Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-03 / 8130. szám
Világgazdaság, 1991.szept.12. 9-v Az 15192-e^költségvétés a .tárcák, között kering Sok lúd-disznót győz? Kúp» Mihály tavaly decemberben azzal a feltétellel vette vállára áz idei költségvetés parlamenti megmérettetésének terhét, hogy ezzel egyúttal véget is vet az „osztogató-fosztogató” állami magatartást tükröző költségvetéseknek. Antall József miniszterelnök ígéretet tett az akkor újdonsült pénzügyminiszternek: a gazdaságpolitikáért - s benne természetesen az államkasssza alakításáért - ezután Kupa Mihály a felelős. Az elmúlt hetekben azonban erős kétségeink támadhatnak: vajon sikerül(het)-e a gazdasági csúcsminiszternek keresztülvinnie szakmai koncepcióit, avagy végül a neves szakember elgondolásai sorra meghiúsulnak a különböző ellentétes (tárca)érdekek miatt? Igaz, az államháztartási törvény'még a'honatyák szentesítő szavazatára vár, de az 1992. esztendő állami költségvetésén fáradozó apparátus megpróbálta tartani magát a leendő törvény paragrafusaihoz, nevezetesen ahhoz,, hogy augusztus végére összeállítja a jövő évi államkassza első, zsenge változatát.^ munkálatok irányítója Naszvadi György, a pénzügyi tárca helyettes államtitkára úgy véli, az 1992-es költségvetés nem állhat meg a lábán, ha az eddigi gyakorlat szerint készül. Az állam tovább nem növelheti adóssághegyét, ezért a költségvetés hiányát már jövőre csökkenteni kell. A mostani elképzelések szerint a deficit legfeljebb 70 milliárd forintra rúghatna, ami voltaképpen (legalábbis a nemzetközi pénzügyi intézmények szemében) 90 milliárd, mert kereken 20 milliárd forintnyi privatizációs bevétellel is számolnak. Első pillantásra a 70 milliárd forintos hiány megdöbbentő, hiszen a költségvetés bevételei előreláthatóan jövőre sem gyarapodnak kellőképpen. De kiadási kötelezettségei olyan „csekélyke” tételekkel bővülnek, mint a kárpótlási- és az egyházi ingatlanok visszadásáról szóló ^örvóiijfí végrehajása ;(jÜL&y a. világkiállítási,' előkészületeké hogyí.j( LaövTek*ő. .munkanélküliség teremtette, feszültségekről vagy az- önkormányzatok igényeiről már dc is beszéljünk. Hogy-mindez összesen mennyibe > kerül, azt még senki sem mérte fel. A pénzügyi tárca álláspontja az. hogy az úgymond „rendkívüli kiadások” oltárán kilenc(!) milliárd forintnál többet nem áldozhat fel a költségvetés. A bevételek frontján a helyzet változó - sok füee az adókoncepció véglegesítésétől. A lényeg azonban az, hogy 1992- ben növekszik-e a magyar gazdaság, azaz lesz-e miből bevételeket kasszírozni? Mindezek miatt - vallja Naszvadi György - a mérsékeltebb költségvetési hiányt csak a kiadások kordában tartásával lehet megalapozni. A takarékoskodás ezúttal - legalábbis a PM reményei szerint - nem az intézményi költségvetések automatikus „lemetszegetését" jelenti, hanem azt. hogy végre érvényesülhet az ésszerű szelektivitás, amelyet persze - legalábbis a PM mostani elképzelései szerint - az intézményi struktúra kellő áttekintése alapoz majd meg. E folyamat azonban korántsem megy simán. A kormány múlt heti ülésén azzal adta vissza a pénzügyi tárcának az 1992-es költségvetés első változatát, hogy a PM - először szakértői, majd miniszteri szinten - kíséreljen meg egyezségre jutni tárcatársaival. A tárgyalások elkezdődtek, ám nyilvánvaló, hogy az érdekütközések meglehetősen élesek. Egyik tárca sem tartja ugyanis járható útnak. hogy eztán szőkébb költségvetésből éljen meg, ezért valószínű, hogy végül - kényszerből - olyan kompromisszumok is születnek, amelyek már távol esnek a gazdasági csúcstárca eredeti elgondolásaitól. Summa summárum, a pénzügyi tárca nehéz ősznek néz elébe, ha az ország gazdasági realitásaival számoló, szűkmarkú költségvetést akar elfogadtatni előbb a tárcákkal, majd a kormánnyal, végül pedig a honatyákkal. Pedig - vélekedik a PM helyettes államtitkára - mihamarabb dűlőre kellene jutni az 1992. évi költségvetés elviselhető hiányának mértékéről, mert ennek híján a részletek sem dolgozhatók ki megfelelően. A nagy kérdés tehát az. hogy a különböző intézmények törekvései mennyire képesek maguk alá gvűmi Kupa Mihály és apparátusa racionalitását?^ Gvenis Ágnes
