Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-03 / 8130. szám

Világgazdaság, 1991.szept.12. 9-v Az 15192-e^költségvétés a .tárcák, között kering Sok lúd-disznót győz? Kúp» Mihály tavaly decemberben azzal a feltétellel vette vállára áz idei költségvetés parlamenti megméret­tetésének terhét, hogy ezzel egyúttal véget is vet az „osztogató-fosztogató” állami magatartást tükröző költ­ségvetéseknek. Antall József miniszterelnök ígéretet tett az akkor újdonsült pénzügyminiszternek: a gazdaság­­politikáért - s benne természetesen az államkasssza alakításáért - ezután Kupa Mihály a felelős. Az elmúlt hetekben azonban erős kétségeink támadhatnak: vajon sikerül(het)-e a gazdasági csúcsminiszternek keresztül­vinnie szakmai koncepcióit, avagy végül a neves szak­ember elgondolásai sorra meghiúsulnak a különböző ellentétes (tárca)érdekek miatt? Igaz, az államháztartási tör­vény'még a'honatyák szentesí­tő szavazatára vár, de az 1992. esztendő állami költségvetésén fáradozó apparátus megpróbál­ta tartani magát a leendő tör­vény paragrafusaihoz, neveze­tesen ahhoz,, hogy augusztus végére összeállítja a jövő évi államkassza első, zsenge vál­tozatát.^ munkálatok irányítója Naszvadi György, a pénzügyi tárca helyettes államtitkára úgy véli, az 1992-es költségvetés nem állhat meg a lábán, ha az eddigi gyakorlat szerint készül. Az állam tovább nem növelheti adóssághegyét, ezért a költség­­vetés hiányát már jövőre csök­kenteni kell. A mostani elkép­zelések szerint a deficit legfel­jebb 70 milliárd forintra rúg­hatna, ami voltaképpen (legalábbis a nemzetközi pénz­ügyi intézmények szemében) 90 milliárd, mert kereken 20 mil­liárd forintnyi privatizációs bevétellel is számolnak. Első pillantásra a 70 milliárd forin­tos hiány megdöbbentő, hiszen a költségvetés bevételei előre­láthatóan jövőre sem gyarapod­nak kellőképpen. De kiadási kötelezettségei olyan „csekély­ke” tételekkel bővülnek, mint a kárpótlási- és az egyházi ingatlanok visszadásáról szóló ^örvóiijfí végrehajása ;(jÜL&y a. világkiállítási,' előkészületeké hogyí.j( LaövTek*ő. .munkanélküli­ség teremtette, feszültségekről vagy az- önkormányzatok igé­nyeiről már dc is beszéljünk. Hogy-mindez összesen mennyi­be > kerül, azt még senki sem mérte fel. A pénzügyi tárca álláspontja az. hogy az úgymond „rendkívüli kiadások” oltárán kilenc(!) milliárd forintnál többet nem áldozhat fel a költségvetés. A bevételek frontján a hely­zet változó - sok füee az adó­­koncepció véglegesítésétől. A lényeg azonban az, hogy 1992- ben növekszik-e a magyar gazdaság, azaz lesz-e miből bevételeket kasszírozni? Mindezek miatt - vallja Naszvadi György - a mérsékel­tebb költségvetési hiányt csak a kiadások kordában tartásával lehet megalapozni. A takaré­koskodás ezúttal - legalábbis a PM reményei szerint - nem az intézményi költségvetések auto­matikus „lemetszegetését" je­lenti, hanem azt. hogy végre érvényesülhet az ésszerű szelek­tivitás, amelyet persze - legalábbis a PM mostani elkép­zelései szerint - az intézményi struktúra kellő áttekintése ala­poz majd meg. E folyamat azonban koránt­sem megy simán. A kormány múlt heti ülésén azzal adta vissza a pénzügyi tárcának az 1992-es költségvetés első változatát, hogy a PM - először szakértői, majd miniszteri szinten - kísé­reljen meg egyezségre jutni tárcatársaival. A tárgyalások elkezdődtek, ám nyilvánvaló, hogy az érdekütközések meg­lehetősen élesek. Egyik tárca sem tartja ugyanis járható út­nak. hogy eztán szőkébb költ­ségvetésből éljen meg, ezért valószínű, hogy végül - kény­szerből - olyan kompromisszu­mok is születnek, amelyek már távol esnek a gazdasági csúcs­tárca eredeti elgondolásaitól. Summa summárum, a pénz­ügyi tárca nehéz ősznek néz elébe, ha az ország gazdasági realitásaival számoló, szűkmar­kú költségvetést akar elfogad­tatni előbb a tárcákkal, majd a kormánnyal, végül pedig a honatyákkal. Pedig - vélekedik a PM helyettes államtitkára - mihamarabb dűlőre kellene jutni az 1992. évi költségvetés elvi­selhető hiányának mértékéről, mert ennek híján a részletek sem dolgozhatók ki megfelelően. A nagy kérdés tehát az. hogy a különböző intézmények törek­vései mennyire képesek maguk alá gvűmi Kupa Mihály és apparátusa racionalitását?^ Gvenis Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents