Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)
1991-11-05 / 8148. szám
Népszabadság, 1991.okt.29 TV-INTERJÚ-CSOMÓPONTOK így látja Antall József Vasárnap késő este sugározta a Magyar Televízió Feledy Péter interjúját Antall József miniszterelnökkel. Az alábbiakban néhány témakörre vonatkozóan ismertetjük a kormányfő által mondottakat. Az igazságtételről, illetve a rendszerváltozás előtt elkövetett bűncselekmények megítéléséről. Mi a jogállamisággal összehangoltan kívánjuk az igazságtételt és az igazságszolgáltatást megteremteni. Már hónapokkal ezelőtt egy neves jogászokból álló szakértőbizottságnak megbízást adtunk arra, hogy a jogtalan előnyöket kivizsgálják... Van, amivel nem értünk egyet: ilyen a kollektív megítélés. Tehát nem lehet elsősorban azt a 800 ezer párttagot egy kategóriának tekinteni és kollektív ítélkezés alapján eltiltani valamitől. Nincs olyan európai és olyan nemzetközi jogi fórum, ami ezt tudomásul venné, és — éppen Csurka István mutatott rá erre, ilyen tárgyalásokon — hogy hány olyan eset van, amikor akár párttag, akár bizonyos pártfunkcióban levő, különbül viselkedett. mint egyes párton kívüli bolsevikok ... A fentiekhez kapcsolódva: az elévülés problémájáról. önmagában véve vannak olyan bűncselekmények, amelyek elévülhetetlenek. Ez közismert a náci bűncselekmények, valamint emberölés és különböző embertelenségek esetében. £n úgy gondolom, hogy ezt is az Országgyűlésre kell bízni. Lehetőleg le kell zárni az ügyeket is úgy, hogy az emberek igazságérzetét, legalábbis amennyire lehet, ki kell elégíteni. És azoknak, akik nem bűnösök, azok, akiknek a cselekedetei nem tartoznak ezekbe a kategóriákba, azok valóban nyugodtak lehessenek: itt nem valamiféle boszorkányüldözés folyik. A privatizáció ügyében a riporter egy meg nem nevezett Népszabadság-beli cikkre hivatkozott (Ágh Attila, szombati melléklet), amely szerint a privatizáció akadozik, és az állam gazdasági szerepvállalását radikálisan csökkenteni kell. Én azt hiszem, hogy ez a politológus, aki ezt írta, olyan mélyen gyökerezik a marxizmus—leninizmusban, s anynyira ennek az iskolának volt a képviselője, hogy a rémképeket saját maga álmodja meg ehhez, és az állami beavatkozás kérdését tulajdonképpen teljesen torzan fogja fel. Nem tudom, kiről van szó, de bárki legyen az, aki józan ésszel nézi a magyarországi gazdasági átalakulást, az nyugodtan megállapíthatja először is azt, hogy Magyarországon a privatizáció jól alakul, és a privatizáció valóban elindult. Ellentétben ezzel a. politológusi véleménnyel, egy. a marxizmus— leninizmus emlőin kevésbé nevelkedett hölgyet, Mrs. Thatchert idézek, aki azt mondta, hogy bámulatosan gyors a magyar privatizáció, és ő csak elismerését fejezheti ki ezért. Ámde hogyan lenne elképzelhető, hogy néhány hónap alatt egy olyan gazdaságot, ahol csak a 10 százaléka volt privát szféra, ezt néhány hónap dlatt úgy át lehet alakítani, hogy az állam ebből ilyen mértékben kivonul? A munkanélküliségről. Sajnos szükségszerű velejáró, és munkanélküliség nélkül nem lehet átalakítani a gazdaságot. Bármilyen jól is hangzana azt mondani, hogy teljes foglalkoztatás mellett át lehet alakítani. Egyszerűen nem lehet, mert a magyar gazdaság éppen azáltal vált ráfizetésessé, azáltal vált improduktívvá, korszerűtlenné, hogy több embert foglalkoztatott egy-egy adott üzem vagy iparág, mint amennyi hasznos lenne.
