Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)
1991-11-05 / 8148. szám
Népszabadság, 1991.okt.31 33 Kincstárnoki kettős látás Bár az Idei esztendő gazdasási változásait eltérően értékeli a kormányzat és az ellen, zék, s meglehetős zavar mutatkozik a pártatlanságukra ügyelő szakértői körökben is, abban nagyjából mindenki egyetért: a helyzet ellentmondásos. Azaz: egyszerre tapasztalni kétségtelenül kedvező jelenségeket, s ugyanazok ellentétét Is. Számmisztikával állunk szemben, avagy tényleg előfordulhatnak látszólag egymást kizáró folyamatok? Ha a hivatalos adatokból indulunk ki, egyértelműen kitűnik, hogy 1991-ben a gazdaság reálfolyamatai és a pénzügyi, illetve jövedelmi folyamatok durván kettéváltak. Miközben örvendetes módon — és az ország finanszírozhatósága, a nemzetközi megítélés szem-l pontjából feltűnően kedvezően — az egyensúlyi elemek minden ponton javultak, mindeközben egyre mélyülő receszszió uralja a termelő szférát. Sőt: a visszaesés üteme nemhogy csökkenne, hanem nő, ami pontosan nyomon követhető a GDP tervezetthez képest nagyobb (8 százalékos) az upan termelés 15—17 százalékos visszaeséseben, a 400 ezres munkanélküliségben, és a 37 százalékos inflációban. Alapkérdés lehet a jövő szempontjából, hogy ennek a kettéválásnak — és az ebből adódó pozitív és negatív tendenciáknak — mi a gyökere. Másként fogalmazva: melyik határozza meg a másikat? Különösen fontos ezt tisztázni a jövő évi költségvetés parlamenti vitája előtt. Hiszen, ha a pozitív változások tartósnak bizonyulnak, akkor a pénzügyi kormányzat optimista előrejelzései helytállóak lesznek, ha viszont az ellenkezője következik be, úgy az idei „válságköltségvetést” sem nagyon követheti más, mint növekvő deficit, és ebből fakadóan az elosztási konfliktusok további éleződése. Sajnos úgy tűnik: gazdaságunk recesszióját nem az átmeneti piacváltás, hanem a drasztikus piacvesztés határozza meg: a szovjet piacról való kivonulásunk a „terve- Batt 35 százalékhoz képest több mint hatvanszázalékos Es ez a pont az, ahol a kormányzat nem csupán visszamenőleg bizonyult rossz jósnak, hanem úgy tűnik, a jövőt tekintve is előre iszik a medve bőrére. Azzal kalkulál ugyanis, hogy a magyar gazdaság az idén lenyelte ezt a keserű piru. • lát. Csakhogy a hatalmas piacvesztés hatásai csúszta'.ottan Jelentkeznek. Éppen ezért a főként a feldolgozóipart és a mezőgazdaságot érintő mély., repülés a következő évben folytatódik. Vagyis a kapacitáskihasználatlanság nő, ebből adódóan csődsorozat robbanhat be, s ez újabb lökést ad majd a munkanélküliségnek is. szféra 8y°ra ütemű bővülésé - még ha az önpnyatizáoó révén a tulaj dónvaltás felgyorsulásával kalkulálunk is — nem képes két-három éves időtávon belül kiváltam az állami vállalati körben tapasztalható visszaesést s miután a recessziót a piacvesz. gerjeszti, nem kétségei hogy megtörését sem lehet ^rterítges kínálatélénkítés - sei, inflációs pénzzel, deficit&5ST sa megoldás kulcsa — valószínül * belső vállalkozásélénkítéssel összenövő privatizáctoban, további piacteremtés'ben, illetve a veszni látsző nagy piacok visszaszerzésében kereshető. Ezért jövőre növekedéssel kalkulálni — illúzió Ugyanis nincs a reálszférában megalapozva. Persze ezt a diagnózist lát-! szolag cáfolja az eddig alkal-' mázott pénzügyi megszorító te.i rapia, aminek köszönhetően valóban biztatóan alakul a fo- • lyó fizetési mérleg, s nem tükrözi még a hatalmas mértékű piacvesztést a folyó külkereskedelmi mérleg sem. Ami a> laikusban is felveti azt a kér- ‘ déist: miként lehetséges, hogy , a gazdaságban egymást volta- í képpen kizáró folyamatok > mééhs egymás mellett létezze- i nek. A válasz voltaképpen ör- * dögi! Hiszen azt tapasztalni í hogy minél mélyebb a re- 1 oesszió, rövid távon ann^l 1 jobban javulnak a , egyensúlyi viszonyai. Ha tehát j csak egy-két évet nézünk, akkor impozáns fizetési mérlege- j két lehet produkálni. Igaz, az “«t — előbb-utóbb — mee ! kell fizetni. 8 ! Ügy tűnik: ez a kettős látás j okozza a jövő évi költségvetési irányelvek belső, és feloldhatatlannak tetsző ellentmondását is. Hiszen a tervezők a meglevő pozitív folyamatok ielerősodésével, tartássá válásával számolnak, miközben* a negatív hatásokat befejezett- l nek tekintik. Ez bizony nem i niás, mint önáltatás. A kormány — a jövő évi ; gazdaságpolitikát jellemezve i — hármas prioritást jelöl meg , ®bben a sorrendben: antlinflácíó, növekedés, egyensúly. A korábbiakhoz képest feltűnő < helycserék ideológiája éppen a • Ifnzugyi mutatók tartós javulására alapozódik Am ebben is van egy igen-igen gyenge láncszem: a költségvetési deficit Amely az idén is na- R'obb, mint amekkorát terveztek (s feltehetően mint amekkorát bevallanak), jövőre pe- 2?. u«yancsak 75 milliárd köndi hiánnyal kalkulálnak Csakhogy az egymásnak szögesen ellentmondó folyamatokból ennek a duplája következik. Az irányelvek alapján 120—150 milliárdos stabil deficittel, azaz túlelosztással lehet számolni. S a veszély nem kizárólag a mértékekből, hanem a felhasználásból és a hiány finanszírozásából származik. Ha megnézzük a főbb tételeket, bizony elgondolkoztató, hogy miként alakul jövőre az állami kassza bevételi és kiadási oldala. Először is a gazdálkodó szervek befizetései — az idei várható bevételekhez képest — nem nőnek: miközben új adókat vezetnek be — tehát nő a jövedelemcentralizáció —, az infláció is magas. Ha a kiadásokat mérlegeljük, kitűnik: csökken a termelés támogatása, de nő az exportszubvenció. Drasztikusan csökken a fogyasztáshoz kapcsolt támogatás, ami nyilván a legszegényebb rétegeket érinti a legérzékenyebben. Nő a társadalombiztosítás támogatása, de kisebb mértékben, mint amennyi az alap hiánya. Jelentősen terheli a kiadásokat a jövő évi magas adósságszolgálat, a garancia, és a tartalékalap. De ezek léte leg-
