Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-28 / 8143. szám

Új Magyarország, 1991.okt.22

(l

Az ellenzék rehabilitálása, avagy

nyílt levél barátaimhoz

Í. .Van jóindulatú ellenzéki? De olyan ám, aki egyben nagyon okos £ is? Azt hiszem, az már egész szép , . szintje volna a politikai kultúrának,’ha kölcsönösen el tudnánk képzelni egymásról, hogy az ellentáborban is ülhetnek olyanok, akik egy hajszállal sem deficitesebbek nálunk, sem morálisan, sem intellektuálisan, de még átfogó látás, stratégiai felkészültség tekintetében sem. Egymásról volna szép ilyesmit gondolni, de ne várjuk, hogy a másik fél kezdje rajtunk. Vajon mi bele tudjuk-e élni magunkat a gondolatba, hogy létezik olyan ellenzéki emberfia, aki felhőtlen arccal el tudná fogadni, hogy Magyarországon még ez alatt a kormányzat alatt kitörhet a közboldogság, vagy egyszerűen csak azt, hogy kezdenek beigazolódni jóra irányuló törekvéseink? Nem azt hisszük-e inkább, hogy a nemzet igazi sikereinek „odaát” csak mérsékelten örülnek, merthogy ezeket az a kormányzat jegyzi, melynek két és fél év múlva úgyis mennie kell, de ha túlságosan sikeres az ország, mégsem fogja átadni a helyét?

Ragadjunk ki mi is pár sort Kónya Imre szelet vetett, vihart aratott, belső, de kívülre szakadt vitairatából: „...az MDF legnagyobb politikai hibája, hogy az 1989. november 25-i népszavazás bojkottja — amely a saját szempontjából csaknem katasztrofális volt — a többpártrendszerű demokrácia fejlődésére jótékony hatást gyakorolt. A népszavazási akció csak az MDF bojkottjával együtt vezethetett olyan eredményre, hogy az SZDSZ és a Fidesz a választásokon valódi alternatívaként jelentkezett az MDF-el szemben, a választásokat követően pedig megakadályozta, hogy egyetlen párt — az 'MDF — hegemónszerepre tegyen szert az új demokráciában. Ennek hátrányait ugyan nap mint nap érezzük, c többpártrendszerű struktúrára gyakorolt jótékony hatása azonban aligha vonható kétségbe.”

Hát igen! Jobb később, mint soha. Hogy is írta Mécs Imre két évvel ezelőtt Döntsünk együtt! című, még egyértelműen a közös ügyet féltő nyílt levelében annak a Csoóri Sándornak, akitől remélte, hogy ilyen nehéz dilemmában is képes lesz ia szívére hallgatni? ,A volt uralkodó párt államelnöke oppozícióban lesz a parlamenttel, Damoklész kardjaként fenyegetheti a feloszlatással. Kétfejűvé válhat az állam, meghazudtolva a montesquieu-i stabilitáselveket. Vajon nehéz, válságos, átmeneti időben megengedhető ez?... De • idegen ez a felhívás a magyar jellemtől is. A magyar ember kiáll a pástra, vállalja magát és nézeteit. Nem szereti a sunyi dolgokat, a lesre játszást ... Kérlek, Sándor, tegyél meg mindent, hogy a Magyar Demokrata Fórum vonja vissza bojkottjelhívását és bízza tagsága lelki ismeretére, hogy részt vesz-e hazánk első országos népszavazásán. A régi barátsággal üdvözöl..." '

S mit válaszolt erre Csoóri Sándor? Először emélkezteti barátját a múltra és a kialakult helyzetre: ,3a a kádári

párthatalom külön ellenzéki csoportba sorolt is bennünket — Téged a vadabbakhoz osztva, engem a szelídébbekhez:. " (Ejha! Ez mára egészen feledésbe ment!) Aztán: „Talán magad se veszed észre, hogy lehetetlent kérsz... Ez a népszavazás így nem más, mint a pártok közt elkezdődött háború folytatása, álcázott fegyverekkel. Másképp fogalmazva: presztízsharc, politikai

bokszmérkózés, íölizgatott, de jól összezavart szurkolótábor részvételével. Amit mondok, bűntudat nélkül mondhatom, mert szerencsémre nem vettem részt a Fórum bojkottfölhívásának a szövegezésében. Helyeslem? Elítélem? Inkább sajnálom, hogy megtörtént. De meg kellett történnie. Rákényszerültünk ... Kedves Imre, szavazzátok le becsülettel (Pozsgayt), de rosszindulattal ne mitologizáijátok őt se... Baráti kézszorítással.” (Kiemelések tőlem — V. K.)

Ha akkor Csoóri a szívére hallgat, ahogy Mécs Imre kérte! Ha az MDF „legnagyobb politikai tévedését" idejekorán fel- és beismeri! Ha a Kónya - féle kalkuláció és értékelés igaz, ma tényleg egészen másképp — az MDF számára jóval kedvezőbben, a pluralista pártstruktúrára viszont kedvezőtlenebbül néz iki a magyarság politikai térképe? Ha a „szelidebb* nemzetiek akkor el tudják határozni magukat a „vadabb” liberálisokhoz való csatlakozásra! Ha az egypárti múlt barátibb köreivel is szakítani tudnak. Micsoda politikai eredeti tőkefelhalmozás lett volna részükre, ha nem ellenükben, hanem rokonszenvüktöl kísérve jön be a négy igen! Ha a Fórum „csaknem katasztrofális” negatívuma akkor pozitívumként íródhatott volna bele a politikai egyenletbe, mennyivel több szavazó kereste volna náluk azt az új lapot nyitó történelmi erőt és elszántságot, amelyet akkor a „vadabb” szabadelvűek tudtak vagy merték felmutatni?!

A sors másik iróniája, hegy most éppen ez a „vadabb” szárny került egy ellenzéki gyékényre azokkal a haladó szocialistákkal, akikkel annak idején ő tudott és mert keményebben szakítani és szembefordulni. Es azt sem lehet mondani, hogy „ellenoldali szélsőségként”, ahogy pedig ezt 3 Mécs— Csoóri kettős levélária körüli forgolódásokból egy általános politikai dramaturgia szerint várni lehetett volna. Nem. „Vad” liberálisok és általuk akkor merészebben sarokba szorított reformkommunisták most nem az őket egymástól szétrekesztő kormánycentrumon keresztül fújnak egymásra, hanem éppenséggel mindketten baloldaliak, szekularizált humanisták, -kisembervédők, kriptoszocíáldemokraták, akik egyazon Romain RoUand-os' irányból próbálják ellensúlyozni a valamikori „szelídebb", közvetítőbb, de mára már „arogánssá vált”, meg „klerikonacionalista" győztesek hatalomszilárdító manővereit... £s Kónya Imre mo6t egyfajta zérószumma játékban feszíti egymásnak a hegemónesélyű MDF és a többpártrendszerű struktúra egészének érdekeit? Ez igen! Annak a bizonyos fatális hibánknak köszönhetően mi ugyan nap mint nap hátrányokat szenvedünk,