Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-11 / 8200. szám
Alkotmánysértő az Alkotmánybíróságról szóló törvény? Önmérséklet helyett törvénymódosítás kell Számos nagy politikai vihart kavaró ügyben hárult már az Alkotmánybíróságra a döntőbíró szerepe. Ez azonban a jogrend relativizálódásához vezetett bizonyos értelemben: a fenntartásokkal vagy ellenérzésekkel fogadott törvények végrehajtását kerek perec megtagadhatják az érintettek — amint láttuk azt a kamatadó bevezetése vagy a szakszervezeti vagyonról szóló törvény esetében —, amíg az Alkotmánybíróság nem foglal állást a kérdésben. Pokol Bélát, az ELTE jogi karának professzorát munkatársunk arról kérdezte, vajon természetes velejárója a jogrend relativizálódása az Alkotmánybíróság létének, vagy csupán a rendszerváltás politikai feszültségeinek kísérőjelensége? — Az alkotmánybíróság megjelenésével bizonyos mértékben minden országban relativizálódik a jogrend — mondja Pokol Béla. — A kép azonban árnyalt, az egyes országok alkotmánybíróságai ugyanis különböző mértékben gyakorolnak kontrollt a parlament fölött. Az Egyesült Államok alkotmánybírósága a legszolidabb, a skála másik végén a német alkotmánybíróságot találtuk korábban. Ezt a helyet azonban mi foglaltuk el az utóbbi időben. Olyannyira, hogy a világ egyetlen országának sem volt még olyan aktív alkotmánybírósága, mint a miénk. — Mi az oka az eltérő aktivitásnak, és miben nyilvánul meg? — Először is a politikai és morális aktivitási különböztessük meg. Politikai aktivitásnak azt nevezzük, ha az alkotmánybíróság a politikai harcok részese, övé a parlamenti politikai csatározásokban a döntőbíró szerepe. Erne a szerepre egyetlen alkotmánybíróság sincs olyan mértékben felhatalmazva, olyan bőséges eszköztárral felruházva, mint a miénk. Az alkotmánybíróságról szóló törvény ugyanis az előzetes normakontrollt is lehetővé teszi. Ezzel a joggal csak egy-két kivételes esetben ruházták fel eddig az alkotmánybíróságokat, így például a francia alkotmánytanács előtt megtámadhatók a már jóváhagyott, de még alá nem írt törvények. Á mi alkotmánybíróságról szóló törvényünk még olyan korlátozással sem élt, az előzetes normakontrollt jóváhagyás előtt, tehát a parlamenti vita során is lehetővé tette. így már maga az alkotmánybíróságról szóló törvény is politikai aktivitásra predesztinálta a testületet. — Az Alkotmánybíróság azonban lemondott erről a lehetőségről, amikor korlátozta önmagát, s egyik határozatában leszögezte, hogy előzetes normakontrollra csak elfogadott, de még ki nem hirdetett törvények esetében vállalkoznak. — Valóban ez történt, a testület önmérsékletet gyakorolt saját hatáskörében, s visszafogta magát a politikai aktivitás tekintetében, a törvény által biztosított lehetőségeihez képest. A morális aktivitással már nem ez a helyzet. Morális aktivitásnak azt nevezzük, ha a testület előszeretettel támaszkodik döntéseiben olyan alkotmányos alapjogokra, amelyek tartalma nem lokalizálható. Ilyen alapjog például az emberi méltósághoz való jog vagy az egyenlőségé. Ezek az alapjogok nem körülhatárolhatóak, nincs semmi jogi támpont a várható döntésre nézve, csak a bírák puszta igazságérzetére lehet számítani. Pedig a bíráknak törvényszövegek, jogdogmatikai kategóriák alapján kellene dönteni. Ha egy testület sűrűn folyamodik ehhez a módszerhez, hajlamos arra, hogy a kötöttségektől eloldódjék, és nehezen körülhatárolható alapjogokra hivatkozzék határozataiban, akkor mondjuk azt, hogy morális aktivitásra hajlik. A morális aktivitás is relatív jogrendet produkál, éppen kiszámíthatatlansága folytán. — Politikai vagy társadalmi okai lehetnek annak, hogy az Alkotmánybíróság morális aktivitásra hajlik? — Ez csupán egyéni beállítottság kérdése. Végül is az egymásra acsarkodó politikai ellenfelek között az Alkotmánybíróság könnyen kinőheti magát alkotmányos döntőbíróvá, ha rendszeresen igénybe veszi a morális aktivitás biankó csekkjét. Úgy látom azonban, hogy a testület nem ragaszkodik foggal-körömmel az alkotmányos döntőbíró szerepéhez, nem vállalja át minden kérdésben a döntést. Sőt a legutóbbi határozatok mellett született párhuzamos bírói vélemények alapján valószínűnek tartom, hogy a testületben a morális aktivisták hamarosan elvesztik a többségüket. — Közel egy éve tart a vita arról, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításának tervezete hogyan kerüljön a parlament elé. A testület szeretné azt az Országgyűlés illetékes bizottságának benyújtani, a bizottság azonban nem akarja elvállalni a feladatot. A bírák viszont nem vennék szívesen, ha a módosítási javaslatot a kormány terjesztené a T. Ház elé. Miért kavarhat ilyen hosszadalmas vitát ez a látszólag formai kérdés? — Egy ilyen aktív alkotmánybíróság egyes határozataival óhatatlanul politikai érdekeket sért, még ha nem is akarja felvállalni minden esetben a döntőbíró szerepét. Elképzelhető, hogy azok a politikai erők, amelyek az Alkotmánybíróságban programjuk megvalósításának egyik korlátját látják, nem tartják elegendőnek. ha a testület politikai aktivitásának visszafogását a törvény módosításával rögzítik, hanem ennél sokkal keményebb korlátozásokat szeretnének érvényesíteni. Végül is napvilágot láttak már olyan nyilatkozatok is, amelyek szerint az intézményt is meg kellene szüntetni. Az Alkotmánybíróság azonban azt is megtehetné, hogy maga „rostálja meg” a saját magáról szóló törvényt. A hatalommegosztás alkotmányos elvével ugyanis ellenkezik, hogy a parlamenti vita fázisában lévő törvénytervezetet előzetes normakontroll alá lehet vetni, azaz a politikai vitában a testület döntőbírói szerepet játszhat. így minden aktivizmus nélkül kimondhatná, hogy alkotmánysértőek az Alkotmánybíróságról szóló törvény bizonyos rendelkezései. A testületnek módjában áll a saját működését szabályozó törvény alkotmányosságát is megvizsgálni, megsemmisíthetné ezeket a szakaszokat, s akkor parlamenti közreműködés nélkül módosíthatná a törvényt. • Márvány) Ágnes Tudományos ülés kezdődik ma Alapjogi alkotmánybíráskodás és a jogi koncepcó címmel a Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Karán. A tanácskozáson számos meghívott jogászprofesszor és alkotmánybíró mellett Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke és Kis János fejti ki nézeteit az alkotmánybíráskodás gyakorlatáról és elméletéről. 0 Magyar Hírlap, 1992.febr.7.
