Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-29 / 8144. szám

Új Magyarország, 1991.oKt.24.

• ■ - .1 Kónya Imr» tanulmányának tanulságai (2.)

Az igazságtétel nem lehet párttaktikai cél

(AMlT.Á'ÁÁlfÖ FONTOSNAK. TART.) Ennek,.megítélésére eddig is .használt forrásunk, kihál kiváló lehetőséget. Mint említettük, az előterjesztés közlése két lépcsőben történt: előszűr egy rövidített, „szerkesztett változatban",- majd teljes terjedelemben. A Magyar Hírlap szeptember fl-i számában »található e: utóbbi, méghozzá oly módon, hogy betne, „dőlt betűkkel szedtük a korábban megjelent,; szerkesztett változatban is olvasható, mondatokat”.. Ezt pedig azzal a céllal teszik, hogy az olvasó megítélhesse: igaza, van-e azon Kónya-véleménynek, Yniszerint „a kiragadott, szerkesztett részek elferdítették eredeti mondanivalóját". Éljünk hát a felkínált lehetőséggel!

Ismét csak tényszerűségre törekedve, ez sem annyira egyszerű dolog! Alapnak az eredeti tematikát s annak eredeti mennyiségeit tekintjük. Ezeket a menynyiségeket .,100. százaléknak - vesszük. Majd egy-egy témán belül megszámoljuk a „dőlt betűkkel szedett”, azaz a korábbi változatban megjelent mondanivalót. annak sorszáma*!. Ha ezt az eredeti mennyiségekhez viszonyítjuk, elég nagy pontossággal megkapjuk a választ arra is, bogy a kiragadott-részek elíerdítették-e a mondanivalót, hogy az eredetihez képest mit tart fontosnak a sajtó. íme: -— Nem tartja fontosnak a konszenzust, az együtt gondolkodás lehetőségét. Erre pedig a bevezetésben megfogalmazott, a rendszerváltozás irányait, a jelen és a jövő politikai céljait, tartalmait jelentő gondolatok nagyon alkalmasak; vagy a tulajdonviszonyok változásáról, annak gazdasági és társadalmi következményeiről szólók (III.)..

Ezekből a témákból nem emelt, „szer■keaztett" ki semmit.

— Nem tartja fontosnak a Jogállamiságról mondottakat. Az erről szóló 94 sorból egy tagmondatot emel ki, azt is szövegösszefüggéséből, sőt mondatösszefüggéséből kiragadva, félreérthető mó'don, a köztársasági elnök és a miniszterelnök között vájt szakadék mélyítésére.

— Nem tartja fontosnak — nem is gyakorolja — a netán segítő, jobbító szándékú, kritikát. A Kónya-előterjesztésben a frakció munkájától szól a leghosszabb rész, 231 sor terjedelemben. Ebből a sajtó 26 olyán sort emel ki, amely így sűrítve bizonyos mértékben fokozott.írakció6zigort tükrözhet. (Azt pedig egyik hozzászólás sem mérlegeli, hogy vajon minden frakcióban nem lenne-e szükség szigorúbb munkafegyelemre?1-Mit' keltene; 'mit lehetne, mit lenne Jó, mit lenne jobb tenni a frak-t ción, frakciókon belül a parlartient műn-* tójának az érdekében 7) \

—- Fontosnak taftja viszont a szembeállítás lehetőségeit. ,á sZembeállások élesítését. Véletlen-e, ^ hogy a’ „régi rendszerhez.- kötődőkről” azőló 46 sort 100 százalékos terjedelemben közli, s hogy az igazságtételről szóló 156 sorból 144 sort. azaz az összes szövegterjedelem KUO százalékát már az első közlésben kiemeli? ,'

■— De legfontosabbnak‘mégis önmagát tartja a sajtó. Ebből a rá vonatkozó témából 99,20 százalékot emel ki, az eredeti 138 sorból 130 sort! (E számok azt tették érdekessé: vajon mit mond: hatott az a szerencsétlen 8 sor, mely a 138-ból kihagyatott! Újra megnéztük:az „ellenőrzött és irányított nyilvánosságtagadásáról, és a sajtószabadság, a nyilvánosság és a demokrácia összefüggéséről szólt.)

Igaza volt-e Kónyának, hogy a „kiragadott, szerkesztett részek elferdítették eredeti mondanivalóját”? Természetesen. Az egészből „kiragadott”, a „szerkesz;eU” részek ugyanis mindig, minden esetben megváltoztatják az eredeti formát, tartalmat, mondanivalót. Még egy hangsújyváltozutás, egy felkiáltójel ás. Ennek a változtatásnak szakszava is van: a művészetekben is ismerik, „alterációnak” hívják,. .

Itt pontosabb, ha „célzatosságnak”, „szándékosságnak”.nevezzük. A célról, a szándékról pedig nem „árulkodik”, hanem teljesen világosan beszél az i?, amit kiemeltek az előterjesztésből, és az is, amit kihagytak belőle.

S ha nem bíztak volna a cél. a szándék megvalósulásában, ha nem lett volna céljuk s szándékuk vele — vajon miért is vállalták volna a nyilvánosságra hozás erkölcsi ódiumát?!

(AMIT A VÁLASZOK, A VELEMENYÉK FONTOSNAK TARTANAK.) Akár örülni is lehetne — ha nem lenne olyan keserű tőle a szájíz —, hogy a célzatosság, a szándékosság tényét nemcsak a szövegelemzés, hanem a válaszok elemzése is tényként igazolja. Az időtényezőt, a kronológiai összefüggéseket, ep'beeséseket és ellentmondásokat is feltérképezve ugyanis világos nyomok vezetnek a következtetéshez: nem volt itt semmi a véletlenre bízva! S mondhatja, javasolhatja a BBC, bogy „kerüljük a minősítő Jelzőket”, hogy b feldolgozáshoz .kötelezően hozzátartozik az elmélyült vizsgálódás", vagy hogy „óvakodjunk a gyors. i. feltételezésektől". szinte még a rövidített változat is alighogy megjelent, már az első válaszokban ott. a „belpolitikai vihar",_ a „nagy vihart kiváltó", a „botrányt” kiváltó kitétel. Ez pedig egyfelől minősítő jelző, másfelől nagyon is gyors feltételezés {hiszen a-„vihar” és a „botrány” szavakban Is ott van az, hogy „sokan vesznek’ részt benne", „sokan tudnak róla”, „sokan megbotránkoztak rajta"), s. 'távol áll az „elmélyült vizsgálódás” igényétől. ' ...

De ugyanilyen kétségeket ébreszt a' véletlennel szemben az Is. hogy az előterjesztés teljes terjedelemben szeptember 9-én jelent meg. Aki el akarta olvasni, hát még a válaszadás Igényével,' az 9-én, 10-én még olvasta, illetve írta a’ munkáját. Ml magyarázhatja akkor,

hogy a megjelenés napján már a sajtó ezzel volt tele? Honnan vették az .Alapművet” erre a napra?

Továbbá: érdekes módon, hiába jelent meg az egész anyag, a válaszok zöme, nagy tömege továbbra sem az egészre, vagy egyik. Illetve másik témára reagált a hét közül, hanem megmaradt abban a mederben, ahová az első válogatás a közfigyelmet terelte. Azaz továbbra is a demokrácia védelme, a „társadalmi gyomorgörcsot" okozó félelem, a sajtószabadság védelme áll a középpontban, és csak sajnálni lehet azt a szegény levélírót, aki ezt-azt hallva „még nagyobb pogromoktól” fél!

A válaszok egyébként a „fekete-fehér. igen-nem" mechanikus kiszámolása szerint véleményeznek. Az Üj Magyarországban, a Magyar Fórumban megjelenő írásokkal nem foglalkozunk, „elfogultnak” tekintjük azokat. Ezért a sem jó-, sem rosszindulattal kormánypártinak nem nevezhető „Tallózó” anyagából kíséreljük meg azt a kört felismerni, mely ilyen intenzitással és ilyen hangulattal tartja ébren a témát.

Erre a célra a Tallózók közül a szeptember 12-én megjelent számot választottuk, mely a „csurkaizmust” és a „kónyulást” „A HÉT TEMAJA"-ként határozza meg.

Mint eddig is. először „számoltunk". Megszámoltuk, hogy a Tallózónak ez a száma 41 fórumból 69 írást szemlézett. ,A HÉT TEMAJA" a 69 írásból 10. „A HÉT TÉMÁJÁVAL” foglalkozott a 41 szemlézett fórum közül 7. Felsoroljuk a hét lapot: Magyar Hírlap, Népszabadság, Népszava, Kurír, Mai Nap, Pest Megyei Hírlap, Reggeli Pesti Hírlap. 34 lap nem foglalkozott a „hét témájával". Ez a 34 lap: a vidéki sajtó. A felsorolt 7: a központi nagy lapok, jól meghatározható arculattal, szerzőgárdával. S aki csak egy kicsit tájékozott a sajtóban, annak nem kell jellemezni a Magyar Hírlap és a Népszava, a Népszabadság és a Kurír stb. arculatát. Ez pedig a publikáció „természetrajzát" is meghatározza.

(£S MIT TARTANAK FONTOSNAK A, SZERVEZETEK?) Sajnos, ezt sem átgondolás, „elmélyült vizsgálódás”, hanem politikai hovatartozás, eleve meghatározó prekoncepció diktálja.

Mégis, érdekes arra Is felfigyelni, hogy az egyetértés, a támogatás az Igazságtétel mellett van. Olyan szervezetek szólaltak meg s adtak ki állásfoglalást, mint az '56-os Szövetség, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, a Recski Szövetség. 1

Ugyanakkor az SZDSZ választási programjában részletesen foglalkozik a történelmi igazságtétellel, s neki is el keli- számolnia választóinak tett ígéreteiről. A most adott megnyilvánulásai