Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-31 / 8146. szám
Népszabadság, 1991.okt.28 Nem csak egy párt ügye A parlament keddi ülésén a jog- és alkotmányértelmezés meglehetősen különös formáját támogatta a jelen levő képviselők öl százaléka. A Tisztelt Ház az úgynevezett elmúlt rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek elszámoltatásáról szóló törvény módosítását tárgyalta. A javaslat egyik rendelkezése szerint fel kell függeszteni azoknak a szervezeteknek az 1992-es költségvetési támogatását, amelyek elszámolását az Állami Számvevőszék, akár rajtuk kívül álló okokból, nem tekinti hitelesnek. Az eljárás során ennek a meglehetősen szigorú szabálynak az alkalmazását a törvényhozó egy parlamenti párttal szemben is kilátásba helyezte, és önmagában ez a tény az egész problematikát új megvilágításba helyezte. A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény rendelkezései alapján a pártok állami költségvetési támogatásra jogosultak. Ennek megszerzéséhez a magyar szabályozás egyetlen feltételt állít, nevezetesen azt, hogy az adott párt a választásokon az érvényes szavazatok legalább egy százalékát elnyerje. A támogatáshoz fűződő egyéb feltételről a törvényben nincsen szó. Ez a szabály valamennyi politikai párt és lényegében az egész politikai rendszer működése szempontjából garanciális jelentőségű. Az állam nem azért támogatja költségvetéséből a jelentékenyebb társadalmi támogatottságú pártokat. mert gazdag és bőkezű. Minderre azért kerülhet sor, mert a pártok az alkotmányban meghatározott szerepük alapján a népakarat kinyilvánításában és kialakításában vesznek részt, és ezzel hozzájárulnak a társadalom demokratikus működéséhez. Ennek a pártok csak úgy tudnak éleget tenni, ha a tevékenységükhöz szükséges elemi feltételek biztosítva vannak. Közvetlenül tehát ezt a célt szolgálja a költségvetési támogatás. A rendelkezés garanciális jelentőségét fejezi ki ezenkívül az alkotmány azzal, hogy kimondja: a pártok gazdálkodásáról1 és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelen levő országgyűlési képviselők kétharmados szavazati többsége szükséges. Ehhez tehát nem csupán egyik vagy másik párt érdeke fűződik, hanem ez a demokratikus többpártrendszer működési követelményének kifejeződése. Ebből következően az is teljesen természetes, hogy a párttörvényben meghatározott feltétel megváltoztatása, annak szűkítése, bővítése vagy újabb feltételek beiktatása ugyancsak a kétharmados szavazás szabályai szerint történhet. Azt pedig, úgy vélem, felesleges bizonygatni, hogy a költségvetési támogatás jövőbeni esetleges felfüggesztése a párttörvény szabályaihoz viszonyítva egyértelműen szűkítést jelent. Ezért ebben a kérdésben egyszerű szótöbbséggel dönteni nem pusztán az eljárási szabályok figyelmen kívül hagyását jelenti, hanem az alkotmány súlyos megsértését. A fentieken kívül más alkotmányos kételyek is felmerülnek. Az alkotmány szerint alapvető jog lényeges tartalmát törvénnyel sem lehet korlátozni. Ennek figyelembevételével nem mesterkélt és nem illogikus az a következtetés, miszerint — az egyesülési jog érvényesülése és ennek alapján a pártok léte és működése szempontjából — a költségvetési támogatás az alapvető jog lényeges elemének minősíthető. Hiszen más feltételekké! együtt éppen ez biztosíthatja a pártok számára társadalmi funkcióik gyakorlását. Az elfogadott rendelkezés tehát újabb alkotmányos tilalomba ütközik. A jog szigorúan- kimunkált eljárási rendje mindig garanciális jellegű és mindenki számára egyaránt biztosíték. Ezért sem ajánlatos az alkotmányos és törvényes garanciákat. az érveket figyelmen kívül hagyva, egyoldalú értelmezéssel felrúgni. Vastagh Pál képviselő I i
