Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-02 / 8129. szám
A 301-es parcella A ciprusi elnök 1956-ról Magyar Nemzet,1991.szept.30. Az Európa Mozgalom budapesti tanácskozása alkalmából nem hivatalosan hazánkban tartózkodó ciprusi köztársasági elnök, Georgiosz Vasziliu vasárnap délelőtt felkereste a Rákoskeresztúri új köztemető nemzeti emlékhelyét, a 301-es parcellát, s koszorút helyezett el az '56-os forradalmat követő megtorlás valamennyi áldozatát jelképező sírnanton, majd fejet hajtott a kivégzett miniszterelnök, Nogv Imre végső nyugvóhelyénel. A ciprusi elnököt tegnap délelőtt hivatalában fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök. A nemzeti emlékehelyen a Történelmi Igazságtétel Bizottsága nevében Hegedűs B. András alelnök köszöntötte a magas rangú vendéget; Litván György történész, az ’56-os Intézet vezetője pedig átnyújtotta a Nagy Imre-emlékplakettet. Ott volt a mártírhalált halt Szilágyi József leánya, Szilágyi Júlia, valamint Erdélyi Tibor és Földes Péter, s Regéczy Nagy László, a Bibó-per harmadrendű vádlottja, az elnöki iroda munkatársa. Az a hír járja, amikor Tókióban Gönc: Árpád részt vett a japán császár beiktatási ceremóniáján, odament hozzá Georgiosz Vasziliu, s bemutatkozásként azt a meglepő kijelentést tette: „én vagyok a másik magyar elnök" Mindennek magyarázataként szolgálhat, hogy a megnyerő külsejű, igen közvetlen természetű ciprusi államfő kiválóan beszéli nyelvűnket, hiszen a magyar történelem meghatározó, viharos évtizedében, 1950 és 1960 közön hazánk földjén tartózkodott, s a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen végezte tanulmányait. Mindennek köszönhetően valóban tiszteletbeli magyart üdvözölhetünk személyében. A 301-es parcellában tartott megemlékezést követően a ciprusi államfő készséggel nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.- Elnök úr, úgy tudom, meglehetősen közelről érintette a 35 esztendeje magyar földön kirobbant népfelkelés és forradalom, amely, mint mondják, az első rést ütötte a kommunizmus bástyáján. Mit jelent a: ön számára 1956?- Szombaton, midőn az Európa . Mozgalom budapesti gyűlésén felszólaltam, azt hangsúlyoztam, ha ma egy közös Európáról, s az egész kontinens egyesüléséről beszélünk, azért tehetjük, mert a magyar nép megvívta az ’56-os forradalmat. Úgy gondolom, Európa egyesülése csak a demokrácia alapján lehetséges, s oly módon, hogy az államok ne kizsákmányolják, hanem szolgálják az embert. És az ’56-os forradalomban az emberek éppen azért áldozták vérüket, mert a nép igazságot akart, demokráciát, az emberi jogok érvényesítéséért támadt fel a heroikus küzdelem, amely nemcsak a magyar nép számára volt fontos, hanem - mint bebizonyosodott - az egész világnak is. S meglehet, akkor a forradalom nem tudta elérni minden célját, de vitathatatlanul ez volt a történelmi alap ahhoz, amit itt most építenek fel, s az ’56-os forradalom nélkül nem lett volna peresztrojka, Gorbacsov, kelet-európai függetlenség...- Azt hallottam, nemcsak szemlélője, hanem aktív részese is volt az eseményeknek, s nem úszta meg minden kellemetlenség nélkül a tör- ■ ténteket.- Túlzás nélkül mondhatom, szinte mindenütt ott voltam, ahol zajlottak az események. Tagja voltam a Petőfi-kömek; ott voltam a Rádió épületénél, amikor kirobbant a tűzharc; ott voltam az Országház előtti téren, a nagy tüntetés idején, amikor az emberek barátkoztak az orosz katonákkal. s aztán elszabadult a pokol. Diáktársaimmal együtt állandóan az utcákat jártuk, míg aztán megjelentek a dübörgő tankok... Az már a forradalom leverését közvetően történt, hogy a: eszméit tovább terjesztő Petőf-körös értelmiségiek nyilatkozatát a közreműködésemmel sikerűit kijuttatni Nyugatra.- Tehát ön volt az, akinek átadták a Nyugati pályaudvaron a Fekete Sándor által írt, Hungaricus című röpiratot, hogy kútfődre csempéssze azt, amely egy „jajkiáltás" volt a forradalom védelmében?- Valóban én vittem át a határon a vitairatot, egyszerűen a zsebembe rejtve. Párizsban pedig személyesen Fejtő Ferencnek nyújtottam át, s hamarosan meg is jelent nyomtatásban...- Milyen személyes benyomásokat szerzett Nagy Imréről, a politikusról, a forradalom miniszterelnökéről, aki a mártírsors vállalásától sem riadt vissza?- Nem ismertem közelről Nagy Imrét, távoli tisztelője voltam csupán, de végül is abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy egy időben tanárom volt az egyetemi katedrán, midőn első miniszterelnökségét követően félreállították. Úgy emlékszem rá, mint egy jóságos, tisztességes emberre, egy igazi humanistára, aki politikusként képes volt meghalni az elveiért. A becsületesség megtestesítője volt, aki példái adott a: egész világnak. Meg vagyok róla győződve: igazi magyar hazafiként, patriótaként gondolhatunk rá, aki egy olyan becsületes kormányzatot tudón irányítani, amely a nép jogait, az ország érdekeit igazán védte.- Milyen személyes indíttatás vezérelte el ide, a nemzeti emlékhelyen örök álmukat alvó mártírok sírjához?- Lelkiismereti kötelességemnek tekintettem, hogy a forradalomban részt vett, s emiatt kivégzett bajtársak sírjánál végre személyesen is lerójam kegyeletemet. Ugyanis midőn legutoljára, s államfői minőségemben Magyarországon jártam, 1989 első félévében, még előtte voltunk a Nagy Imre-temetésnek, a mártíroknak kijáró késői végtisztességnek, nemzeti tiszteletadásnak. Felvetettem ezt a kérdést az akkori kormányzatnak, s nem kaptam elutasító feleletet. Mióta végbement a történelmi fordulat, ez a mostani az első olyan alkalom, mikor ismét Magyarországon járok, s számomra nagyon fontos volt, hogy erre a helyre, s ezekhez a sírokhoz elzarándokoljak. (kurcz) * (MTI) Göncz Árpád vasárnap a Parlamentben fogadta a ciprusi elnököt. A beszélgetés során érintették a kisebbségi jogok kérdését, amelyet a megoldásra váró európai problémák között a legfontosabbak közé soroltak. Megállapították: a nemzet) és a nemzetiségi érdekeket nem szabad figyelmen kívül hagyni egyetlen probléma vizsgálatakor sem és ez alapvetően nem területi kérdés. A megoldást az együttműködés és a jogok érvényesítése jelentheti. A két elnök véleménycserét folytatott a ciprusi kérdésről, a jugoszláviai válságról, valamint a határainkon túl élő magyarok helyzetéről. Georgiosz Vasziliu jövő évi hivatalos látogatásra szóló meghívást adott át Göncz Árpádnak. A Magyar Köztársaság elnöke a meghívást elfogadta. A két politikus között évtizedekre visszanyúló személyes baráti kapcsolat van, hiszen mindketten az 1958-as Bibó-per vádlottjai között szerepeltek.
