Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-31 / 8146. szám
Pesti Hírlap, 1991.okt.23 VAN, AHOL AZ ÁLLAM LÉPETT KÖZBE Hitel vagy morál? A magyar pénzügyi élet* ben a joghézagok, vagy az egyszerűen csak a hiányzó szabályozások olyan banki manőverekre teremthet* nek lehetőséget, amelyek messze túllépik a megengedhető üzleti kockázat határait. A készülő pénzintézeti törvény apropóján beszélgettünk Botos Katalin tárca nélküli miniszterrel. CSERMELY PÉTER — Figyelmen kívül hagyhatja egy bank vezetősége az érvényes szabályozásokat? — Természetesen nem. Ennek ellenére mindenütt a világon vannak erre módszerek, amelyeket a pénzintézetek félig-meddig legálisan alkalmazhatnak a tartalékolási kötelezettség kikerülésére. Nyélbe lehet ütni üzleteket úgy, hogy a pénzügyi mérlegbe csak a végső haszon kerüljön bele. Noha ez megengedett eljárás, a nyugati világ bankszabályozói nem kedvelik. Ha a kényes egyensúly megbomlik, a bank pénzügyi mérlege felborulhat. — Milyen következményei lennének ennek Magyarországon? — Nálunk nem csak a szabályozások maradnak el a követelményektől. Egy esetleges pénzügyi válság esetén szükséges biztosítási konstrukciók is hiányoznak. A magyar bankrendszert is gyökereiben rázhatná meg egy ilyen esemény, hiszen a hazai pénzintézetek a likviditásuk egy részét a lakosság bizalmából szerezték meg. Ha a lakosság kivonná a pénzét? annak az egyik eredménye fékevesztett költekezési hullám lenne, amely végBŐ soron az inflációt, illetve a fizetési mérleg hiányát növelné. Másik lehetőségként improduktív beruházásokba „menekülne” a pénz, ami szintén nem segítené elő a piacgazdaság fejlődését. Ez a felszabaduló pénzösszeg éppenséggel átáramolhatna az tőkepiacra is, hiszen a világ minden t^ján van bizonyos versengés a két terület között. Míg a bank saját üzletpolitikája alapján fekteti be hitelezői pénzét, addig például a részvénypiacon mindenki maga menedzselheti saját befektetéseit. Mindkét területnek megvannak az előnyei. A hitelező bizonyos mértékig nyugodt lehet, mivel a csődtörvény értelmében a hitelek prioritást élveznek a visszafizetéseknél. Világszerte keverik a tőkejellegű és a hiteljellegű megtakarítási formákat, természetesen ésszerű kombinációban. Csak ez lehet a cél Magyarországon is, hiszen nálunk a tőkepiac is fejletlen. Talán a privatizációs folyamat előrehaladtával ez is átalakul majd. — Milyen lépéseken keresztül lehet átalakítani a jelenleg érvényes banki normákat? — Az új szabályozás csökkenti azokat a joghézagokat, amelyek eddig lehetővé tették a könnyelmű, féllegális üzleteket. Nem lesznek mentességi jogcímek bizonyos értékpapírok megszerzésére, de kötelező lesz azoknak a biztosítékoknak a megteremtésé,1' amelyek a befektetőket, hitelezőket védenék. Az eddiginél jóval szigorúbbak lesznek a számviteli szabályozások, hogy az ellenőrzés könnyebb legyen, és az ellenőrző apparátus is kibővül. A szakemberek minősítése is más lesz, külföldi tanulmányutakkal, tanfolyamokkal fogják a naprakész ismereteket megszerezni. — Lehet gyors megoldást találni a kevéssé ellenőrzött területeken kialakult visszás helyzetre? — Véleményem szerint már most morális kötelességgé kell tennünk a később törvényben rögzítendő szabályokat. Akik eddig élvezték a hiányos szabályozás adta előnyöket, éltek a gyors, de csak félig legális profit szerzésének lehetőségével, azok most vegyék ki a részüket a nehézségek felszámolásából is. Hangsúlyozom, hogy erre pillanatnyilag nincs jogi kötelezettség, csakis önszabályozó módon lenne megoldható. — Az Ingatlanbanfi esetében is a könnyelműség, a reális kockázaton túlmenő kockázat vállalása játszott szerepet? — A bank korábbi vezetése kétségkívül élt az ilyen típusú üzletekkel, szép haszonra is szert tettek, de az alapvető problémát nem ez okozta. Egyéb üzleti tevékenységeikben sem jártak el megfelelő óvatossággal — erre nézve például az új törvény garanciákat ír m*jd elő —, s ez, Vezetett végül a jelenlegi lile-viditási nehézségekhez. Az Ingatlanbank ugyanabban a cipőben járt, mint jó néhány külföldi bank, amelyek rövid lejáratú forrásokat hosszú lejáratra helyeztek ki. Hanyatló konjuktúra idején a portfólió egy része eladhatatlanná vált, és nem volt alkalmas a források visszafizetésére. Ezek a bapkok tönkrementek, és az állam lépett közbe — hosszas huzavonák után — a kisbetétesek védelme érdekében, hiszen valakinek végül is fizetnie kell. A kár valahol mindenképpen jelentkezik, csak a károsultak köre a kérdéses. Többek között ezért is van nagy szükség a banki morálra. Mutassa meg a magyar bankmenedzseri réteg a felelősségét és a hozzáértését, ne bújjon el a törvények betűje mögé, hanem annak szellemét keresse.
