Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-02 / 8129. szám
Népszabadság, 1991.szept.28. FÜR LAJOS EGY PONTON TÚL NEM VÁLLALJA •fA HM vitája a pénzügyi kormányzattal A magyar honvédelem napfa alkalmából Für Lajos honvédelmi miniszterrel beszélgettünk — nem annyira az ünnepről, mint inkább azokról a gondokról és problémákról, amelyek a Honvédelmi Minisztériumot és a Magyar Honvédséget érintik. — Mini«Tter Art Milyen a honvédjét helyzete a mai magyar tánadalomban, milyen a preirt] - zae, ml változott ebben a tekintetben? — A változással kezdem: a megelőző időszakban egyfajta titokzatosság vette körül a honvédséget. Ügy is mondhatnám: ellenszenvvel vegyes tisztelettel vették körül. Nem érződött, hogy a honvédség része a társadalomnak, a nemzet1 közösségének. Ez azzal is öszarefügg, hogy ez a Varsói I Szerződés rendszerébe tagozódott hadsereg volt, irányítása, vezetése teljesen beépült a VSZ katonai rendszerébe. *. — Hogyan festett ez a gyakorlatban? — A konkrét példák közül csak egyet említek, azt, hogy a székesfehérvári szárazföldi hadsereg parancsnokságát 5. hadseregparancsnokságnak nevezték, de Magyarországnak nem volt 1., 2., 3. vagy 4. hadserege: az előtte levő négyet a déli hadseregcsoport szovjet erői szolgáltatták volna. Voltak más, a presztízsre negatívan ható tényezők is, például az, hogy milyen emlékeket vittek haza az emberek a hadseregből, vagy hogy valami egészen mást említsek, az is, hogy a parlamentnek nem volt ellenőrzési jogköre a katonai költségvetés hovaforditásáaak dolgában. «.•■ — On s mai presztízs ÉHaul •astetevölröl beszélt, és i iirgíll ván szerepet Játszanak. #Mlu- Ság ma a napisajtóból, dpivábfi rendszeresen kap híreket 'a feonvédségrdl, de gyakorta rossz híreket: lezuhant egy MÍG—U-es, főbe lőtte magát egy katona, hiány van egy lőszerraktárban. Azt Is megkérdezném — az okok mellett —, hogy mit érez egy miniszter, amikor reggel eléje teszik a Jelentéseket Ilyen esetekről? — Nagyon rossz érzéseim' vannak, amikor el kell olvas-, nőm ezeket a jelentéseket. És valóban: ezek maiak, ezek friss ügyek, és ez is kelthet egyfajta ellenszenvet a társadalomban. De hadd bontsam a problémát részekre: már egyetlen öngyilkosság is roppant szomorú, megrázó, ezzel nem lehet megbékélni, de a statiaz; tikák azt mutatják, hogy a kaamelyek a legtöbb aggodalmat keltik bennem. Ugyanakkor azért azt is el szoktam mondani ezzel kapcsolatban, hogy szomszédságunkban mások sincsenek sokkal jobban eleresztve. Ausztriának ugyan modernek az eszközei, de meglehe- • tősen kicsi az arzenál, tehát nem annyira ütőképes az az erő. A többi szomszéd fegyveres ereje a mienkéhez hasonló, ideértve Jugoszláviáét is, kivéve a jugoszláv légierőt, amely jelentős. — Az Imént Csehszlovákia MÍG— ZJ-eaelt említette. — Igen, nekik ebből a géptípusból valóban van húsz darabuk. — Most, amikor Immár nincsenek tabuk, aokan megkérdezik: vajon zzültség lesz-e a hadseregre a Jövőben is, mint a külpolitikai eszközrendszer elrettentő elemére? — Tudom, hogy nem lesz népszerű, amit mondok, de ezt egy humanista történész mondja: a szerepe sajnos növekedni jog. A katonai vezetőkkel többször és többféleképpen értékeltük a legutóbbi jugoszláviai fejleményeket, és úgy véljük, hogy a konfliktusokból eredő veszélyek nem fognak megszűnni néhány hét leforgása alatt. Arra is fel kell készülnünk, hogy néhány évig is eltarthatnak, emellett több egyidejű veszélyhelyzet is elképzelhető. És erre akkor is fel kell készülnünk katonailag, ha a magyar külpolitika minden idegszálával arra törekszik, hogy semmilyen konfliktusba ne legyünk berángathatóak. — Ha már említi: ez a szándék magyarázza, hogy a Jugoszláv határon Járva csak határőrt él rendőrt lehet látni, katonát nem? — Pontosan ez. Otven-hatvan kilométeres távolságnak kell lennie az ott állomásozó magyar katonai alakulatok és a határ között, nehogy bármilyen félreértés provokációként hasson. Ugyanakkor a hadseregre ott, ahol alakulatai állomásoznak, szükség van, ha tartanunk kell attól, hogy orszá■gokun UerOü -konfliktusok oda vezethetnek, hogy fegyveres Alakulatok átsodródhatnak, átcsaphatnak egy államhatár túlsó oldalára. S netán néha bizonyos körök szeretnék is, hogy átcsapjanak. — Vagyis ön azt mondja, bogy az országnak áldozatokat kell hoznia, akármilyen nehéz a helyzet. Optlmlsta-e, vagyis bízik abban, bogy ezt az álláspontját a parlament elfogadja a .költségvetési vitában? . -- Nem vagyok optimista, elszánt vagyok. Tisztában vagyok az ország helyzetével, a közoktatás, a közegészségügy állapotéval, de kötelességem amellett érvelni, hogy az ország biztonságáért áldozatokat kell hozni. r x-•. , -• -tonaságnál előforduló öngyilkosságok számaránya nem magasabb, mint a hasonló korosztály körében a polgári életben. Tehát nem bizonyos, hogy ezért a hadseregen belüli körülményeket kell okolni. Noha nem zárható ki: szerepet játszhat, hogy tartósan tovább élnek a laktanyai kibabrálások, mindaz, amit az „öreg katonák” olykor az újonc „kopaszokkal” művelnek. Mindenképpen fel kellene tehát számolni azokat a körülményeket, amelyek az ilyen tragédiákat motiválhatják. Az őrzésvédelemmel kapcsolatban említettekhez: csökkentettük a hadsereg létszámát és ez folytatódik, valamikor 155 ezer volt, 1992 végén csupán 90 ezer lesz — mindkét számba beleértendők a polgári alkalmazottak is —> ugyanakkor az objektumok száma nem csökkent, és ezeket őrizniük kell valakiknek. Igaz, ezt meg lehet oldani bizonyos technikai eszközök alkalmazásával, polgári személyzettel, de mind a két megoldás külön anyagi eszközöket igényelne, és ezért hárul az egész őrzésvédelmi teher a sorkatonákra. — £a • féplezuhanáaok? — Valóban szörnyű, hogy ebben az évben már két MÍG— 21-es zuhant le. Mindkettő — bár a legutóbbi eset kivizsgálása még nem fejeződött be — összefügg azzal, hogy a MÍG— 21-esek igen-igen elhasználódtak már, néhány éven belül ezeket ki kell vonni a rendszerből. Így történhetett olyan tragédia, mint ami Horváth őrnagy urat érte, aki Kecskeméten járt legutóbb szerencsétlenül, és kiemelkedő, nagyszerű pilótája volt a magyar légierőnek. Ám ha kivonjuk a MÍG— 21-eseket, akkor valamit a helyükbe kell állítani; pénzre lenne szükség, befektetésekre. A taszári repülőbemutatón volt MlG-29-es gép is, egyikük feni parádézott csehszlovák -felségjelzéssel. Ez jó repülőgép, nekünk ilyen nincs, és megvásárlása 21—22 millió dollárba kerülne. Láthatóak voltak F— 16-osok is, ezek olcsóbbak, de azért 18 millió dollárba kerülnek. Megvételük borzasztó drágának tűnik, mégis megérné, hiszen a meglevőket már hamarosan ki kellene cserélni, azonkívül az új repülőgépek üzemeltetése sokkal gazdaságosabb lenne, kevesebbet fogyasztanak. Am nincs honnan vennünk a pénzt a vásárlásokra. v — NyuftaUsüJa önt a hadterei «adnak! állapota? — Higgye el, és kérem, meg is Írhatja, ezek azok a kérdések, — Eddig ön »érint nem hoztelég áldozatot? — Eddig nem. Jövőre nem akarnánk mást, csak a költségvetés idei reálértékének szintjét megtartani. A pénzügyi kormányzat azonban úgy látja, elegendő a nominálérték megőrzése. Ez azonban azt jelentené, hogy vásárlóértékben vagy reálértékben legalább negyedével kevesebb jutna nekünk, mint az idén. Ez lehetetlen helyzetet teremtene a laktanyák fenntartása, a haditechnika dolgában. — Mit tesz ön, ha álláspontját elutasítják? Van egy olyan pont, ahol a miniszter azt mondja, uraim, nem tudom tovább vállalni? — Igen, lehet egy olyan pont, ahol azt mondhatja, köszönöm, ezt nem vállalhatom. — Korábban nagy reményeket fűztünk hadseregünk nyugati átf^gyverzéséhez, a tisztek továbbképzéséhez nyugati akadémiákon. Nekem úgy tűnik, mintha csalatkozni kellett volna, például nem kaptuk meg a németektől a kért ▼olt NDK-fegyvereket. — Jogosak az ön kételyei. A várthoz vagy a remélthez képest a haditechnika területén valóban nem sokat sikerült elérni. Azt sem, hogy az egykori NDK-arzenálból a Bundeswehr által nem használható technika javát nekünk adják. Valószínű, hogy ez nem nagyon történik meg a jövőben sem. — Politikai okok állnak «mögött? — Valóban, bizonyos döntéseket azért nem hoznak meg, mert akkor felmerülhet a kérdés, hogy a mai kelet-középeurópai helyzetben miért pont ennek az országnak szállítják épp ezt a fegyverfajtát és miért nem a másiknak. Bizonyos kooperáció elképzelhető a fegyvergyártás területén, de nem annyira államokkal, mint inkább magánvállalkozásokkal. A képzésben azonban jobb a helyzet, mint amit a kérdés sejtet, és most már mind több nyugati ország fogadókész a magyar tisztek továbbképzésére. A közeljövőben különböző időtartamú kurzusokra több mint húsz ember megy az Egyesült Államokba. Vajda Péter ♦ A magyar honvédelem napja alkalmából Für Lajos honvédelmi miniszter csapatzászlót adományozott pénteken a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiának. Ugyanebből az alkalomból a Magyar Köztársaság elnöke a miniszterelnök és a honvédelmi miniszter elö.terjesztésére vezérőrnaggyá nevezte ki Dobó Péter ezredest és Gyaraki Károly mérnök ezredest, továbbá magas kitüntetést adományozott több katonatisztnek.
