Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-30 / 8145. szám
Magyar Hírlap, 1991.okt.26. emésztették meg. Félreértés ne essék: én sem voltam kivétel. Idő kelle» annak felismerésére, hogy a szűk mozgástér is nagyon fontos lehetőségeket kínál. Az SZDSZ-tagság egy rétege változatlanul fölteszi a kérdést, hogy a párt, a parlamenti trakció miért nem hangoztat már radikális követeléseket például a szociális problémák, az igazságtétel ügyében. Sokan kielégületlenek, mert úgy látják, nem történt meg a valódi rendszerváltás, men nem vontak felelősségre egyetlen régi vezetőt sem, sőt sok régi vezető változatlanul ott ül a helyén. Meggyőződésem: elégedetlensé- : guk nem azén erőteljes, men ! mondjuk 40 évvel ezelőtti bűnökén i néhány aggastyánt nem vonnak fe- 1 lelősségre, hanem azért, men a kt>- í zelmult és a jelen gazdasági vissza-» élesei nem vonnak maguk után 1 konzekvenciákat. Mi ezt mindig 1 követeltük, sőt tettünk is éne. Ne tekintse szerénytelenségnek, hogy a magam példájával hozakodom elő, ;j de én már 1989-ben gazdasági I visszaélések miatt pen indítottam J az MSZMP központi bizottsága el-1 len. 1990 tavaszán — már az Álla-r mi Vagyonügynökség léte idején —'! privatizációs visszaélések ügyében i kezdeményeztünk jogi eljárást. Mi csak jelzésértékű feltáró tevékeny- : séget végezhetünk, magát a munkát a kormányzó hatalomnak kell elvégezni. Az ön által már megrajzolt ellenzéki mozgástérben a: SZDSZ követett-e el súlyos hibát azótar hogy az új Országgyűlés munkához' látott? — Biztos, hogy követtünk el hibákat, biztos, hogy nem mindenhol érvényesítettük lehetséges befolyásunkat, de a törvényalkotásban ér- , vényesülő állásfoglalásaink fő irányai helyesnek bizonyultak. — Ön szerint miként befolyásolta az SZDSZ mozgásterét az MDF—SZDSZ-paktum ? — Hogy a paktumot meg kellett komi, arról meg vagyok győződve. Hogy így kellett megkötni, arról már kétségeim vannak. A paktum előtti alkotmányos viszonyok lehetetlenné tették volna a többpárti parlament működését. Részben a gyakorlat hiánya, részben a felhalmozódott indulatok hevessége fokozta volna a működésképtelenség veszélyét. A nagykoalíció nem lett volna sikeres, akadályozta volna, hogy kialakuljanak a nélkülözhetetlen politikai váltógazdálkodás struktúrái. Ahány embert megkérdez, mindenki mást mond, hogyan kötötte volna meg a paktumot. Énnek elemzését nem tekintem felaVe datomnak, mert ez már utólag« szellemi társasjátéknak minősül. — Igen, értem én, de a dolognak van egy pikantériája. Önnel együtt az SZDSZ elnöki tisztére pályázik Tölgyessy Péter is, aki a paktum egyik meghatározó személyisége volt. — Éppen ezért vagyok óvatos, mert nem akarok övön aluli ütést. Tisztelem Tölgyessy Péter szellemi tevékenységét, amely a paktum megalkotásában megnyilvánult. Ó elméleti jogász, én „lövészárokból” jött gyakorlati jogász vagyok. Én szerződést úgy kötök, hogy ha csak lehet, legyenek biztosítékok. A létező legkisebbre kell csökkenteni annak a lehetőségeit, hogy egy szerződéses rendelkezés megtartása a másik fél jóhiszeműségén múljon, vagy azon, hogy jól ítéli-e meg akár a saját érdekeit is. — Nem kell túl nagy találékonyság annak megállapításához, hogy ön most az MDF-ről beszél. — így van. Olyan szerződésnél, amely mindkét oldalról bizonyos teljesítéseket feltételez, célszerű megállapítani a viszonos teljesítések sorrendjét, mert így kisebb a lehetőség a szerződés megszegésére. — Ön úgy nyilatkozott, hogy együttműködést nem, de párbeszédet mindenképpen akar az MDF- fel. Milyen esetekben látja ezt célravezetőnek? — Minden politikai ellenféllel minden körülmények között keresni kell a dialógust, ahhoz már forradalmi helyzetnek kell előállnia, hogy ne az érvelésé legyen a terep. Főként külpolitikai, törvényalkotási kérdésekben fontos a szakmai indíttatású dialógus. A magyar politikai kultúra nagy hiányossága, hogy a dialógusok helyett indulatok és érzelmek kapnak méltatlanul nagy szerepet. 32 évig dolgoztam ügyvédi pályán, és viszonylagos sikereim egyik magyarázata az volt, hogy az ellenféllel bármilyen szikrázó vita után is tudtam higgadt párbeszédet folytami. Igaz, ezt nem minden ellenféllel lehet kezdeményezni. — Az MDF-fel lehet? — Biztos, hogy vannak, akikkel lehet. Sőt, egy-egy kérdésről mindenkivel lehet. Azt persze tudom, hogy a dialógusokban óvatosságra, fenntartásokra van szükség: a romantikus naivitás nem jellemző rám. — Milyen együttműködést képzel el az ellenzékkel, elsősorban a Fidesszel? — Nagyon kevés eltérést látok az SZDSZ és a Fidesz elvei között, ami mutatkozik, az inkább pragmatikus, stílusbeli különbség. Veszélyes lenne, ha örökösen egymáshoz mérnénk magunkat, az egészséges és természetes rivalizálásnak a jelen politikai helyzetben nem szabad megrontania kapcsolatunkat. Az MSZP-vel már bonyolultabb a helyzet. Jelenleg is nyilvánvaló, hogy minden formális szövetségi kapcsolat nélkül sok kérdésről egyformán szavazunk, sőt vannak olyan politikai értékek, amelyekről hasonlóképpen gondolkodunk. Nem szabad előítéletekkel közelíteni az MSZP-hez, de azt látni kell: az MSZP a közvélemény egy részét még nem tudta meggyőzni arról, hogy semmilyen vonatkozásban nem tekinthető utódpártnak. Fontos tehát, hogy az ellenzéken belül legyen együttműködés, de nem mindenáron. — Hogy ítéli meg, mennyire ismerik az ön nézeteit azok, akik novemberben dönteni fognak arról, hogy ki legyen az SZDSZ új elnöke? — Azzal, hogy a parlament alelnöki tisztét elvállaltam, óhatatlanul hátrányba kerültem. A nyugati parlamenti demokráciák egységesnek mondható gyakorlata szerint a parlamenti elnökség tagjai országgyűlési vitában, politikai csatározásban nem vehetnek részt, mert az a feladatuk, hogy a különféle politikai törekvések között összekötő szerepet játsszanak. A részvételt a vitában a mi házszabályunk egyelőre nem tiltja, de én ehhez tartom magam. Ilyen értelemben engem nem láthattak szerepelni az utóbbi több mint egy évben azok, akik dönteni fognak az elnök személyéről. Ahova most hívnak, mindenhová elmegyek, állok a kérdések elé. — Miben különbözik az ön programja azokétól, akik szintén indulnak a pártelnöki tisztségért? —>
