Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)
1991-11-05 / 8148. szám
Magyar Hírlap, 1991.okt.30. a/ Sok minden kiderült honatyáinkról a Zétényi—Takács-féle Btk.-módosító törvényjavaslat indulatos vitája során. Például hogy Iványi Gábor öt-, míg Kónya Imre kilencéves volt a forra-l dalom napjaiban. Ám míg a szabaddemokrata képviselő szerint inkább emlékezzünk kegyelettel a mártírokra, kárpótoljuk a kárvallottakat, az ítélkezést pedig hagyjuk a történelemre, s a bűnösök lelkiismeretére — addig az MDF-es frakcióvezető csak bírák elé citálná az egy kori bűnösöket. De legalábbis a főbűnösöket. Ez persze újabb kérdőjeleket vonultat fel az amúgy is ellenérzésekkel fogadott törvényjavaslat végrehajtásában. Ugyanis ki lészen majd azon legújabb kori tudor, aki rámutat egyesekre, s kijelenti: ők a főbűnösök? S milyen alapon teszi, amikor a leginkább érintettek is amellett törnek lándzsát, hogy nem kell újabb boszorkányüldözés. Félő, elkezdődik majd a személyes törlesztgetések alattomos műsora, ahol vélt sérelmek is alapul szolgálhatnak majd ártatlan emberek tönkretételéhez. Mert hiszen a vádaskodásnál mi sem egyszerűbb: összeáll két-három ember, hogy a negyediket útjukból félreállítsa. S nem is kell többet tenniük, mint egyöntetűen állítani, az illető ekkor meg ekkor bizony-bizony hogy besúgó, pufajkás, spicli vagy miegyéb volt... A vád kész, jöhet máris a független magyar bíróság — ahogyan azt Kónya Imre fennen hangsúlyozta —, és elkezdődhet a tortúra. Jöhetnek a tanúvallomások, hallgathatja majd a taláros testület — alig kell különösebb fantázia ahhoz, hogy látható legyen mindezek vége. Pontosabban végeláthatatlansága... Merthogy maga Zétényi Zsolt is néhány száz perre taksálta törvényjavaslata következményeit, ám az ellen sem volt különösebb kifogása, amikor jogásztársai már perek ezreit emlegették. Ami a parlamenti vitában igazán figyelemreméltó: az igazságtételt mindenáron követelő honatyák indulata, a dühödt szavak mögött meghúzódó bosszúszomj. Persze a kérdés érzelmi síkon is kezelhető, csakhogy felettébb furcsa lenne, ha egyik napról a másikra ismét politikai érdekek telepednének a jogra — csak most más előjellel. Ugyanis ha a jog eszközét pusztán politikai okokból nem alkalmazták a pártállam négy évtizede alatt, s ha most utólag kerülne minderre sor — az másként aligha értékelhető, mint hogy újfent a politika diktálna Iustitiának. így igazságtétel helyett csak elégtétel válhat e törvénytervezetből. Elégtételből pedig már volt elég... BERCSI JÁNOS t
