Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-02 / 8129. szám
A honvédsége az alkotmány és az elnök Mire ezek a sorok megjelennek, talán már lecsillapodtak az indulatok, és a józan ész kezdi elemezni azokat a gubancokat, amelyeket az elnök hatáskörére vonatkozó alkotmánybírósági ítéletek vonzanak maguk után. A kérdéseket fel lehetett volna tenni politikai, jogi vagy akár csupán a szenvedélyek szintjén, s természetesen a válaszok várhatóan különbözőek lettek volna. A „ki nyer ma?” alapján feltett kérdéscsoport sajnos leegyszerűsíti az amúgy is nagyon bonyolult helyzetet, s az oly leegyszerűsített „2:0 a kormány javára" című elemzések nem segítenek senkit abban, hogy megértsék az Alkotmánybíróság döntését. A higgadt és független szakértői elemzés az ily leegyszerűsített változatot nem fogadhatja el. Kiindulási pontként talán vegyük Für Lajos honvédelmi miniszter úr beadványát, mely az 5. oldal 1/a pontjában leszögezi, hogy a „Fegyveres erők működésének irányítása béke idején a kormány kizárólagos hatásköre”. Az Alkotmánybíróság nem csorbította az alkotmány idevonatkozó passzusát, mely szerint „Az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos, erőszakos cselekmények... esetén szükséghelyzetet" teremthet, melyben tehát a köztársasági elnök korábban meghatározott hatáskörét megtartotta (II. fejezet 19. § (3) i/pont). Továbbá a fegyveres erőket „Az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően kihirdetett szükségállapot idején lehet felhasználni« akkor, ha a rendőrség alkalmazása nem elehez hozzátesszük, hogy „Szükségállapot idején a külön törvényben megállapított rendkívüli intézkedéseket rendeleti úton a köztársasági elnök vezeti be (19/C. § (2)”, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a köztársasági elnök szerepe a szükségállapot idején semmiben sem változott. így a békeidőre szóló irányítás korlátozása az elnöki jogkört minimálisan csorbította. Érdekes talán azt is megjegyezni, hogy az Alkotmánybíróság megerősítette a köztársaság elnökének az alkotmány 40/B. § í3)-ában rögzített irányítási jogát. így az elnök továbbra is irányítója az alkotmány itt felsorolt többi szerveivel együtt — Országgyűlés, honvédelmi tanács, kormány, védelmi miniszter — a fegyveres erőknek. S mivel a XXI/1990. évi törvény szerint az elnök továbbra is „jóváhagyja az ország fegyveres védelmének tervét", így ezt az eddig is gyakorolt irányítási tevékenységet az Alkotmánybíróság megerősítette. És mivel Magyarország elnöke eddig is a fegyveres védelem elvének jóváhagyását tekintette a legfontosabb irányítói jogköréneOOOk, itt sem látszik elfogadhatónak az az indoklás, hogy az Alkotmánybíróság az elnök hatáskörét lényegesen csorbította volna. Az alkotmánybírósági határozat különben B. részében (3. oldal 2.) kiemeli, hogy az elnök kinevezési kötelezettségét, jóváhagyás esetén „kizárólag a mindenkori előterjesztés tartalmának” felülvizsgálata alapján teheti meg. Ebben az esetben az elnök irányítási jogköre csak az adott és kapott információk alapján képzelhető el. Információk nélkül az elnök nem dönthet. És végül még egy pontot érdemes megjegyeznünk. Az Alkotmánybíróság indoklása leszögezi, hogy „A kormány irányításával kell a fegy„Mivel a fegyveres erők fő feladata a haza fegyveres védelme, békeidőben ezt a feladatot a fegyveres védelem terve rögzíti. S mivel az elnök továbbra is jóváhagyja ezt a tervet, így az elnök továbbra is »vezérli« a kormány irányító tevékenységét.” gendő (40/B. § (2)”. S ha még ehveres erőket úgy megszervezni és olyan állapotban tartani, hogy elláthassák feladataikat (21. oldal)”. Mivel a fegyveres erők fő feladata a haza fegyveres védelme, békeidőben ezt a feladatot a fegyveres védelem terve rögzíti. S mivel az elnök továbbra is jóváhagyja ezt a tervet, így az elnök továbbra is „vezérli" a kormány irányító tevékenységét a fegyveres erők irányában. A fenti fejtegetések nem csupán alkotmányjogi tételekből származnak. Indulatok nélkül kell elfogadni az Alkotmánybíróság döntését, melyet lehet értelmezni különböző módon. Ha politikailag nézzük a döntést, van aki úgy értelmezi,' hogy a kormány szerepe valamelyest megnövekedett, és az egyensúly az elnöki és a kormányhatalom között egy kicsit a kormány javára billent. Emocionálisan úgy is fel lehet fogtti, hogy Für Lajos győzött és Göncz Árpád vesztett. De a tárgyilagos és független elemzés nem ezeket a feltevéseket bizonyítja, hanem azt, hogy ebből az alkotmányi vitából ketten kerültek kf győztesen: a fiatal magyar alkotmány és a fiatal magyar demokrácia. VÖLGYES IVÁN a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja társelnöke Magyar Hírlap, 1991.szept.28.
