Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-02 / 8129. szám

Magyar Hírlap, 1991.szept.30

fl

korábban, miközben pontosan tudhatta, hogy tizei szakítópróbát idéz elő.

B.K.: Nagyon szomorúnak tartom azt, hogy így történt. Szomorúnak tartom, hogy a két legnagyobb közjogi méltóság az ország nyilvánossága előtt vitába keveredik egymással. Két olyan emberről van szó, akik fiatal koruk óta ismerik egymást, tehát el lehetett volna képzelni, hogy akár magánvitákban, akár magánveszekedésekben találjanak megoldást. Egyszerűen nem engedheti meg magának ez az ország ebben a gazdasági helyzetben, ebben az erkölcsi ziláltságban azt, hogy amikor a stabilitásra van szüksége, akkor még ott is konfliktus legyen, ahol ez a konlfiktus nem szükségszerű. Épp ezért, amikor arról volt szó, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon a Kulturális Bizottság elnöke, akkor én tartózkodtam a szavazástól, igen jó társasaságban, Kósa Ferenccel együtt Hogyan juthattunk idáig? Mindegy már. A kérdések kérdése ma az, hogy miként tudunk visszatérni ahhoz a nyolcvannyolcas, nyolcvankilences lendülethez, amikor itt egy gyönyörű közös vállalkozás volt, és mi vala-. mennyien együtt tüntettünk a többpártrendszerért. Most miért kell nekem utálnom valakit azért, mert egy másik pártot választott? Miért ilyen hisztérikus az egész közélet? Miért nem lehetne rájönni, hogy ha mi ezt a közös vállalkozást elrontjuk, akkor nekünk, magyaroknak végünk van!

— Az elmúlt másfél év vitáiban azt a szakadást, amiről eddig beszéltünk, a lakitelki sátorbontásnál jelölik ki sokan, amikor nem lehetett jelen a demokratikus ellenzék számos prominens kiválósága.

KJ Az a szerencséden ellenségeskedés, ami a népiesek és az urbánusok között elszabadult és ami a demokráciát valóban szétzilálja, az valóban összefügg a lakitelki konferenciával. Nagyon szerencsétlen és nagyon áldatlan polgárháború alakult ki, de a máso/

dik szakasznak már nincs köze ehhez. A második szakasz az elmúlt fél évben kezdődött el, és ezt a szakaszt már nem tudom mással jellemezni, mint azzal, hogy az MDF elkezdett úgy viselkedni, mint a boldog emlékezetű pártállam, és a sajtóban kezdi el Fölszámolni a plurális intézményeket. Ennek a második szakasznak szinte semmi köze nincs a megelőző szerencsétlen népies-urbánus ellentéthez. Ez az új pártállam kiépülése; nekem igazából az tetszeti Beke Kata Kónya-cikkében, hogy a mostani korszak új kérdéseit tudta föltenni. Új kérdésfeltevésekkel, új gondolatokkal pedig nem nagyon találkozunk a magyar sajtóban.

— Ezek az új kérdések nem'éppen kockázat nélküliek. Az MDF politikai elitje megaprehendálhat értük. Beke Kata számolt ezzel, de nem áll föl és nem ül át a független képviselők csoportjába, mert úgy érzi, hogy az MDF-ben van dolga, úgy érzi, hogy belülről még valamit lehet csinálni. Nos tényleg, lehet valamit csinálni?

B.K.: Az emberi élet kockázatos vállalkozás. Fogalmam sincsen, hogy mi lesz a folytatása annak, amit elkezdtünk a programplatform tagjaival. De addig, ameddig nem játszottunk végig valamit, addig nem szabad feladni. Hogy mi ez a játszma? Arról van szó, hogy ha a végrehajtó hatalom biztosan támaszkodik a maga parlamenti többségére, és egy pártállami típusú szavazógép lesz belőle — ez árad a Kónya Imre-féle dolgozatból —, akkor ez a párt és ez a kormány nagyszerű és hibátlan lehet, de nem demokratikus.

A demokrácia ugyanis attól demokrácia, hogy őrlődik. Hogy nem nyomom meg a parlamenti szavazógombot azért, mert pártunk és kormányunk így akarja. Hanem követelem, hogy informáljanak, és ha nem informálnak, akkor nem nyomom meg. Ha az__

MDF ezen a próbán nem fog átesni, akkor az MDF-nek régen rossz.