Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)

1991-11-04 / 8147. szám

Beszélő, 1991.okt.26. ( O jól működik. Ezt a Belügyminisztériumban is elismerik, hiszen nemcsak az SZDSZ-es önkormányzatok fordulnak tanácsért az iro­dához. E tapasztalatok alapján talán érde­mes kezdeményeznünk regionális önkor­mányzatú tanácsadó irodák létrehozását. Beszélő: Jelenthetnek-e a helyi szerveze­tek politikai támogatást, illetve kon az önkormányzatok SZDSZ-fnkriói mára? D. A.: Természetesen az ember tudja, hogy mivel jár a jelöltség, és kész a feladat­ra. De az elkövetkező időszaknak sok em­bert kell még felszínre hozni, biztos vagyok benne, hogy ebben a pártban sokkal több ember van, aki alkalmas a legmagasabb po­litikai szerepekre is. Beszélő: Egy múltkori interjúban eluta­­* sítottad a „baloldali" kifejezést. Jobboldali embernek tartod magad? D. A.: Örök kétkedő ember vagyok. De a lelkem mélyén plebejus. Nemcsak azért, mert az apai nagyapám még paraszt volt, az anyai nagyszüleim falusi iparosok, s mind-a kezük köt akár polgármesternek is megválassza­nak. Igen, megtudtuk, hogy húsz évvel ez­előtt jelentéseket írt, de itt él köztünk, ismer­jük, megválasztjuk. A választóknak joguk­ban áll, hogy így döntsenek. Meggyőződésem, hogy az embereket a friss visszaélések jobban irritálják, mint a ré­gi bűnök. Egy közvélemény-kutatás meg­mutatná, hányán akarják a múltbéli felelő­söket, az 1960 előtti ügyeket vizsgálni, és hányán az utóbbi tíz év visszaéléseit. - • Beszélő: Sok közgazdász úgy véli azon­ban, hogy a homályos ügyletekből szárma­zó gyors gazdagodás elleni fellépés a pri­vatizáció lassítását, a bürokratikus állami ellenőrzés növekedését vonná maga után. D. A.: Ez nagy dilemma. Sokszor éppen az állami beavatkozás teremti a korrupciót Hosszú eszmecsereket folytattam a kor­mány képviselőivel, hogy például a Vagyon­ügynökség tendereztetési módja eleve tár­cán kínál egy csomó visszaélési lehetőséget. Az elbírálás szabályainak a megváltoztatása semmit nem késleltet, de csökkenti a vissza­élési lehetőségeket. Igenis lehet csökkenteni. Kizárni persze nem iehet őket Angliában, amikor a munkáspárti kollektivizálás után a toryk megkezdték a privatizálást, évekig te­le volt a sajtó a visszaélésekkel. Amikor ta­valy májusban kezdeményeztem a nem la­kás célú állami ingatlanok forgalmának - az új földtörvény hatályba lépéséig - ellenőr­zését, az SZDSZ gazdasági szakértői na­gyon háborogtak rám. Persze, ha tudom, hogy a földtörvényt a mai napig sem alkot­juk meg, akkor nem biztos, hogy benyújtot­tam volna az indítványomat A késleltetés­nek annyi hatása mégis volt, hogy attól kezdve legalább jól fésült szerződéseket nyújtottak be, kerülték a kirívó visszaélése­ket. Az első időben, amikor a fővárosban először tagadták meg harmincvalahány adásvételi szerződés jóváhagyását, csak ki­lenc esetben nyújtottak be fellebbezést. Az­tán rájöttek, hogy nem lehet minden kont­roll nélkül partizánkodni. De szó sincs róla, hogy az állami tulajdon eladása körül ne lennének ma is gyanús dolgok. Beszélő: Ezekben a partizánkodásokban sok helyen az SZDSZ-es önkormányzatok is benne vannak. Van-« lehetősége a párt­nak, hogy föllépjen ezek ellen? D. A.: Természetesen csak politikai és morális eszközeink vannak. Mi magunk nyilvánosságra hozhatjuk a tisztáazlan ak­ciókat, elhatároljuk magunkat Beszélő: A budapesti polgármesterek éppen arról panaszkodnak, hogy nem kap­nak segítséget az SZDSZ-től. D. A.: Kezdetben az volt az álláspont, hogy nem nagyon szabad irányítani az ön­­kormányzatokat, rá kell őket szoktatni az önszerveződésre. Aztán felállították az ön­kormányzati tanácsadó irodát mert rájöt­tek, hogy az önkormányzatok vergődnek. Persze nemcsak a tapasztalatlanságuk mi­att, hanem elsősorban a kormány törvényal­kotási politikája miatt: majdnem egy évig nem volt hatáskör, nem volt vagyon. Senlti nem tudta, hogyan működhet és miből. Je­lenleg az önkormányzati iroda már nagyon munkájából éltek. Teoretikusan nem fogadom el a baloldaliságot de a zsigereimben hordo­zom. „Kispolgári úri neveltetést" kaptam mint a falusi tanító gyereke, de a nagyapám falujában ugyanolyan gyerek voltam, mint a többi. Az anyai nagyapám Bélapátfalván volt falusi iparos, vízimolnár. Azon a vidéken élt az üknagyapám is; vízimolnár a lányát vízi­molnárhoz adta. Az apai család sváb volt, kompokon éltek. Károlyi Mihály Kompokon osztott először földet A nagyapám ott volt ha­rangozó és sekrestyés. Én abszolút vallásos neveltetésben részesültem A szüleim mélyen vallásosak voltak, de mindig nagyon nyitot­tak, a családunkban bigottéira nem volt. Ti­zenöt-tizenhat éves koromtól értékeltem ezt, és volt bennem valami büszkeség, hogy az én szüleim, nagyszüleim másként vallásosak, mint sok ember ők tényleg úgy is élnek. Az apám mindemellett szociáldemokrata volt, bfnyászdalárdát vezetett, '43-ban bdnyász­­szövetkezetet, ONCSA-házépítcsi akciót szer­vezett, hangyaszövetkezeti igazgató volt. . Beszélő: Iskolába hová jártál? D. A.: Az egri ciszterci gimnáziumba, ahová az apám is. Az ccscki internátusbán laktam. Én nagyon jól éreztem ott magam, a bátyám kevésbé.- Beszélő: Te általában jól érzed magad! D. A.: Igen. A börtönben azért kaptam büntetést, mert állandóan akkorákat röhög­tünk a ccllatársammal. Beszélő: Nem szoktál beszélni az '56-os múltadról... D. A.: Elévült '89-ig nem beszélhettem róla, most meg már nincs hozzá kedvem. A forradalom után édesanyám sírva könyör­­gött, hogy disszidáljak. B is indultam, de este meggondoltam magam... Mérlegre tet­tem, hogy ami miatt bajom lehetne, azt ösz­­szesen egyetlenegy ember tudja, az meg alighanem hallgatni fog. '59 novemberében mégis letartóztattak. Két hónapig tartottak bent, mindenféle hülyeséget akartak rám bi­zonyítani, de az egcsz arra ment, hogy „ka­matoztassam a képességeimet"... Aztán hat évem keresztül nem kaptam meg a fcddhe­­- tedenségi bizonyítványt, nem lehettem ügy­véd. Végül panaszt tettem az MSZMP Köz­ponti Bizottságánál, egy azóta elhunyt egri ^tollega járt közben az. ügyemben. Akkor 3Bégre leszálltak rólam. így lettem ügyvéd. Azóta, hála Istennek, alkalmam volt korri­gálni a hátrányaimat. (Az interjút Solt Ottilia éa Kőszeg Ferenc készítették). D. A.: Nem nagyon látom, hogy a szerve­zetek befolyásolni tudnák az önkormányza­tot. Az önkormányzatokba került SZDSZ - esek eltávolodtak a helyi szervezetektől, és sok helyütt képtelenek együtt élni a párton belüli ellenzékükkel. A legkülönbözőbb koalíciók jöttek létre, ismerünk olyan helyzetet, hogy a látszólag SZDSZ-irányítású önkormányzatban való­jában az MDF-cs vagy a kisgazdaakarat ér­vényesül, mert egy-két SZDSZ-zászló alatt behajózott képviselő rendszeresen a másik oldallal szavaz. Beszélő: Minden összefügg azzal, hogy az SZDSZ vezetése, kritikusai szerint, keveset foglalkozik a párt szervezetével, figyelme a parlamenti munkára összpontosul. D. A.: Már az 1990. áprilisi küldöttgyűlé­sünkön azt indítványoztam, hogy az ügyvivői testűiének csak egy része lehessen ország­­gyűlési képviselő. Inkább az önkormányza­tokból kellene új embereket behozni. Beszélő: Egyelőre nincsenek olyan struktúrák az SZDSZ-ben, amelyek lehe­tővé tennék a párton belüli felívelést... D. A.: Nagyon fontosnak tartanám, hogy a vezetésben, a központi és a regionális ve­zetésben, a választott testületek mellett mi­nél több embert folyamatosan bevonjunk a munkába, feladatokat bízzunk rajuk. Szük­ség volna néhány jól képzett rend­szerszervezőre. És meg kell fizetni néhány nagyon aktív menedzsert, „fejvadászokat", akik segítenek kiválasztani a futtatandó fia­talokat, akikből képviselőjelölt lehet. Beszélő: Egy nagy párt elnöke egyúttal potenciális miniszterelnök-jelölt is...

Next

/
Thumbnails
Contents