 milliárd dolláros exportja, az össze nem omló kohászat exportteljesítménye, a gépipar eredményei, amely soha nem látott mértékben növelte exportját, és még számtalan más tényező. Egy ilyen erősen inflációs időszakban, amilyet ma élünk, a jövedelmek jelentős része a pénzügyi szférában csapódik le, s a bankok óriási nyereségekkel dolgoznak, ami ma természetes. Szerintem azonban. ahogy mérséklődik az infláció, és új bankgazdálkodást feltételek alakulnak ki, úgy fog megjelenni a nyereség más szférákban is. — A legutóbbi kormányzati változások óta a prtvatizáció nem tartozik a Pénzügyminisztérium közvetlen Irányítása alá, s az új rendszer bizonyos ellenérdekeltséget teremtett a költségvetés és a privatizációt végzők között. — E téren rettentő sok badarság elhangzott már gazdaságpolitika címszó alatt különböző urak szájából, a fiskális terrorról és egyebekről. Egyet azontban tisztán kell látni. A fiskális terror nagysága attól függ, hogy az állam milyen feladatokat óhajt ellátni — amelyek a kiadási oldalon Jelennek meg Ha az állam ezekről nem mond le, akkor a forrásokat a különböző adózások vagy átcsoportosítások formájában biztosíthatja. Ez utóbbit prluafizáció, vagy hitel — illetve értékpapírkibocsátás révén teheti meg. Miután Magyarország 1992-ben legalább négy ponttal csökkentette a költségvetés kiadásait, a gazdaság teljcsitögépességéhez mérve, úgy vélem, ostobaság fiskális terrorról beszélni. Az egy következő kérdés, hogy a privatizáció során különleges stratégiát kell követni a gazdaságpolitikán belül, aminek az a lényege, hogy a privatizáció gyors, hatékony legyen, s az állam kezében maradó vállalkozások is hatékonyan működjenek Lehet, hogy ellenpontokat kell képezniük, hiszen a jegybanknak és a Pénzügyminisztériumnak is más az érdeke, de egy jogállam és egy piacgazdaság akkor működik)ól, ha az egyes hatalmi ágak rivalizálása fennáll. — A kormányzaton belül kialakított új struktúra mennyiben segíti elő mindezeket? — Állandóan azt kellett hallgatnom, hogy én mindenre rá akarom tenni a kezem, el akarok vonni mindent és igy tovább, holott ilyen kérdésekben a parlament dönt, a kormány javaslatára, tehát ezek nem egy személytől függenek. A változások során teljesen tisztává vált, hogy a privatizációs ügyek felügyelete és a tartós állami tulajdon működtetése céljából íárca nélküli minisztert neveztek ki, aki a területtel foglalkozik, nem beszélve arról, hogy a felelősaégvlszonyok i<? jelentősen javullak. Személy szerint rendkívül elégedett vagyok, hisz a volt politikai államtitkárom lelt ez a tárca nélküli miniszter, s jó az is, hogy az AVÜ igazgatótanácsának elnöke a jelenlegi politikai államtitkárom lett. , E tények biztosítják a szükséges ált járást — de a konfliktusokat is ahhoz, hogy ez jól menjen. — Melyek az előttünk átló esztendő fő pénzügyi feladatai? — Az a szerencsés helyzet, hogy nemcsak pénzügyminiszter vagyok, hanem a Gazdasági Kabinet elnökeként a gazdaságpolitikáért is én felelek —, ennek megfelelően valamivel átfogóbb képet szeretnék adni. Az első és legfontosabb feladat az államháztartási törvény és a hozzá kapcsolódó biztosítási vagyonról, az azt kezelő intézményekről, s irányításukról szóló törvény elfogadtatása a parlamenttel, és a belső államadósság újszerű kezelése. A belső államadósság nagy, a privatizáció előrehaladtával tovább fog nőni; megfelelő menedzselése, s az arra létrehozandó szervezetek, megfelelő módszerek megalkotása folyamatban van A hiányzó biztosítási, vám- és devizatörvény megalkotása is szükséges, és ha mindez megtörtént, akkor úgy gondolom, hogy a pénzügyek területén szükséges mintegy huszonöt törvényt másfél év alatt tető alá hoztunk. Ennyit tehát a késésekről Gazdaságpolitikailag nézve, szintén nagyon fontos a szociális és az elosztási szféra átformálása, én ebből a szempontból a szociális törvényt tartom a legfontosabbnak, illetve az oktatáshoz csatlakozó törvényeket, koncepciókat. •
