Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-01 / 8128. szám

Antall József a jószomszédi viszonyról • : ; V . i - *4 * * Néhány szót Jugoszláviakérdéséről. Jugoszlávia őekünk szomszé­dunk. Magyarország arra-törekszik, hogy Jugoszláviával Jugoszlá­via köztársaságaival jószomszédi tnszonyt tartson fenn. Magyar­­ország aláírta a Helsinki Alapokmányt, a Párizsi Chartát és mi elfogadtuk azt, hogy lemondunk a határok erőszakos eszközökkel történő megváltoztatásáról. Az a véleményünk, hogy Jugoszlávia külső és belső határait ugyanígy nem lehet erőszakkal megváltoz­tatni, de ehhez Jugoszlávián belül kell ragaszkodni, és nem lehet félreértés ebben a kérdésben. Jugoszlávia esetében mi kezdettől fogva azt váltottuk: elméletileg elfogadhatónak tartjuk, hogy Jugoszlávia a szuverén köztársaságokföderációjaként működjék, ami természe­tesen elválaszthatatlan attól, hogy Jugoszlávia belső berendezkedése demokratikus és alkotmányos legyen. Másrészt vallattuk a nemze­tek önrendelkezési jogát, de összekötve a nemzetikisebbségi jogok elismerésével, és itt meg kell jegyeznem azt, hogy a velünk szom­szédos három köztársaságban egyaránt él magyar kisebbség. A ' Szerbiához tartozó, korábban nagyobb autonómiát élvezők Vajda­ságban közel fél millió magyaréi, de ugyanígy élnek magyarok Hor­vátországban és Szlovéniában is. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy világos tegyen, milyen erők állnak egymással szemben. Itt nem arról van szó, hogy azonos hi­bákat ellcövető, vagy egymással ki nem jövő népek és nemzetek áll­nak szemben egymással, hanem Szerbiában a kommu nis ta hatalom­nak egy nacionalista változata áll, mint utolsó bástyája a leniniz­­m usnak. És ez az utolsó bástya nem teszi lehetővé, hogy ezt a kérdést ne nemzetközi és ne európai kérdésként kezeljük. Ez nem beavatko­zás Jugoszlávia belügyeibe. Amikor Jugoszláviában Markovié mi­niszterelnök úrral tárgyaltam Szerbiához tartozó területen, Tito elnök mellett Lenin képét is láttam a falon. Akkor, amikor már a Szovjetunióban is alig látni Lenin-képet. Azt hiszem, ez szimboli­kus, de jelez is valamit. Hogy mi a mi felelősségünk, mi az önök felelőssége. Rendkívül fontosnak tartjuk azt, hogy egységes legyen a szabad világ. Ha nem egységesen lép fel az Európai Közösség és ha ehhez nem csallakozikAmenka, és én bízom benne, hogy az Egye­sült Államok európai felelősségvállalása ki fog terjedni arra is, hogy egységesen fognak nyomást gyakorolni erre a kommunista szerb erőre, mert ma arról van szó Jugoszláviában, hogy sem az államfő, sem a kormány néni gyakorol ellenőrzést a hadsereg felett. És a jugoszláv hadsereg, együttműködve a csetnik gerillákkal, minden politikai ellenőrzés nélkül folytatja belháborúját. Egyelőre meghatározott, pontos térkép szerint, Nagy-Szerbia kialakítása ér­dekében folytatják a pszichológiai terror hadműveletét. Ezt kell vi­lágosan látni. Es ameddig olyan illúziója lehet egyetlen szerb kom­munistának, hogy a nyugati világ nem egységes ebben a kérdésben, és számíthatnak arra. hogy egyesek támogatják ugyan Horvátor­szágot vagy Szlovéniát, vagy támogatják a demokratikus erőket, de mások ugyanakkor akceptálják a szerb kommunista törekvéseket, addig nem lesz fegyverszünet, addig reményeket táplálnak ezek az erők. Én azt hiszem, hogy valósak azok az állítások, amelyeket Ju­­goszláviában hallottam arról, hogy a néphadsereg egyes tábornokai pezsgőt bontottak, amikor a moszkvai puccsról értesüllek. Talán ez is elég figyelmeztető! Úgy gondolom, hogy ebben a szellemben kell állást foglalnia mind az Európai Közösségnek, mind Amerikának, és bízom abban, hogy felismerve ezeket a tényeket, mind Gorbacsov úr, mind Jelcin úr csatlakozni fog ahhoz, hogy erre felhívja a figyelmet. (Idézet a magyar miniszterelnök az Európai Parlament kibővített irodájának értekezletén Strasbourgban 1991. szeptember 12-én elmon­dott beszédéből) Új Magyarország, 1991.szept.24.

Next

/
Thumbnails
Contents