Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-02 / 8129. szám
Magyar Hírlap, 1991.szept.30. n J A ciprusi elnök a Magyar Hírlapnak Nem lett volna sem Gorbacsov, sem peresztrojka Harcostársak találkoztak tegnap délelőtt a Parlamentben. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke fogadta Georgiosz Vasziliut, a Ciprusi Köztársaság elnökét. Vasziliu elnök az ötvenes években Magyarországon tanult, részese volt 1956 októbere 4 tüntetéseinek, ezért mindjárt közölte, hogy magyarországi,,múltját” nem tudja nem elválasztani a protokolltól. így a két elnök az előre kijelölt díszes tárgyalóterem helyett Göncz elnök szobájába vonult vissza beszélgetni. Georgiosz Vasziliu a találkozó után magyar nyelven nyilatkozott a Magyar Hírlapnak. _ — Elnök úr, Ón az Európa Mozgalom tanácskozására érkezeti Budapestre. Segített ez a mostani 'összejövetel Ciprus problémájának megoldásában? Az Európa Mozgalom lényege az. hogy a második világháború ulán a kontinens hatalmai rájöttek: immár elképzelhetetlen a régi módszerekkel megoldani a nehézségeket. Lehetetlen folytatni azt, hogy egyes nemzetek más nemzetek és nemzetiségek kárára próbálják meg érvényesíteni érdekeiket. Az pedig végképp lehetetlen, hogy erőszakkal igyekezzenek érvényt szerezni az úgynevezett központi jogoknak a kisebbségek rovására. Az Európa Mozgalom lényege az, hogy kialakult az együttműködés gondolata, a konfrontáció és főleg a? erőszak elkerülésének szükségessége. Kiderült az, hogy ez az irány mutat Európa jövője felé. Az eutopai egység gondolatából született az Európa Tanács, majd az Európai Közösség is. Most, hogy a hidegháborúnák vége, már Európai Házról beszélünk. — Törökország mégis erőszakot alkalmazott. — A második világháború után éppen Cipruson fordult elő először, hogy egy idegen hatalom egy nemzetiségi ellentétet — a ciprusi törökök és görögök vitáját — erőszakkal kísérelt meg a javára fordítani. Törökország megszállta az ország majdnem 40 százalékát. De akkor (1974-ben) más idők jártak, folyt a hidegháború és Törökország az Egyesült Államok egyik legszorosabb szövetségese volt. Akkor nyoma sem volt olyan mechanizmusnak, amely efféle ügyekbe hatékonyan beavatkozhatott volna. Az elmúlt két évben azonban megváltozott a helyzet, a kontinensen az együttműködés gondolata az uralkodó. — Azt mondják, Európa szégyene mindaz, ami ma Jugoszláviában folyik. Nem Ciprus Európa legrégebbi szégyenfoltja? — Pontosan így van. Az idén nyáron már úgy tűnt. hogy Törökország hajlandó az engedményekre, de később Ankara mégis visszakozott és egyelőre tartja magát régi álláspontjához. — Ön kapcsolatban áll Rauf Denktassal, az úgynevezett Északciprusi Török Köztársaság vezetőjével? — Igen, az ENSZ-en keresztül, de ez a kapcsolat egyelőre nem járt eredménnyel. > —Abban reménykednek, hbgy most fokozódik a Törökországra nehezedő nyomás? — Ankara arra törekszik, hogy minden tekintetben csatlakozzék Európához, ezért nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja az utóbbi években kibontakozott folyamatokat. Ezért reménykedünk abban, hogy belátható időn belül, előbb-utóbb a ciprusi kérdés is nyugvópontra jut, és a kérdés nem a nemzetiségi ellentétek, hanem az európai egység jegyében rendeződik. — Mondjon néhány szót magyarországi „múltjáról". — Az ötvenes években Magyarországon tanultam a közgazdaságtudományi egyetemen. Azokban az időkben — 1954 táján — az emberek már kezdtek ráébredni arra, hogy valami hiányzik nekik. Nem a szocializmus ellen emeltek szót, hanem szélesebb demokráciát akartak. Megalakult a Petőfi-kör, folytak a viták és azután kitört a forradalom. Az akkori események-I nek magam is részese voltam, ott jártam a tüntetéseken és ott voltam a rádió előtti megmozduláson is. I — Mi a benyomása a mai Magyarországról? — Azt hiszem, hogy a sok komoly nehézség dacára Magyaíhrszág jó úton jár. De hadd jegyezzek meg valamit: úgy érzem, hogy T manapság Magyarországon alábe. csülik 1956 jelentőségét. Pedig a magyar forradalom nélkül ma nem lenne vége a hidegháborúnak, nem lett volna sem Prága—1968, sem Gorbacsov, sem pedig peresztrojka. — Miről beszélt Göncz elnök■ kel? — Tárgyalásaink nagyobbik részében a nemzetiségi kérdésről esett szó, hiszen ez közelről érinti mindkét országot. Megállapítottuk, I hogy a határok megváltoztatása I nem — különösen erőszakkal nem \ — reális lehetőség, hiszen ennek a i folyamatnak se vége, se hossza i nem lenne. Szó volt természetesen a kétoldalú kapcsolatokról, amelyek jók ugyan, de gazdasági vonatkozásokban van még miről beszélni. Azután persze szóba kerültek a régi idők. és ciprusi látogatásra hívtam meg a Magyar Köztársaság elnökét, aki ennek jövőre eleget kíván tenni. • F. Gy.
