Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-31 / 8146. szám

Szabad Föld, 1991.okt.22.

Beszélgetés Bogárúi Zoltánnal, az MDF országgyűlési képviselőjével

— Tagadhatatlan, igen nehéz helyzetben van a magyar mezőgazdaság, amit az is jelez, hogy hangosodnak az elkeseredett kérdések: érdemes még vetni, ültetni egyáltalán?! Erősödik a kritikus hang az ellenzék, a jobb- és baloldal soraiból egyaránt, hibáztatják a kormány agrárpolitikáját ön, mint a kormányzó párt képviselője és a parlament Mezőgazdasági Albizottságának elnöke, kit és mit hibáztat?

— Én a számokat, a tényeket nézem, mert azok önmagukért beszélnek. A kormány agrárpolitikáját ért támadásokról pedig az a véleményem, hogy mindenki, aki ellene van, a saját érdekeinek megfelelően próbál előnyt kovácsolni az ágazatban kialakult nehéz helyzetből. Sorjáznak a kérdések, hogy miért akarja a kormányzat úgymond szétverni a mezőgazdaságot, miért „űzte ki” a szovjet csapatokat hazánkból, holott azok elfogyasztották a túltermelést, miért teremtett fenyegetettségi légkört a mezőgazdaságban ... és sorolhatnám. És persze máris mutatkoznak a „csodadoktorok”, akik — természetesen saját magukat előretolva — megpróbálják a köztudatba besulykolni az egyedüli helyes megoldást. Vagy akik — mint a régi struktúra hívei — a változatlanságban vagy a formális átalakítgatásban látják a gyógyírt, természetesen saját pozíciójuk megtartásával

Le kell szögezni, hogy a mezőgazdaságban, de az egész nemzetgazdaságban előállt nehéz helyzet nem a rendszerváltozás „eredménye”, hanem arról van szó, hogy csak most látjuk tisztán az addigi gazdaságpolitika hibáit. A keleti piac összeomlása önmagában is óriási csapás egy olyan országnak, amely mezőgazdasági termelésének jelentős hányadát exportálja. De ez nemcsak mennyiségi, hanem minőségi gond is, ugyanis a keleti piacokon (főleg a Szovjetunióban) eladott termékeink egy része másutt nem értékesíthető. Mindezek ellenére mezőgazdaságunk kilátásai jónak mondhatók.

— Mire alapozza ezt?

— Először is: annak ellenére, hogy a nyugati piacokat túltermelési válság sújtja (szinte mindenből feleslegeik vannak, amiből mi szállítani tudnánk), továbbá, hogy milyen aszályos volt a tavalyi esztendőnk, szóval mindezek ellenére az 1991-es agrárexportunk valószínűleg meghaladja a 2,5 milliárd dollárt. Másodszor: vegyük az idei termés sorsát Sok támadás érte a kormányzatot például a búzatúltermelés kapcsán — teljesen alaptalanul. Mára étkezésibúza-feleslegeinket eladtuk, mégpedig megfelelő, tonnánként 88—93 dolláros áron. (Persze azt is meg kell jegyeznem, hogy a valódi piacgazdaságban nem a kormányzat köti az üzleteket, hanem a kereskedelmi vállalatok és a termelők, illetve hazai és külföldi cégek egymás között.) A búza esetében ma már csak a szállítási kapacitás szűkössége jelenthet gondot Hasonlóan kedvezőek a sertés- és a marhahús értékesítésének kilátásai Különösen, ha figyelembe vesszük a japán kormány legutóbbi közleményét is, miszerint Magyarországtól is szándékozik élelmiszert venni abból a 2 millió dolláros segélykeretből amelyet a Szovjetuniónak szánnak. (Ez ügyben már folynak a tárgyalások a magyar partnerekkel.) Javítja mezőgazdaságunk esélyeit a Közös Piac miniszteri tanácsának azon elhatározása is, amely szerint Magyarországnak kedvezményeket kívánnak adni mezőgazdasági termékei exportjára. Folynak a tárgyalások, amelyek azzal kecsegtetnek, hogy magyar agrártermékek széles skálája kerülhet az Európai Közösség országaiba, az eddigieknél jóval kedvezőbb feltételekkel. (Emellett a közösség is szándékozik élelmiszert vásárolni tőlünk, a Szovjetuniónak nyújtandó támogatási keretből.)

Megjegyzendő, hogy az ideihez hasonló kiváló év nagyon ritka. Jó búza-, kukorica- és szőlőtermés együtt húsz esztendőből egyszer ha bejön. Nem is beszélve a szintén bőven termő zöldségről, cukorrépáról, napraforgóról, gyümölcsről...

— A borról nem esett szó...

— Valóban, a legnehezebb kormányzati feladatot a bortúltermelés kezelése adja. A korábban csak a szovjet piacra berendezkedett, gyenge minőségű borokat előállító gazdaságok nehéz helyzetét a kormányzat enyhíteni igyekszik a feldolgozást segítő támogatással, a borpárlatok kedvezőbb adóterheivel. De megnyugtató megoldást csak a termelőkkel közös erőfeszítés hozhat. Sajnos, elkerülhetetlenül ki kell vágni az ültetvények egy részét, és kitartó, szívós termelői, kereskedői munkával vissza kell szerezni az évtizedeken át elvesztegetett bizalmat a borfogyasztók körében. Ez azonban csak nagyon szigorú minőségi előírásokkal és azok még szigorúbb betartásával érhető el.

— Miközben sarkalatos törvényekről folyik-nyúlik a vita a parlamentben, egyre sürgetőbben közeleg az új gazdasági év. Vajon a régi termelésszervezési, tulajdonosi formák — mint a téeszek is — milyen tavaszt érnek?

— A már elfogadott kárpótlási és az elfogadás előtt álló szövetkezeti törvény hatására gyökeresen átalakulnak majd. Ez szükségszerű, hiszen mezőgazdaságunk nem képes továbbfejlődni jelenlegi szerkezetében. Ahhoz, hogy a nyugati piacokon mindenben versenyképesek legyünk, gyökeres átalakítása szükséges. Le kell fejtenünk a mezőgazdaságról minden olyan kölöncöt (de nem adminisztratív eszkö-