Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-18 / 8204. szám
Vita a médiumtörvény tervezeteiről Magyar Hírlap, 1992.febr.12. 5 Rohammunka a harmadik változatért Az utóbbi napokban mind többfelől sürgetik a rádióra és televízióra vonatkozó törvény mielőbbi elfogadását, melynek tárgya a közszolgálati médiumok, valamint a kereskedelmi, a regionális és a helyi műsorszórás engedélyezése, működésének feltételei, beleértve a vezetők és a vezető szervek kinevezését, az ellenőrzés létrehozását. Tavaly tavasszal kezdték tárgyalni a médiatörvény első tervezetét, majd most a másodikat és a kidolgozás alatt álló harmadik változatot. Minthogy a kormány részéről kifejezték azt az óhajt, hogy az új tervezettel február 15-i ülésükön szeretnének megismerkedni, a hátralévő napokban az Igazságügyi Minisztériumban, valamint az Országgyűlés sajtó-albizottságában rohamtempóban folytatják a 2. számú tervezet módosítását a születése óta érkezett szakvélemények és ja1 vasiatok alapján, azok egyeztetésével. Mint dr. Papácsy Edit, az IM illetékes helyettes államtitkára mondta, remélik, a szűk határidőben elkészülnek az alkalmas harmadik változattal. Úgy tűnik, hogy ezúttal a törvénytervezet nem a szokásos hivatalos utat teszi meg. A szöveg alighanem a kormányülés után egyidőben kerül majd az illetékes al- és szakbizottsághoz, valamint a pártokhoz, amelyek menetközben is hozzájárulnak kialakításához, s utólag kerül sor az általában előzetes tárcaközi egyeztetésre is. Feltehetőleg tehát még ezt követően is számos újabb javaslattal kell majd módosítani, kiegészíteni — s csak ez után kerülhet az Országgyűlés elé. Előbb azonban nyilván még egyszer „útbaejti” a kormányt, amely beteijeszti. A második változat ismerhető szövegét tehát vitatják, de egyes részeinél kialakulni látszik pártközi egyetértés is. Emeljünk ki néhány példát. Elfogadott, hogy a műsorok összessége nem állhat egyetlen párt, gazdasági vagy más érdekcsoport szolgálatában, s a reklámtevékenység szabályozandó, korlátozandó. Vallási és világnézeti reklám nem sugározható. A műsorszolgáltató — a törvény keretei között — szabadon határozza meg programja tartalmát, és azért felelősséggel tartozik. Vitatott azonban, hogy a felelős elnököt ki és hogyan nevezi ki. Az alkotmány és az MDF—SZDSZ- paktum szerint a miniszterelnök jelölését az Országgyűlésben a jelenlévő képviselők kétharmadának kell támogatnia, viszont az 1990 júliusában elfogadott törvény erről nem szól, csak a kormányfő fölterjesztéséről, amelyet a köztársasági elnöki kinevezésnek kell követnie. Az említett 1990/LVII-es törvény hatálya terjed ki első ízben az alelnöki kinevezésre. A médiatörvény második változata mindezzel nem foglalkozik. Egyesek szerint azért, mert a kérdést az Alkotmánybíróság határozatával lezártnak tekintik. Két változatot tartalmaz viszont arra vonatkozóan, hogy a kinevezett elnöknek a parlament elé kell terjesztenie a közszolgálati rádió és tévé alapszabályát, s azt a jelenlévő képviselők kétharmadának (vagy a többségének) kell elfogadnia. Az alapszabály határozná meg a feladatokat, a működési és szervezeti szabályokat. Egy újabb változat szerint azonban nem is az elnök kötelessége volna az alapszabály beteijesztése: a médiatörvény mellékletként alapítóokmányt tartalmazna az „elnöki” alapszabály helyett. Vajon ez kéthar- mados lenne? Azon is vitatkoznak ugyanis, hogy az egész médiatörvény kétharmados-e, vagy annak csak meghatározott részei. Viták folynak a közszolgálati rádió és tévé irányításáról, illetve ellenőrzéséről is. A második tervezet egyik változata szól egy elnököt segítő igazgatótanácsról, amelynek elnökét egyszerű országgyűlési többség választaná meg. Tagjai lennének az alelnökök is, de nem lehetnének benne például párttisztségviselők vagy az adott intézmény dolgozói. MDF-vélemény szerint ennek az intézményen belüli szervezetnek az elfogadása kétharmados többséget igényel, léte azonban nem szüntetné meg, legfeljebb korlátozná a rádióvagy tévéelnök egyszemélyi felelősségét — hiszen ha az elsikkad, az elnök felelősségre sem vonható. E tanács léte, szerintük, nincs ellentmondásban a törvénytervezet másik változatában szereplő felügyelőbizottságéval, amely az adott intézményen kívül működne, operatív hatásköre, beleszólása műsorokba nem volna. Utóbbi szerv az egyik változat szerint a közszolgálati kötelezettségek teljesítését vizsgálná. A másik változatban hangsúlyt kap, hogy a bizottság ellenőrizze a gazdasági tevékenységet. A felügyelőbizottságok összetételét is kétféleképpen képzelik el. Annyi az azonosság, hogy tagjai közt lennének a kormány, a pártfrakciók és társadalmi, valamint érdekcsoportok delegáltjai, a két variációban különbözőképpen. MDF-vélemény szerint a felügyelőbizottság alakítása, összetétele abszolút politikai kérdés, és kétharmados jóváhagyást igényel. Mindezen szervek, továbbá a rádiók és a tévék fölön álba — a második változat szerint — a Rádió és Televízió Hivatal (RTH) mint országos hatáskörű államigazgatási szerv. Elnökét a kormányfő javaslatára az Országgyűlés választaná meg, kétharmados többséggel. Az RTH-t ellenőrizné, tanácsaival segítené annak tanácsadó testületé, amelybe pártok, önkormányzatok, társadalmi és érdekcsoportok, reklám- és műsorszolgáltató szervezetek delegálnának tagokat. Az RTH hatáskörébe tartozna minden műsorszóró és -szolgáltató engedély kiadása, az együttműködés a frekvenciagazdálkodással, a pályáztatások és elbírálásuk teljes nyilvánossággal, nyílt versenyeztetéssel. Az engedélyben foglalt feltételek teljesítését ellenőriznék, büntetnének, megvonhatnák az engedélyt. Határozatai államigazgatási határozatok lennének, s ennek megfelelően kérhető felülvizsgálatuk. A közszolgálati rádió és tévé működését nyilvánvalóan befolyásolja, honnét kapja a pénzt. A második
