Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)
1991-11-05 / 8148. szám
Magyar Hírlap, 1991.okt.30. (0 sem, amire ne tudnánk választ adni. Ma Közép-Európában nincs realitása annak, hogy egyik ország központi akaratra támaszkodva, központi kormányzati elhatározás alapján megtámadjon egy másik országot és formális háborút vívjon ellene... — Csakhogy éppen a napokban lehettünk tanúi annak, hogy a jugoszláviai polgárháború immár elérte hazánkat is, hiszen Barcsnál... — Igen, azt nem lehet kizárni, hogy a polgárháború eszkalálódik. Ha a folyamatok kikerülnek a központi vezetés irányítása alól, akkor elképzelhető, hogy ha háború nem is, de konfliktusok alakuljanak ki a régióban. Erre fel kell készülni, és én nem vagyok teljesen nyugodt afelől, hogy mi fel vagyunk készülve. Hogy katonalilag fel vagyunk-e készülve, ezt nem az én tisztem eldönteni, bár véleményem nyilván van róla. De politikailag sem vagyunk felkészülve. Valamilyen szinten megoldást kell találni arra, hogy ma Magyarországon, mire politikai döntés születhet egy ilyen lépésre, addigra már régen lemaradunk. Tehát valamilyen szinten át kell gondolni ennek a kérdésnek az alkotmányos szabályozását. — Lépjünk túl most azon, hogy ez a konfliktus Magyarország és Jugoszlávia között hogyan alakul, de mi a véleménye: ha a régióban nincsen biztonság, nincsen egy olyan szervezet sem, amely rendezhetné ezeket a problémákat, akkor ki oldhatja meg, mondjuk, a jugoszláviai konfliktust? — Nagyon kegyetlenül fog hangzani, amit mondok. Azt gondolom, hogy a kérdés Jugoszláviával kapcsolatban úgy vetődik fel: elismeri-e a nemzetközi közösség Horvátország és Szlovénia függetlenségét? Amennyiben elismeri, akkor többé-kevésbé el tudom fogadni, hogy vap nemzetközi jogi alapja a beavatkozásnak. De azt a kétélű játékot nem lehet játszani, hogy nem ismerem el a két állam függetlenségét, ám ugyanakkor agressziónak tekintem azt, ami ma Jugoszláviában történik. Tetszik, nem tetszik: addig, amíg a nemzetközi közösség nem fogadja el ezt a két államot önállónak, addig Jugoszlávia nemzetközi jogi entitás. S tetszik, nem tetszik, de ebben a helyzetben tény: belügye, hogy mi történik a határain belül. Tehát amíg nem ismerik el Horvátország és Szlovénia függetlenségét, nemzetközi békefenntartó erőt csak a konfliktusban érintett minden fél egyetértésével lehetne oda küldeni. Azzal pedig különösképpen nem értenék egyet, hogy a felek akarata ellenére, ne adj Isten, itt a szomszédunkban megismétlődjön az öbölháború, tehát, hogy a nemzetközi közösség jogot formáljon a beavatkozásra és rendet teremtsen. Nem azt mondom, hogy ab ovo kizárom, hogy a nemzetközi közösség végre határozott lépéseket tegyen. De akkor az azt jelenti, hogy előtte el kell ismernie e két állam függetlenségét. • Msdgyesi Csilla
