Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)

1991-11-05 / 8148. szám

.Tallózó, 1991.okt.24. „FORRADALMI APÁLY VAN” ÚJ HÍRNÖK, OKTÓBER 21. Nr Az utóbbi időben keveset hallatott magáról Grósz Károly nyugdíjas minisz­terelnök, ex-pártvezér, aki visszavonultságából az MSZMP XV. kongresszu­sán lépett a nyilvánosság elé. A küldöttek között foglalt helyet. — Kiknek a küldötte? — A gödöllői pártszervezet küldött^ — Mi a véleménye a kongresszusról? — Kiegyensútyzott, jó légkörű kongresszus. Azt hiszem, sokkal színvonalasabb, mint a ’89- es kongresszus A napi kérdésekre koncentrál — ezt, mint első hiányérzetet, már megfogal­maztam magamnak. — Nem félt Salgótarjánba jönni? — Miért féltem volna? Mitől féljek? Nincs nekem félnivalóm. — Burkolt fenyegetőzések is elhangzot­tak, tüntetők jöttek... Leninvárosban (ma Tiszaújváros, gig.) egyszer konfliktusba is keveredett... — Nézze, egy ilyen rendszerváltásnál ez majdnem természetes. — Az Ön arca ismerős az emberek számá­ra. — Igen. Elég sokan ismernek. — Valamilyen módon azonosítják is a múlt rendszerrel. — Remélem. Nagyon örülnék neki, ha ezt tennék. Mert én semmit nem tagadok le, a múlt rendszerhez fűződő viszonyomból. — Mi a véleménye a magyarországi válto­zásokról? — Magyarországon elindult a kapitalizmus restaurációja, ami a politikai intézményrend­szer átalakításában — szerintem — nagyon rövid időn belül be fog fejeződni. A gazdaság­ban évekig fog tartani és Magyarországon, a gazdasági fejlettségéhez mérten, kialakul egy gyenge kapitalista struktúra. Szerintem illú­zió, hogy ez az ország néhány jószívű nyugati partner segítségévéi rövid időn beiül a fejlett kapitalista országok színvonalán lesz. — Ön szerint ma Magyarországon a kapi­talizmus restaurációja történik? — Úgy van. Ezt nem csak én mondom... — Igen, de azokat a vezetőket, akik ezt a folyamatot elindították, az Ön időszakában nevezték ki, Németh Miklóst például... — Ez nem így van. Németh Miklós nem indított el ilyen irányú folyamatot. Kérem, amit mi elkezdtünk, az nagyon sok vonatko­zásban egyezik azzal, amit a mostani politikai struktúra csinál. Én magam — például a pri­vatizációt 30-10 százalékos arányban képzel­tem el, azelőtt négy évvel, mikor még szó sem volt arról, hogy így átalakul az egész politikai struktúra. Ami ugyanis korábban történt az államosításokkal, a közösségi tulajdon mérhe­tetlen túlfejlesztésével, már gazdaságilag is tarthatatlan volt. A pénzügyi rendszer korsze­rűsítése, az adórendszer... Én voltam a mi­niszterelnök, amikor ezt előterjesztették. Ez nem a kapitalizmus restaurációja, ez egy kor­szerűbb gazdaság létrehozása, ami a szocialis­ta viszonyok között egy piacgazdaságot akart megvalósítani Hogy ez milyen lett volna a valóságban? Senki nem tudja megmondani, mert szocialista viszonyok között piacgazda­ság még nem működött. — Milyennek ítéli meg az MSZMP helyét, szerepét a magyar politikai életben? — A politikai viszonyokhoz, a változások­hoz, a kommunistaellenes hecckampányhoz képest, ami az országban tapasztalható, ahhoz képest nagyon jónak. — A kommunista pártok megítélése Euró­pában is kritikus. — Nézze, a tudományos-technikai forrada­lomban a versenyt a szocialista társadalmi rendszer nem bírta, alulmaradt. Ez pedig az egész baloldali mozgalmat, vagy forradalmi mozgalmat olyan helyzetbe hozta, hogy a for­radalmi mozgalom szempontjából apály van. — Az SZKP bejelentette önfeloszlatásit. Ez mennyire meghatározó a testvérpártok életében? — Ez a párt pozícióját, direkt módon nem befolyásolja. Általában azonban igen. Nyil­vánvaló, hogy az SZKP az egyik legnagyobb pán volt. Feloszlatása visszahat az egész kom­' munista mozgalomra. — Válhat-e ilyen körülmények között még egyszer meghatározó erővé az MSZMP...? — Történelmileg biztosan. Erről meg va­gyok győződve. De az nagyon-nagyon bátor ember, aki jósolni mer, hogy mikor. — A következő választásokat követően lesznek-e munkáspárti képviselők a magyar parlamentben is... — Szerintem a következő választáson erő­södik a pozíciója a munkáspártoknak. Ha most lenne választás, az sem olyan ered­ménnyel zárulna, mint a korábbi. A pánok közötti viszony egészen más lesz, ez meggyő­ződésem. Elmúlik majd az a sokkhatás, ami két esztendővel ezelőtt a társadalmat érte. Az emberek higgadtabban fogják kialakítani vi­szonyukat a különböző politikai irányzatok­hoz. Ismét lesz egy nagy átrendeződés, amely­nek hatásaként az MSZMP jobb pozícióba kerül. Azt nem tartom reálisnak, hogy a két év múlva esedékes választásokon a párt megha­tározó szerephez jut, de néhány képviselő be­kerülhet a parlamentbe. — Úgy tudni, Ön az emlékiratait írja. Mi­kor jelenik meg a könyv? — Megírtam az emlékirataimat, egy angol kiadó már elolvasta. Kéne, hogy főleg a nem­zetközi részeket egészítsem ki Készen vagyok vele, de most nem jelentethetem meg, men az emlékek őszinte, nyílt számbavételével nem vagyok hajlandó hozzájárulni egy kommunis­taellenes kampányhoz. Csak egy példát mon­dok: én Kádár Jánosról egy rossz szót a szá­mon ki nem ejtettem. Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy a tevékenységét nem knti­­kátlanul néztem.... Ezt nem vagyok hajlandó elhallgatni, men akkor igaztalan amit leírok. Félek, hogy a leírtakat érvként felhasználnák a hisztérikus kommunistaellenes kampány­ban. Inkább nem jelentetem meg. Jó lesz az öt év múlva is, akit érdekel, el fogja olvasni... Gáspár István Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents