Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)
1991-11-05 / 8148. szám
Mit jelent az emberek számára a vallásos élet? Magyar Hírlap, 1991.okt.30. ve A Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet 1991 nyarán a Bible Society megbízásából, a Roger Russell Marketing Co. (London) közreműködésével kérdőíves felmérést végzett. A megkérdezett 1000 fő az ország felnőtt lakosságát képviselte nem, életkor, település és iskolai végzettség szerint. A felvétel során átfogó vizsgálatot végeztünk a felnőtt lakosság vallásosságáról és az egyházhoz való viszonyáról, melynek néhány legfontosabb eredményét adjuk most közre. Átalakulóban lévő társadalmunkban — amikor mindenki megpróbál kiigazodni a különböző eszmék, ideológiák világában, s szeretné minél előbb megtalálni a helyét az újonnan megnyíló gazdasági lehetőségek rendszerében — az emberek lépten-nyomon olyan konfliktushelyzetekbe ütköznek, melyek zaklatottságot, feszültséget váltanak ki belőlük. A kedvezőtlen feltételek közepette mindenkiben felerősödik az a vágy, hogy a nehézségeken és kudarcokon felülemelkedve találjon egy olyan biztos pontot az életében, ami belső békét és kiegyensúlyozottságot nyújt számára. Ezt a nyugalmat a vizsgálatunkban szereplők közül minden második megkérdezett a családi életben próbálja megtalálni. Hogy a külvilág problémáival szemben az otthon mekkora biztonságot képes nyújtani, jól bizonyítja az is, hogy az emberek 70 százaléka — bevallása szerint — nagyon jól érzi magát a családjában, s további 25 százalék is inkább elégedett, mint elégedetlen az otthonával. A család mellett a munka, a hivatás az, ami a jó közérzethez leginkább hozzájárul: a megkérdezettek 25 százaléka — inkább az erejük teljében, szakmai pályájuk csúcsán lévő férfiak — számára ez a kiegyensúlyozottság legfőbb forrása, de többen említették még a művelődést, a barátságot, a békességet és a vallást is. (7. abra) Bár azok száma, akik a vallásban találják a legfőbb megnyugvást, nem volt túl magas, a megkérdezettek 60 százaléka mégis úgy vélte, hogy a vallás jelentős szerepet játszik ma az emberek életében. Egy másik kérdésből pedig az derül ki, hogy az emberek nagy része vallásosnak tartja magát, hiszen a megkérdezettek kétharmada — vagy az egyház tanításait követve, vagy a „maga módján” — vallásos. (2. ábra) De mit is jelent az egyes emberek számára vallásosnak lenni, az egyház tanításai közül miket fogadnak el, és melyekkel azonosulnak kevésbé? Egy tíz elemből álló kérdéssorral próbáltuk ezt felmérni, ahol az embereknek arra kellett választ adniuk, hogy hiszik-e azokat az állításokat, amelyek racionális úton ugyan nem bizonyíthatóak, de a keresztény vallás alaptételei közé tartoznak. Az adatok alapján az emberek hithez való viszonyulását négy típusba sorolhatjuk. Az első csoportba tartozókat (19 százalék) „fenntartások nélkül hívőknek” neveztük el, hiszen ők a felsorolt állítások mindegyikében hisznek. Körükben felülreprezentáltak a falvakban lakó, idős nők, akik koruknál fogva többnyire még a nyolc osztályt sem végezték el, s azt vallják magukról, hogy szigorúan követik az egyház tanításait. A második csoportba a „fenntartásokkal hívőket" (36 százalék) soroltuk, mivel ők csak bizonyos tételeket tudnak elfogadni, így nem hisznek a halál utáni életben, a mennyországban, a pokolban és az ördögben. A „fenntartásokkal hívőktől" az átlagosnál sokkal gyakrabban kaptuk azt a választ, hogy a maguk módján vallásosak, s kevésbé követik az egyház tanításait, mint az előző csoport. • Egy másik kérdésre adott válaszok alapján kiderült, hogy ők nem annyira isten személyes létezésében hisznek, hanem inkább valamiféle lélekben vagy természetfeletti erőben. Körükben ugyancsak az idősebb, iskolázatlanabb, falvakban lakó nők dominálnak, de találunk köztük felsőfokú végzettségű budapestieket is. Az előző csoporthoz hasonló arányban (35 százalék) fordulnak elő olyanok, akik a felsorolt állítások egyikében sem hisznek igazán, közöttük a vidéki városokban élő fiatal, vagy középkorú férfiak, valamint a közép- és felsőfokú végzettségűek vannak többségben. A „nem hívők” tagadták Isten vagy bármiféle lélek létezését, vagy azt állították, hogy nem érdekli őket az ilyesmi. A negyedik csoportot az a 10 százalék adja, akiknek a fenti kérdésről nincs véleményük, ők nem tudtak, vagy nem akartak válaszolni kérdésünkre. Bár a „nem hívők” aránya egyharmad körül volt, ennél jóval magasabb azoknak a száma, akik soha (48 százalék) vagy csak nagyon ritkán (39 százalék) olvassák a Bibliát, s még az egyház tanításait követők között is egyharmad azok aránya, akik soha nem veszik kezükbe ezt a könyvet. Nem véletlen azonban, hogy ilyen sokan nem olvassák a Szentírást, hiszen a kérdezettek 40 százalékának nincs sem Ó-, sem Újszövetség az otthonában. (3. ábra.) Természetes, hogy akik nem olvasnak Bibliát, azok nem ismerik a Biblia egyes részeit sem. Kérdőívünkben néhány általunk kiválasztott fejezetről és történetről próbáltuk kideríteni, hogy mennyire ismerik őket az emberek. (4. ábra) Attól függően, hogy melyik részről van szó. az adott fejezetet egyáltalán nem ismerők aránya 35- 66 százalék körül volt, míg a jól ismerők száma 5-14 százalék körül mozgott. Amikor azt kérdeztük az emberektől, hogy mennyire ismerik az Ó- vagy az Újszövetséget, akkor azonos arányban, körülbelül „Hisz-e ön...?” (százalékos megoszlás) igen talán nemnem tudja Istenben 51 23 25 1 Jézus Krisztusban 50 22 25 3 Szentiélekben 43 20 34 3 A lélekben 43 19 35 3 Szűz Mária szentségében 39 19 38 3 A bűnben 36 17 44 3 A mennyországban 23 16 59 2 A halál utáni életben 21 22 54 3 A pokolban 14 14 69 3 Az ördögben 13 12 73 2
