Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)

1991-11-05 / 8148. szám

I I -/ -/ I • WJ^U • -»w •

~L1

Bíró: Újfajta mandarinizmus az MDF-ben

Bíró Zoltán egy évvel ezelőtt lépett ki az MDF-ből, amelynek alapító tagja és első elnöke volt. Munkatársunk ebből az alkalomból beszélgetett a politikussal, 8 elsőként arról érdeklődött: érez-e nosztalgiát egykori pártja iránt?

— Az MDF-nek volt egy olyan korszaka, amelyre nagyon. szívesen gondolok vissza, de nosztalgia nincs bennem. Ügy látom, hogy az MDF „rámegy” a kormányra.

— Hogy érnem ezt?

— Ügy, hogy általában egy párt vagy mozgalom létrejön, s a kormányok változnak. Magyarán a párt marad. Az MDF esetében — legalábbis nekem úgy tűnik föl —, hogy mindez fordítva történik. A jelek arra utalnak, hogy a kormány egyelőre marad, az MDF pedig lemorzsolódik, s ami a legfájóbb; rokonszenvező tábora megcsappan. Ennek már korábban is sok jele volt, többek között ezért is léptem ki a pártból, mások pedig hasonló okok miatt visszahúzódtak. Szét kellett volna választani a kormányzati vezetést és az MDF irányítását. Ezt nemcsak én gondoltam így, hanem mások is. Ketté kellett volna választani a miniszterelnöki és a pártelnöki pozíciót, másrészt nagyon határozottan meg kellett volna vonni a döntési köröket a parlamenti frakció és a kormány között. Ezután kellett volna megteremteni a kapcsolatrendszert a kettő között, ez azonban nem így történt. Nagyon gyors hatalmi koncentráció ment végbe az MDF-ben, s ez szükségképpen kontraszelekciós rendszert hozott létre, amelyet mások — kissé nyersebben — egyfajta mamelukrendszernek neveznek.

— Arra kérem, hogy akkor ne fogalmazzon annyira nyersen, hanem minősítse az ön ízlése szerint a kialakult helyzetet.

— Újfajta mandarinizmus jött létre, ami nem tesz jót egy átmeneti helyzetben levő országban.

— Ügy látom, hogy öd nagyon élethü diagnózist adott az MDF- ről,. de van-e kiüt a párt számára?

— Erre a kérdésre, hadd ne válaszoljak, de nem óvatosságból, hanem azért, mert tényleg nem tudok rá mit mondani. Érzem viszont azt a törekvést, hogy az MDF megpróbálja újra meghatározni önmagát. Keresztény is, liberális is, népinemzeti is akar lenni egyszerre. ennek valamiféle mixtúráját próbálja kikeverni.

— Az MDF — ha nem csal az emlékezetem — korábban Is magáénak vallotta mindhárom eszmeáramlatot.

— Egy más történelmi helyzetben beszéltünk így magunkról, de akkor sem úgy, hogy mi liberális párt vagyunk. Pontosan tudom, s ez nem büszkeség, hogy az MDF soha nem volt liberális-konzervatív párt.

— Hanem?

— Azt mondtuk, hogy vannak olyan eszmények és politikai értékek a magyar történelemben, amelyeket magunkénak vallunk: a magyar népi mozgalom, az 1945 és 1948 közötti kereszténydemokrata eszmék, s az a fajta liberalizmus, amely a reformkorban jött létre Magyarországon. Mi a nemzeti progresszió hagyományait vállaltuk.

— Ha már a különböző áramlatoknál, Irányzatoknál tartunk, az MDF-ben, de nemcsak ott, nagy port vert Kónya Imre frakcióvezető tanulmánya. A másik ilyen dolgozat pedig Beke Kata nevéhez fűződik. Mi ezekről a véleménye?

— Ügy gondolom, hogy a Kánya-dolgozat nem érdemelt és ma sem érdemel annyi szót, amennyit ráfecséreltek.

lözi az összefüggő logikát, amin persze nem lepődök meg hisz nyilvánvalóan indulatok fűtötték a szerzőt, illetve olyan szűk pártérdekek, amelyek már eleve nem tehetik érvényessé a tanulmányt.

— S a Beke Kata-féle válaszirat? ...

— Ami Beke Katának a Konya-dolgozat ügyében vallott álláspontját illeti, azzal teljes mértékben egyetértek.

— Nem tűnt fel önnek, hogy Antall József, az MDF elnöke — legalábbis a nyilvánosság előtt — nem tette le a garast egyik tanulmány mellett sem?

— Miután mindkét tanulmány nyilvánosságra került, és nagy visszhangot is kapott, valóban elég furcsa, hogy az MDF elnöke nem nyilatkozott az ügyben. Meg is értem őt, persze, hiiszen ilyen esetben a párt vezetője nehéz helyzetbe kerül. A fő bajnak nem is azt tartom, hogy Antall József úr nem foglalt állást a széles publikum előtt, hanem azt, hogy nem vonja le a személyre szóló konzekvenciákat.

— Hogyhogy?

— Azért, mert gondolatilag meglehetősen gyenge színvonalú munkáról van szó, nem is beszélve arról, hogy a szerző bizonyos pontokon teljes képtelenségeket javasol. Az egyik ilyen például az, hogy azt ajánlja: aki valaha a párt, a Hazafias Népfront stb. függetlenített funkcionáriusa volt, attól meg kell vonni azokat a munkában eltöltött éveket, amelyek pedig mindenképpen beletartoznának a nyugdíj kiszámításába.

— Például Pozsgay Imrétől.

— Nemcsak róla van szó, hanem mondjuk arról az osztályvezetőről, aki a Népfrontban segítette a kertbarátmozgalmat, vagy arról a titkárnőről, aki csak egyszerű párttag volt valamelyik kerületi pártbizottságon. Ügy érzem, hogy az MDF tagságának egy tekintélyes része elutasítja ezt a fajta gondolkodást. Másrészt a Kónya-dolgozat negatívuma az is. -hogy;, kirekesztő; ljiízerr 600» fezei1 MsZMP-tag volt Magyarorszigoo/és teljes képtelenség mindenkit „ítélőszék” elé állítani. Az más kérdés, hogy a szó pozitív értelmében rendet kell teremteni, azaz nevén kell nevezni a tömeggyilkosokat, azokat. akik ártatlan emberek haláláért felelősek. Különben is az egykori MSZMP-tagok számottevő része jó képességű és tisztességes ember volt, akikre a mai Magyarországnak is szüksége lenne. Száz szónak is egy a vége. ez az irat nélkü— Minek tulajdonítja ön, hogy az MDF alapítói közül, például Csoóri Sándor, vagy Kiss Gy. Csaba az «többi Időben alig hallatják hangjukat, vagy ha igen, nagyon visszafogottan szólnak, miközben mondjuk Csurka István, igaz írói tevékenységeként és magánemberként mind nagyobb hangerővel száll a ringbe.

— Zavarba hoz ezzel a kérdéssel, mert mindhármukat barátomnak tekintem. Túl jól ismerem őket ahhoz, hogy tárgyilagosan nyilatkozzak. Egyébként nagyon bölcsnek tartom, hogy Csoóri Sándor nem nyilatkozik percenként, mert azt hiszem, hogy ő szeretne viszszavonulni az irodalom mezejére. Kiss Gy. Csabával más a helyzet ő többször is fellép a nyilvánosság előtt, s akkor példaadóan, higgadtan foglal állást az MDF-fel kapcsolatos kérdésekben. Ami pedig Csűrkát illleti, gyakran sok igazságot kimond, időnként nagyon is indulatosan, ami éppen eltorzítja annak a lényegét, amit szeretne mondani.

— Mit szól az egymás után megalakuló MDF-alapitványokhoz, -körökhöz, amelyek megpróbálják tisztázni, hogy mennyire liberálisak, keresztények vagy, mondjuk, nép-nemzetiek?

— Szánalmasnak látom azt a helyzetet, hogy a vezető kormánypárt különböző tanácskozásokon ezekről elmélkedik, nem az ország valóságos helyzetével foglalkozik, persze nem a szólamok szintjén.

Pogonyi Lajos