Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-30 / 8145. szám

Magyar Hírlap, 1991.okt.26.

— Programjukat csak a sajtónyilatkozataikból ismerem. Én mindenesetre azt vallom, ma nem az a politikusok feladata, hogy lelkesítő beszédeket tartsanak, olyan illúziót keltsenek, mintha az SZDSZ esetében a látványos politikai sikerek feltételeit egyszerűen személyi változtatásokkal meg lehetne teremteni. Nem ismerek olyan politikai programot az SZDSZ-ben, amely alternatívát kínálna eddigi fő törekvéseinkkel szemben. Lehet és kell mai politikánkat ügyesebbé, dinamikusabbá, pragmatikusabbá tennünk, több ambiciózus, jó képességű embert kell bevonni a munkákba, profi politikusokat kell nevelnünk, és ez az én célom. De katasztrófa volna, ha egyetlen személyiség irányítaná a politikát egy testületben, még akkor is, ha az illető kifogástalan elme és jellem volna. Egyrészt tévedhet, másrészt olyan munkamódszereket teremthet, amelyek könnyen torzulásokhoz vezethetnek. Félreértés ne essék, én nem a kollektivizmusban, hanem a szakértői csapatmunkában hiszek. Előnyös, ha egy politikai pártnak vannak frontemberei, de azok rendelkezzenek önkorlátozási képességgel, fogadják el a testületi döntéseket, és saját döntéseiket egyeztessék azzal a szakértői gárdával, amelyből erejüket merítik.

— Politikai jövőjét hogyan befolyásolja, ha nem önt választják az SZDSZ elnökévé?

' — Akkor maradok az Országgyűlés alelnöke. Ha netán beválasztanak az ügyvivői testületbe, ez a tevékenységem nem lenne összeegyeztethetetlen a parlamenti tisztségemmel. De most az foglalkoztat, hogyan befolyásolja az életemet, ha megválasztanak. Tele vagyok tervekkel, és — nem tagadom — ambícióval.

— Végső soron mi volt az a felismerés, az a szempont, amelynek alapján úgy döntött, hogy elnökjelölt lesz?

— Kis János bejelentése után

meglepően sokan arra a következtetésre jutottak, hogy én eredményesen léphetnék fel integráló és dinamizáló pártelnöki szerepkörben. Az SZDSZ a mai politikai viszonyok között egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy kiváló személyiségeket nélkülözzön. Meggyőződésem, hogy ez nemcsak a párt, hanem az ország, a mai magyar demokrácia érdekeit is sértené. Az egyéni ambíciók beteljesülése senki számára sem lehet, kizárólagos szempont. Itt szolgálni kell. Hogy miként alakul Magyarországon a demokrácia, az az ellenzéken is múlik. Azon, hogy a választásokig jó ellensúly legyen a tekintélyelvűséggel szemben, és azon is, hogy a választásokon győzelmével végre beindítsa a politikai forgószínpadot, hiszen csak ez alakíthat országunkból valódi európai demokráciát, nem pedig a szép szavak. I