Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)
1991-11-05 / 8148. szám
. Taiiozo, iyyi.oKt,Z4. 70 Csurka István: „ILYEN CSAPATOT AZ MDF AZ UJJABOL KIRAZ KINN, PÁDON; OKTÓBER 17. A koalíciós tárgyalásokról és saját szerepéről beszélgetett CSURKA ISTVÁN a minap FORRO TAMASSAL. A műsor szerkesztője KIRÁLY ZOLTÁN volt. FORRÓ: — Lassan bérletünk lesz ide, a Kinn, padra; debit Csurka Istvánnal mindig van miről beszélni Vannak, akik azt mondják. én ehhez nem vagyok igazán jó partner, mert nem górom báskoöom, nem sértegetem, nem provokálom. CSURKA: — Teljesítenie kell a főnökség parancsait... F.: — Azért ott már nem tartunk, hogy itt bárki is parancsokat osztogasson. Nem szoktam sértegetni, provokálni. Cs.: — Nem, én sem tapasztaltam itt különösebb sértegetést, provokációt. Egyébként sokszor volt “részem az elmúlt időszakban ilyesmiben. Oda se neki! r.: — Azért is hoztam ezt szóba, mert Ön változatlanul él ezekkel a sarkosan fogalmazott módszerekkel. Legutóbb, ha jól emlékszem a Vasárnapi Újságban a bankárok voltak a központban. Cs.: — Nem általában a bankárok, hanem a Nemzeti Bank, annak is inkább a mostani elnöke, aki aláírta a Demokratikus Chartát, ezt az úgynevezett demokrácia védelmében kelt iratot, amely tulajdonképpen nem is burkoltan kormányellenes iromány. Én ezt öszszeférhetetlennek tartom. Ha valaki ennek a kormánynak, ennek a változásna^iiven magas pozícióban‘álló személye — akiit* tulajdonképpen rá van bízva az ország gazdasági életének egy nagyon nagy szelete és aki most éppen az új banktörvény és Nemzeti Banktörvény kapcsán akar magának és intézményének még az eddigieknél is nagyobb függetlenséget —, az ilyen meggondolatlanságra, szerintem, nem vetemedhet. F.: — Ne tekintse sértésnek, ha megkérdezem: ezekre a következtetésekre saját kútfejéből jut? Egyszerűen hallva, olvasva, látva azt, ami történik, jut el bizonyos következtetésekig, vagy pedig vannakolyan esetek, amikor Ón az úgynevezett vezérszónok, akinek ilyen dolgokat ki kell mondani? Cs.:—Most visszakaptam az előző kérdést, hogy én is teljesítek-e utasításokat? Nem, nem, hála Istennek az az igazság, hogy sok gondolatom megegyezik barátaim, az MDF elnökségének, tagjainak gondolatával. F.: —’Ezt úgy is lehet ertenl hogy felhívják egymás figyelmét, hogy ez, meg ez történt? Cs^ — Beszélgetünk, tárgyalunk, javaslatokat teszünk egymásnak és ezekből is megszületnek ezek az írások. _ Fu — Magyarán: Ön az előretolt helyőrség, a faltörő kos, akinek ezeket a gondolatokat legelőször a nyilvánosság elé kell vinni, azután majd meglátjuk, hogy a közvélemény, vagy az érintettek hogyan reagálnak? Szóval ez egyfajta teszt? Cs.: — Nincsen ilyen taktikai megbeszélés közöttünk. Inkább azt mondhatnám: így alakult, én pedig örülök, ha beletalálck és az általam ütött résen beömlik a szabadság. Fu — Milyen gyakorisággal talál “bele? Hányszor téved? Leginkább ez érdekelne, mert az alaptalan támadásoknak, az esetleges vádaskodásoknak az utóéletét már nem nagyon tudjuk? Cs^ — Nyilván többször tévedek, ezt én nem ts vitatóm. Aki nem akar egyszer sem tévedni, az hallgat. Ez egy olyan korszak, amikor vinni kell a dolgokat, eiűre kell menni, kísérletezni kell, hiszen az egész egy nagy kísérlet, aminek részesei vagyunk. Éppen ezért nem az a lényeg — úgy gondolom —, hogy mennyiszer reved valaki, hanem, hogy milyen ügyet szolgál és azt milyen hittel teszi. jF-' — Ez egy hálátlan szerep, hiszen állandó támadásnak van kitéve minden irányból. Gondolom a pártja is időnként „megkínálja*, hogy ez azért egy kicsit erős volt Gondolom, mindenféle gyalázkodó levelekből is része van, meg olyanokban is, amelyek Csurka Istvánt a magaslatokba emelik. Cs.: — Erről kár ennyit beszélni, men ez mindig is így volt. F.: — On ott volt a koalíciós tárgyalásokon. Miért volt ezekre most szükség, hiszen ezeknek folyamatosan lenniük kellett volna. Volt valami konkrét oka, hogy — ilyen külsőségek mellett — ezt most össze kellett hozni? Cs.: — Igen, ezt a Kisgazdapárt einökének a kívánságára hozták össze, de nem veit ellenállás az összehívás iránt, men való ieaz, hogy szükség van ilyen megbeszélésekre. Ä várakozás — különösen a sajtó egy tekintélyes részében felkeltett várakozás — a koalíció szétrobbanását jósolta. Nem tönént meg, nem is fog megtörténni, sokkal mélyebbek az összeköttetesek, az azonosságok ezek között a pártok között. Talán nem is a vezetőségek és a felszínen látható elemek között, hanem a tagságban. Én elég sokat forgolódom vidéken, gyűléseket tartok, oda mindig eljönnek kisgazdák is, én is elmegyek kisgazdák közé. Ók nagyon tisztességes emberek, azt akarják — csak talán másképpen fejezik ki—,mint miazMDF- ben. Ez erűt ad és megnyugtató, jól esik az embernek. F.: — Ön azt mondja, hogy a sajtó keltette a várakozást. Nem igaz. Torgyán József keltette, aki kerek-perec azt mondta, hogy Antall Józsefet sarokba fogja szorítani Most vagy borzasztó gyorsan sikerült ez, vagy egyáltalán nem történt semmi sarokba szorítás, mert bogy nagyon hamar és nagyon jó kedéllyel ért véget a tárgyalás. • Cs.: — Sarokba szorításról természetesen sző sem lehetett, a tárgyalóteremben ennek még a nyoma sem volt. F.: — Akkor ezek mik voltak? Blöfföli, léggömbök, vagy üzengetések? Azt látja az ember, hogy egyfelől vannak ilyen kijelentések (már a személyes sértegetés határain), másfelől kijönnek egy ajtón mosolygós, jókedélyű emberek, azok, akik előző nap, néhány órával korábban kígyót-békát kiabáltak egymásra? Mpst itt a nép átverése történik? Cs.: — Én nem olvastam ezeket a nyilatkozatokat, nem voltam ott ezeken a gyűléseken, de ez nem a nép átverése. Ez kétségkívül a pancm et circenses egyik része, vagyis a cirkuszhoz hozzátanoziL De ezek nem olyan ígéretekés nem olyan fenyegetódzések. amelyekből valakinek "is kára" származik. Valaki ígér egy érdekes műsort és előad egy szürke előadást. Ennyi. F.: — Egyszerre van jelen az, hogy a koalíció recseg-ropog, meg az is, hogy a koalíció stabil. Erről a laikus, aki nem nézi a paria-
