Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-30 / 8145. szám
Magyar Hírlap, 1991.okt.28. felé irányuló elvárások jeleit. Senki sem azt várja ugyanis az MDF- től, hogy liberális párt legyen, annál inkább várná el mind a nemzetközi szférában, mind itthon mindenki, hogy ráálljon a liberális vagy demokratikus minimum elvére. Az MDF Közép-Európa legnépszerűbb jobbközép, konzervatív, liberálkonzervatív, kereszténykonzervatív, keresztényliberális, keresztény-nemzeti stb. gyűjtőpártja lehetne, amit a Bibó—Csécsy-vonalon mozgó elvi nemzeti liberalizmus esetleg megalapozott módon egészíthetne ki. amennyiben deklaráltan elfogadná a demokratikus politizálás alapelveit. Az MDF ezért alkalmatlan helyen keresi rohamosan növekedő legitimitásproblémájának megoldását. Ha az előbb futó szemlét tartottunk a miskolci zászlóbontás szereplői fölött, most ugyancsak a ri- j deg tények nyelvén azokról kell szólnunk, akik nem voltak jelen. Kiss Gy. Csaba vonalának hiánya a miskolci zászlóbontáson szintén az MDF-en belüli liberalizmus gyökeresen új dimenzióit mutatja. E liberalizmusra kétségtelenül politológiai körvonalazatlanság és ebből következő számos következetlen- j ség és belső bizonytalanság volt j jellemző, a rendszerváltás folya- i mataiban azonban minden bizonnyal integrálni tudta volna a nemzeti liberalizmus egy, az MDF szélesebb körű bázisát is megszólító, hiteles változatát Az MDF Kiss Gy. Csaba-politikája (Csengey Dénessel való versenyeztetése és az ehhez hasonlók) egyenesen történelmi-méretű tévedése az MDF eddigi vonalvezetésének. Ugyancsak történelmi méretű hiba volt az' MDF Krasznai Zoltánnal (később a Budapesti Szabadelvű Kör egészével) szemben folytatott politikája. A közvetlenül a miskolci zászlóbontás előtt az MDF-ből kizárt (a sajtó közleményeiből tudjuk ezt) Krasznai elvi liberalizmusa ugyanis egyszerre sokrétű funkciót töltött be az MDF fejlődésének egészében. Egyrészt a pártalakítástól a „nyugati kapitalizmus” bevezetéséig, az SZDSZ-szel való ellenségeskedés leépítésétől a Pozsgay—Bíró típusú reformkommunistákkal való '• szakításig Krasznai, az MDF alapi- 1 tó tagjaként, egy sor olyan dolgot I fogalmazott meg elsőként, ame- j Q-0) lyek az MDF többsége számára akkor szinte elképzelhetetlen lehetőségek voltak. Ezért Krasznait rendre megfenyítették, ami azonban nem akadályozta meg sem a vezetőséget, sem a többséget abban, hogy néhány hét vagy egy-két hónap múlva ne helyezkedjen deklaráltan a javasolt álláspontra. Krasznai ezen túlmenően személyében testesítette meg az ideális „belső ellenség”-et. Ó tette lehetővé a választási mérkőzés során mindinkább a liberalizmus mint fő ellenség ellen forduló demokrata fórumnak, hogy az elvi liberalizmussal vagy akár az elvi nemzeti liberalizmussal kapcsolatos összes kérdést perszonifikálják, azaz Krasznai-üggyé változtassák. A Krasznaira szórt egészséges szitkok és fenyegetések összehangolt kórusában diszkutálhatatlanná vált az MDF egyre szűkülő bázisában mindaz, ami a liberalizmus vagy a magyar demokrácia elvi kérdéseként az MDF-tagokat is foglalkoztatta. De ez még nem minden. Az első számú belső ellenségként kezelt Krasznai kezdetben még — a „lökd meg a kecskét”-elv alapján — az MDF más, belső, nemritkán liberális elégedetlenségi mozgalmai számára is megfizethetetlennek bizonyult. E bátortalan, mind az elvi alapokat, mind a polgári bátorságot legtöbbször nélkülöző mozgalmak pályafutásukat legtöbbször ugyanis azzal kezdték, hogy élesen megtámadták Krasznait. Ily módon akarták megnyugtatni a vezetőséget, ők nem a .jössz”, hanem a ,jó” liberalizmus szószólói lesznek. Végső soron Krasznai marginalizálása „eredményes”-nek bizonyult. E győzelem árát azonban valószínűleg sokáig fogja fizetni a Magyar Demokrata Fórum. Az MDF liberális zászlóbontásával gyakorlatilag egy időben mondta ki a főváros a nemet a Bécs—Budapest világkiállításra. Jóllehet ezzel a világkiállítás magyar hőskölteménye még korántsem zárult le, ez a ,jiyet” egyelőre meghatározza az expó további sorsát. Az expó eddigi sorsát minden ezzel ellenkező súlyos érv és tény ellenére ugyanis nem a magyar gazdaság, hanem a magyar politika helyzete határozta meg. A magyar demokrácia viszonyai általában is éretlenek és képlékenyek voltak, különösen fájdalmas azonban egy ilyen hosszú távú vállalkozáshoz szükséges őszinte közmegegyezés hiánya. Ezért okozati összefüggést vélünk felfedezni a liberális minimumkonszenzus elfogadása helyett önmagát liberálisnak nyílvánító MDF és a gödöllői expó gondolatának a felvetése között. A politikai geográfiában az út Miskolcról nem Budapestre, de — a rideg tények logikájával — Gödöllőre, a vidéki expóhoz vezet.
