Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)

1991-11-05 / 8148. szám

volna rábízni ezt. A mi tör­vényjavaslatunk éppen emiatt szorgalmazza, hogy az igaz­ságtétel egy pártérdekektől, politikától teljesen független bíróság dolga legyen. Ennél jobbat is ki lehet találni, de nekem nem jutott eszembe jobb, és ilyennel a saját pár­tom vagy az ellenzék sem tu­dott előállni. — Mécs Imre és Nagy Atti­la, akik valóban megszenved­ték ötvenhatot, olyan szellem­ben nyilatkoztak, hogy a meg­bocsátás kinek-kinek a mai. gánügye. Mi erről a vélemé­nye? — Egyetértek. Ám magán­üggyé csak azáltal válhat,' ha van jó törvény, amely lehető­vé is . teszi, hogy mindenki maga dönthessen: valós, avagy általa vélt sérelméért perel-e vagy sem. Ügy gondolom, az eljárások egy igen szűk kör­re korlátozódnak majd. Ez a nemzet nem bosszúálló, alig hiszem, hogy az a több ezer ember, aki néhány napja át­vette az 56-os emlékérmet, egy emberként perelni fog. Ám a szabadság választási le­hetőséget is jelent; ez esetben azt, hogy szabad legyen meg­bocsátani, avagy, uram bo­­csá', a törvényes elégtételadás útját megpróbálni. Enélkül nincs megbékélés, hiszen az asztal alá söpört nézetek és érzelmek általában indulatok­ká szoktak dagadni. — Ügy tudjuk, az az omi­nózus 1979-es írása eredendő­en nem a sajtóból és nem is az ellenzék soraiból, hanem saját pártja berkeiből került föl az asztalra. Miként élte meg ezt? — Én is így tudom. Nézze, a mai pártviszonyok még igencsak képlékenyek, az MDF-ben is benne van lega­lább három kvázipárt. Ilyen körülmények közepette a le­hetőség és a csábítás egy­aránt megvan arra, hogy az egyik ember betarthasson a másiknak. Miért ne fájhasson az akár a saját pártomból va­lakinek, hogy terítékre került törvényi úton lehetővé tenni, hogy végre oldhassa görcseit. — Például visszamenőleges törvénykezéssel? — Ez nem az. A mi tör­vényjavaslatunk nem teremt új bűnöket, hanem azt mond­ja: ezek akkor is bűnök vol­tak, de akkor politikai okok akadályozták meg a törvényi igazságtételt. Ha ez most vég­re vógbemenne, akkor felol­dódhatnának a szorongások, elcsitulhatnának a nemzeti ünnepeken, .gyűléseken és képviselői fogadóórákon ta­pasztalható indulatok, s fel­gyorsulhatna a személyiség, a gazdaság, a .társadalom átépí­tése. Ennyi minden volna re­mélhető egy behatárolt, vi­szonylag szűk kört, szerintem legfeljebb :száz-egynéhány, an­nak idején döntési helyzetben lévő embert érintő igazságté­teltől, amely a lehető legke­vesebb új sérelem és félelem keltésével tudná orvosolni a temérdek régit. — Mások máris több száz emberről beszélnek. Komolyan hiszi-e ön, hogy esetleg szán­dékától függetlenül is nem neveznek-e ki bűnösnek olya­nokat, akik nem azok? Az ötvenes évek elejének is meg­voltak a kinevezett kulákjai. — Éppen ebnek szeretnénk még a legkisebb kockázatától is megkímélni a társadalmat. Az ön példázatában foglalt időszakban sem a társadalom, nem a hajdani zsellér, a né­hány holdas újgazda1 kiáltott kuláklista után, hanem a po­litika, amikor felülről, mint­egy parancsba rendelte meg azt. Ma is érdemes elkerülni a csapdát, hogy a jog eljárása helyett politikai erők, pártok állítsák össze az érdekeik sze­rinti bűnöslistákat. Ha az igazságtétel valóban a tör­vény, a független bíróság dol­ga lesz, akkor nem a volt párt­titkárnak, tanácselnöknek, egyáltalán, az egykori vétlen MSZMP-tagnak kell tartania ettől. Rác T. János

Next

/
Thumbnails
Contents