Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-02 / 8129. szám

Magyar Hírlap, 1991.szept.30.

Kell-e és szabad-e félni ma Magyarországon?

"f** K»»», aki nr. ehrt nyilvánosságból érkezett másfél évvel rrrtfítl a politikai I'M!*. Kenedl János a második vagy harmadik, vagy ki tudja hányadik nyilvánosságból. Rrke Kata a politizálás íit jAI válas/toltn az MDF-ef. Kened! János R7. SZDSZ alapítója voll, és j hí^hh odahagyta a pártmunkáf. (ti a pártol k Reke Kata

parlamenti képviselő. F.gy darabig, nagyon rövid ideig ■' i megpróbálkozott az államtitkársággal k art hiszem, sok öröme nem ; telt benne. Kenedl János a Nyilvánosság Klub ügyvlvrtjekénl tevékenykedik, és sajtótörténész maradt. Mind a kelten aktív ; puhlikálö emberek lennének, ha ráérnének, mindketten ritkán •. szólalnak meg. Viszont ha megszólalnak — ahogy saját szakmai fcmrgonunkban mondani szoktuk — nagyol duréan. Órák alatt menl : áta köztudalha Reke Katának a Magyar Hírlapban és a Népszavában legutöbh megjelent írása, amely „Anll-Kónya" néven vált közismertté.

I

I

!

i

Íi

i

Ii

i

I

— Kedves Beke Kata, tulajdonképpen mi indította arra, hogy nehéztüzérséggel lőjön parlamenti frakciójának vezetőjére?

Beke Kata: Éppen az, hogy a Magyar Demokrata Fórum színeiben vagyok képviselő, és olyat voltam kénytelen olvasni abban a bizonyos dolgozatban, aminek vajmi kevés köze van a Magyar Demokrata Fórum szelleméhez, stílusához. Tehát ha valakinek, akkor a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének kellen ezt megírnia.

—Nagyon nagy izgalmat okozott a cikke. Számos telefon érkezeti a szerkesztőségbe, sokan grtuláltak, viszont volt aki azt kérdezr te, hogy mi az a lakitelki szellem, amihet vissza lehetne térni?

B. K.: A mérséklet, a megbékélés, a szélsőségek, a tekintélyelv elutasítása. A Magyar Demokrata Fórum neve nagyon kifejező, a magyarság azt jelenti, hogy vállaljuk, hogy ehhez a nemzethez tartozunk, nem mi akartunk ebbe a nemzetbe születni, ideszülettünk, vállaljuk anyanyelvét, kultúráját, sebeit, mindent. Természetesen ez mindenkire kiterjed, mivel Magyarország nem kirekesztő, hanem befogadó ország volt ezer éven keresztül. A demokrata az demokráciát jelent, ez pedig nem férhet össze a tekintélyelvvel, a fórum pedig többféle nézet, többféle vélemény együttélését, egymást temékenyítő hatását jelentette. Ha ez eltűnik, ha kiderül, hogy van valami központ, amihez igazodni kell, akkor ez már nem az, amiről szó volt. Hanem egészen más. Nekem ahhoz az egészen máshoz nincs közöm, tje nemcsak nekem, hanem nagyon sokaknak másoknak sincs. Az ő nevükben is tiltakozom az ellen, amit abban a bizonyos tanulmányban olvastam.

— Ez kemény és világos beszéd. Egybecseng a napokban kibocsátott Demokratikus Chartával ér a Nyilvánosság Klub felhívásával. Mi értelme van manapság az efféle manifesztumoknak?

Kenedi János: Azon kívül semmi más indoka nem volt ennek a felhívásnak, mint az, hogy megindult az MDF gőzhengere a nyilvánosság fölgöngyölítésére. A csatlakozások nagy számából és a felhívás körül kialakult atmoszférából arra következtetek, hogy igencsak beletaláltunk a szakmai közvélemény többségének az értékítéletébe.

— Többség vagy kisebbség? Nem tudom. A szakma egy része most a „Sajtószabadság Klub" -ba tömörül. Úgy tűnik, médiaháború zajlik. Vajon hol vannak ennek a médiaháborúnak a frontvonalai, hol húzódik a barikád?

" B.K.: Erre nagyon nehezen tudok válaszolni, mert többekkel ellentétben én úgy gondolom, hogy nem értek mindenhez. A rendkívül bonyolult helyzetben lévő, nagyon sok év óta, sok szempontból elrontott Magyar Televíziót, Magyar Rádiót nem hiszem, hogy direktívákkal meg lehet változtatni. Ezzel együtt sem írtam alá a Demokratikus Chartát, noha fölajánlották. Azért nem írtam alá, mert minden ellenkező híresztelés, jogos vagy1 jogtalan rémület ellenére én úgy gondolom, hogy a demokráciát nem kell Magyarországon félteni. Ugyanis akármilyen szélsőséges vélemények hangozzanak is el, akik ezeket megfogalmazzák, azok sem akatják az igen zsenge demokrácia intézményeit megkérdőjelezni. Kománypárd képviselő vagyok, és pem akartam az aláírásommal kifejezni .azt, hogy éppen ettől a kormánytól féltem a demokráciát. Nagyon fontosnak tartottam, hogy ezt elmondjam. A médiaháború sajnos politikai síkon zajlik, és ha MDF—SZDSZ- csata dúl a magyar közszolgálati rádióban és televízióban, akkor az nagyon rossz dolog. Annyi a kölcsönös gyanakvás, a kölcsönös gyűlölködés, a pitiáner presztízsszempont, és a vitára annyi ettől idegen politikai szempont rakódott rá, hogy most már nagyon nehéz tisztázni a frontvonal helyét

—Tehát hol húzódnak a frontvonalak?

KJ.: Én is úgy gondolom, hogy a közszolgálati televízió és a közszolgálati rádió ügyében a pártok csaptak össze. Es ezt én is tragikusnak tartom. Ezek a tömegkommunikációs eszközök ugyanis közvetíthetik, informálhatják a pártokat is arról, hogy mi folyik a társadalomban, de ez minden, ez a legtöbb, amit tehetnek. Viszont semmilyen politikai szervezet képviseletében nem beszélhetnek. Ezt a szakma zöme nagyon jól tudja, de az MDF megfélemlítő politikájának a következtében a rádió és a televízió újságírói elkezdtek a politikai pártok irányában helyezkedni ugyanúgy, mint az állampárt idején. Ez a fenyegető veszély. Ettől lehet félteni a demokráciát, és félteni kell az olyan emberektől, akik kitervelik, kigondolják azt, hogy miként lehetne elsikkasztani a demokráciát. A taxisblokád ideje óta úgy tűnik, hogy több millió magyar állampolgár állt föl a barikádokra azért, mert nem hagyja kivenni a kezéből a demokráciát. A demokráciát nem ezek az emberek akarják elrontani. Sokkal inkább arról van szó, hogy az ügyetlen, az át nem gondolt politikai döntések eredményeként olyan torlódási, felhalmozódási folyamat indulhat el, amelynek a feltartóztatásához már gyengék a magyar demokrácia intézményei. Ezt tartom igazán veszélynek. És azt, hogy ha a közszolgálati rádió és televízió munkatársai nem éreznek biztonságot a hátuk mögött, akkor valóban propaganda- eszközzé silányodhat le mind a kettő. A Nyilvánosság Klub felhívása erről szól.

— Vajon mi indíthatta arra Antall József miniszterelnök urat, hogy a széles körű tiltakozás és polémia ellenére ugyanannak a hat embernek a kinevezését kezeményezze. mint