Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-02 / 8129. szám
Kapu, 1991.szept. 9.szám. 3o politika elkésett bírálatában és rövid távon teljesíthetetlen intézkedések követelésében. Az egymással versengő kisebbségi elitek egymást kölcsönösen a radikalizálódás irányába tolják el. Mindez nem csupán a kisebbségek feje felett zajlik, de egyenesen az asszimilációt felerősítő hatása lehet. Pluralista demokráciákban - az erre való átmenet idején - c kisebbségi problémák kiélezése nem feltétlenül ellenkezik a kisebbségi elit érdekeivel. A radikális sérelmi politizálással ugyanis nem csupán politikai pozíciókat, hanem egzisztenciális előnyöket is lehet szerezni. A radikális kisebbségi politizálás, a kisebbségi tudat ideológusok diktálta formáinak erőszakolása nem megállítja, hanem meggyorsítja az asszimilációt. Ez tovább fokozza a kisebbségi mozgalom radikali zálódását, ami újabb és újabb asszimilációs hatást kelt... Ez a professzionális kisebbségi politikusok egy részében vagy nem tudatosul vagy cinikusan számításon kívül hagyják. A kisebbségi mozgatóm radikalizálódásának csak a jogos és méltányos kisebbségi követelések önkéntes kielégítésével lehet elejét venni. A kisebbségi elittel való egyezkedés mellett a kisebbségpolitikának a kisebbségi egyént és a helyi közösségeket is meg kell céloznia, ellensúlyozandó a kisebbségi érdekvédelmi szervezetek centralizációra, kisajátításra hajló törekvéseit. A cigányság kiemelt jelentősége Nem vitás, hogy a belső stabilitás szempontjából a cigányság minősített problémát jelent, még akkor is, ha nincs az egyesült Németországhoz hasonló anyaországa, és a redprodtási kényszer esetükben nem áll fenn. Indokolja a minősítést nagy számuk, válságos szociális helyzetük és forrongásban lévő identitástudatuk, valamint a magyar lakosság hozzájuk fűződő viszonya. Esetükben az erjedésben lévő identitásproblémák mellé társult szociális feszültségek (amelyek hajlamosak etnikai feszültségekké átalakulni) közvetlenül potenciális veszélyhelyzetet eredményeznek. ' A dgányság esetében fokozottan érvényes a rétegezettség diszkonünu- ' itása mind szociális téren, mind pe- . dig az etnikai tudatosság tekintetében. A dgány népességet egyfelől nagy marginalizálódott tömeg, másfelől főképpen bölcsész elitértelmiség és politikai szerepre törő fél-értelmiségi alkotja. Az asszimiládós hatás miatt hiányzik az a dgány középosztály, amely helyzeténél, érdekeltségi viszonyaiiíál fogva kiegyensúlyozó szerepet volna képes betölteni. A bölcsész képzettségű, szűk dgány vátesz-értelmiségben megmaradt a tradidonális, etnocentrikus „roma-gádzsó” dichotómia, megkésett újbafos és fanonista elemekkel keveredve. Ez az értelmiség egzisztenciálisan a d,gány etnikai mozgalomhoz van kötve és valójában nem érdekelt a konfliktuskerüló politikában. E rétegnek a marginalizálódott dgány tömegekre való befolyása ma még csekély de egyre bővülő. Megjelent már a politikai jelszó: „felrázni, ha kell, fellázítani”. A feszültség fokozódásának csak komoly központi beruházásokat igénylő, pozitív diszkriminádós szociális és oktatási programokkal lehetne elejét venni. Ezek a feltételek ma nincsenek adva. A többségi társadalomnak a többi kisebbségek esetében elfogadható (sem nem túl jó, sem nem túl rossz) toleranriája a dgányság esetében nincs meg. Mindezek következtében várható a kétségtelenül meglévő asszimiládó lelassulása, disszimiládós folyamatok elindulása, a kettős (cigány-magyar) kötődés magyar pártjának lazulása. Fennáll a veszélye annak, hogy a cigányság a magyarság ellenében kísérli meg kialakítani modem etnikai tudatát, aminek sikere és sikertelensége egyaránt aggasztó. A mindennapi életben a rigánymagyar szembenállás rég meghaladta a szimbolikus szintet; napirenden vannak a fizikai tettlegességig fajuló kisebb-nagyobb konfliktusok, amelyeknek a szaporodása és súlyosbodása nagy valószínűséggel megjósolható. • E konfliktushelyzetben a dgányság a veszélyeztetettebb fél, függetlenül attól, hogy a konkrét konfliktusokat ki kezdeményezi. Egy etnikai lázadásból a dgányság minden bizonnyal vesztesen kerülne ki. Spontán dgányellenes lakossági akciók máris vannak, és várhatók nyugateurópai mintájú . dgányellenes demonstrációk is. Nincs kizárva olyan szélsőjobboldali politikai csoport szer- - veződése sem, amely ideológiájának szerves része lesz a dgányellenesség. Ez alkotmányos keretek között elképesztő. ■ * Ugyanakkor megállapítható, hogy ’ a szomszéd országok némelyikéhez viszonyítva a dgányság számára Magyarország a béke* szigete (lásd Romániát és Szlovákiát). Ez a tény, valamint a magasabb életszínvonal reménye tömeges cigánybevándorlást eredményezhet a szomszédos országokból. A bevándorlás a dgányság legkevésbé beilleszkedett rétegéből várható. A kormányon lévő „nemzeti közép” nincs tisztában a probléma súlyával, nem tulajdonít neki komoly politikai jelentőséget. Másfelől vannak olyan „gádzsó” értelmiségi csoportok, amelyek a dgányság növekvő etnikai tudatát egy feltételezett „nemzeti kurzus” ellensúlyozása érdekében kívánják mozgósítani. Ez értelmezhető a dgányság politikai felértékelésének is, bár azzal a veszéllyel jár; hogy a dgányság politikai eszköz szerepre degradálódik. A dgány tömegek körében egyáltalán nem idegen a „Kádár alatt jobb volt a dgányoknak” érzése. Ennek megfelelően a szélsőbal (MSZMP) is tájékozódik a dgány kapcsolatok irányába. A cigányság és a bűnözés kapcsolatának a vitája a cigány értelmiség tiltakozásának hatására lekerült a napirendről; ma politikai tabu erről beszélni. Azokkal értve egyet, akik a cigányság nagyobb arányú bűnözése mögött jól felfejthetó szociális okokat látnák, álszentségnek és rövidlátásnak tartom a probléma tudomásul nem vételét. Egyes dgány családok érintettek a szervezett bűnözés kialakításában. Várhatóan annak klasszikus összetevője, a politikai szférába való beépülés is meg fog jelenni. Valószínűsíthető, hogy a teijedo kábítószerélvezetnek mind terjesztői, mind áldozatai az átlagosnál nagyobb számban kerülnek ki közülük. A dgánykérdés nem lebecsülendő nemzetközi imázsunk szempontjából sem. Az Európára apelláló cigány vezetők ugyan csalódással tapasztalhatták, hogy a dgányság helyzetét csak nagy viszonylagossággal lehet jobbnak mondani a nyugati polgári tórsadalTnnkhan Mindazonáltal az Európa Tanács és az USA értékelésében elmarasztalásnak is vehe.tó ajánlásokat fogalmaztak meg a dgánysággal kapcsolatban Magyarország címére. Ezt még akkor is komolyan kell venni, ha bizonyos fokú farizeizmus érhető tetten e kritikában; hiszen olyasmit kérnek számon Magyarországon, amit sokkal jobb körülmények között ők maguk sem tudtak ezidáig megoldani.
