Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-31 / 8146. szám
Pesti Hírlap, 1991.okt.28. KIT KÉPVISELT KÓS PÉTER, ALIAS K0NDUKT0R0V LEÓ NEW YORKBAN? A titokzatos távirat M. SZABÓ IMRE Dr Varga László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökhelyettese akkor emigrációban élt, s a Szabad Európa sajtóosztályán dolgozott Állandó belépője volt az ENSZ- be, így bejutott az archívumba is, ahol rábukkant a hamis táviratra. — Az Egyesült Nemzetek Szervezete, ha gyorsan cselekszik, akkor háborúkat képes leállítani. Am szükséges, hogy az érdekelt országnak legyen olyan delegátusa, aki hazája érdekében mindent megtesz, s az, hogy legyen meg a kellő nemzetközi háttér — mondja a politikus. — A megdöbbentő az, hogy akkor megvolt a magyar háttér, hiszen a BT nyolcvan százaléka a magyar ügy mellett érzett, a Szovjetunió mindössze kilenc szavazatot hozott össze — a magyar ügy tárgyalása ellen. Csehszlovákia, Lengyelország 3 a többi, „úgynevezett szocialista” ország támogatta még. Amikor az október 23-i nagy vulkánkitörés után az ENSZ jelentős késéssel, 1956. október 28-án összeült, hogy végre tárgyalja a magyar ügyet, hozhatott volna gyors döntést, mondjuk egy megfigyelőcsoport Magyarországra küldéséről. Ha ez megtörténik, nincs november 4-i fegyveres beavatkozás. Mert a Szovjetunió soha nem támadta meg azt az országot, ahol ENSZ-bizottság tartózkodott, mert ez az ENSZ hadseregének a kihívását jelentette volna. Ám az a magyar delegátus, Kóa Péter — akit különben Konduktorov Leónak hívnak, mert ma is él... — Szobolev szovjet ENSZ-fódelegátus beosztottjaként árulta el a hazát. — Miben nyilvánult ez meg? — Abban az ominózus táviratban, amelyet október 28- án adott be, méghozzá a Magyar Népköztársaság nevében. (A szó szerinti fordítás jobbra font, keretben.) — Mi történt akkor, amikor benyújtotta ezt a táviratot? — Politikai atombombaként hatott. Ugyanis arra a szuverenitásra hivatkozott, ami nem volt, hiszen miféle szuverenitás lehet egy idegen erők által megszállt országban? Példátlan az ENSZ történetében, hogy az érdekelt ország fődelegátusa ellene van annak, hogy kivonuljanak területéről az idegen csa„ A Magyar Népköztársaság kormánya arról értesült, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország javaslata alapján a Biztonsági Tanács ülését a magyar eseményekre való tekintettel október 28-án összehívták. A fentiekre hivatkozással a Magyar Népköztársaság kormánya kifejezi, hogy azok az események, akciók, amelyek október 23-án és később történtek, kizárólag a Magyar Népköztársaság belúgye, és ennek következtében nem tartozik az Egyesült Nemzetek joghatósága alá. A Magyar Népköztársaság kormánya ez alkalommal szeretné kifejezni, hogy a Magyarországon történő belügyek a nemzetközi békét és biztonságot nem veszélyeztetik; az Egyesült Nemzetek alapokmánya I. része, 2. szakaszának 7. bekezdése kimondja: Az Egyesült Nemzetek nem avatkozhat be olyan ügyekbe, amelyek kizárólag az állam belső joghatósága alá tartoznak. A fenti alapon a Magyar Népköztársaság kormánya erélyesen tiltakozik Magyarország belügyeinek tárgyalása ellen, amely nemcsak a Magyar Népköztársaság szuverenitását sértené meg, hanem világos megszegése az Egyesült Nemzetek fent idézett szakaszainak, Or. Kós Péter a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselóje” patok. Itt kettős hiba, sőt bún történt. A mai napig nem tudni, hol gyártották ezt a táviratot. Lehet, éppen New Yorkban, Szobolewel együtt, az is lehetséges, hogy Horváth Imre sztálinista külügyminiszter továbbította. Nagy, vétkes mulasztása az Egyesült Nemzeteknek, a Biztonsági Tanácsnak, hogy nem tűnt fel senkinek: a beadvány nincs aláírva. Ha jobban megnézték volna, nyomban feltűnik, a Magyar Népköztársaság nem küldhet táviratokat, hanem az akkori minisztertanács elnöke vagy a külügyminiszter Nyilvánvaló, Nagy Imre ezt a táviratot nem láthatta. Ugyanis minden későbbi táviratot, amely az ENSZ-be érkezett — összesen három ilyen volt — Nagy Imre aláírt vagy a minisztertanács elnökeként küldte. — Van-e még dokumentum a birtokában ? — Igen, ereklyeként őrzöm ezeket. Például azt a tiltakozó táviratot, amelyet 1956. november 3-án, amikor már a szovjet tankok dübörögtek Budapest felé, Nagy Imre utolsó szabad cselekedeteként küldött. Ebben visszautasította Szobolev szovjet fődelegátus nyilatkozatát, amely szerint a Nagy Imre által küldött táviratok nem a kormány egyhangú nyilatkozatai alapján fogalmazódtak. Leszögezi, hogy, ő mint a minisztertanács elnöke, minden értesítését a kormány egyhangú határozatával összehangban küldte — s odaírta —: mint ezentúl is... Hát ezentúl már nem volt, mert Nagy Imre politikai pályafutása aznap befejeződött.
