Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-02 / 8129. szám
2-9 politikailag kiaknázni a helyzetet. Szerencsés esetekben ez jótékony hatású kulturális segítségben nyilvánul meg, kevésbé szerencsés esetben a magyar diplomáciai lépések megkontrázására, politikai „fennakadására” szorítkozik. Megnő a veszélye annak, hogy a kisebbségekre kölcsönösen az „ötödik hadoszlop” vádja vetül és túszszerepre kényszerülnek. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a hazai és a határon túli kisebbségek között az anyaországokhoz való viszonyban is nagy különbségek vannak. A népszámlálás furcsaságai nem csupán a háború utáni atrocitásból fakadnak. (A szlovákok ellen nem volt sem a németekhez, sem a délszlávokhoz hasonló atrocitás, mégis hasonló tüneteket mutatnak.) A hazai kisebbségek nagy része kettős tudatú: magyarságtudata legalább olyan erős, mint nemzeti kisebbségtudata. Ugyanakkor például az erdélyi magyarságnak nincs semmiféle románságtudata, legfeljebb tudomásul veszi, hogy román állampolgár. Ez a magyarságtudat akkor alakult ki, amikor az újdonsült anyaországok némelyike még nem is létezett. Az anyaországok felelősségének túlhangsúlyozása a hazai kisebbségek szemében a nemzetből való kitagadás érzetét kelti. (Vezető román értelmiségi például határozottan tiltakozott az ellen, hogy a mai Romániát a román kisebbség anyaországának értelmezzék.) Ismeretes, hogy a zsidóság kisebbségként való elismerését milyen ellenállás fogadta itthon és külföldön. Az. anyaországok jelentőségének eltúlzása megtévesztheti a kisebbségi vezetők egy részét is, arra bátorítva őket, hogy a nagy türelmet, kompromisszumkészséget igénylő érdekképviseleti, érdekérvényesítő tevékenység helyett az anyaország politikai tekintélyére apelláljanak a németek esetében. A „panaszt teszünk az anyaország kormányánál” érdekérvényesítési módszere automatikusan maga után vonja a „kisebbség idegen érdekek ügynöke” képzetét a közvéleményben. Mindezek miatt visszafogottabban kell az anyaországi felelősséget hangsúlyozni, azt pedig egyenesen meg kell akadályozni, hogy a kisebbségek intézményei és érdekvédelmi szervezetei anyagilag ki legyenek szolgáltatva az anyaországok kormányainak. - • ' A kisebbségi mozgalmak radikaiizálódásának esélyei A kettős kötődés és a gyenge kisebbségtudat látszólag kizárná radikális lusebbségi nacionalizmusok kialakulását. Ugyanakkor föntebb már utaltunk arra, hogy éppen a szerep- i zavarok, identitásdüemmák, az asszi! miládó előrehaladottsága miatti i frusztráltság lehet gerjesztője a radi| kai is kisebbségi nacionalizmusoknak, j A tagság (tehát közösségi kontroll) i nélküli kisebbségi csúcsszervezetek legitimitása az átalakulás korszakában megrendült. A megjelenő alternatív mozgalmak kollaborálássál, az asszimilációé politikában való dnkossággal vádolja a volt régi vezetőket, radikális etnocentrikus programokkal igyekeznek híveket szerezni, i A régi vezetők egy része - feledtetni kívánván korábbi, a kötelezőnél és i a szükségesnél valóban simuléko! nyabb politikáját - versenyre kel a radikálisokkal a korábbi „erőszakos és fondorlatos”, „aljas” asszimilációs
