Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-01 / 8128. szám
A kisebbségi sors átélése az elmúlt évtizedek viharaiban Magyar Szó, 1991.szept.10 A kisebbségi sorsot különbözőképpen élik át és fogják fel az anyaországuktól elszakadt, illetve elszakított személyek. F.z attól is Itigg. életük mely szakaszában kell ezt vállalniuk, és mennyiben jelent ez számukra akadályt a kibontakozásukban, társadalmi érvényesülésükben. Helyzetük és felfogásuk legfontosabb mégbalározéija: mennyiben érzik magukat egyenlőnek, egyenrangúnak avagy megtűrtnek, másodrendű polgárnak. A sorsukhoz és szélesebb érlelcmben vett környezetükhöz (hazájukhoz) való viszonyulásukra komoly hatással lehetnek a kisebbségi jogok hivatalos szavatolásában és megvalósításában Izekövclkező változások: elöl elődadás, javulás vagy visszaesés, az elfogadott elvek torzítása stb Jelentős szerepe van ebben az anyaország törődésének, viszonyulási rendszerének. Kn születésem pillanatában kerültem bele a kisebbségi sorsba egy kicsiny magy ar faluban a baranyai Drávasz.ögben, a háború előtti Jugoszláviában. Ebben a faluban gyermekkoromban csak a jegyző, az aljegyző, a postáskisaszszonv, az állomáslőnük és a „bakter" volt szerb nemzetiségű Szerencséimé ötödikes koromban egy jóindulatú szeib nemzetiségű tanítót is odahelyerlek, akitől olyan niértékben sajátítottam el a szerb nyelvet, hogy az elegendő volt a továbbtanulásomhoz Szülőfalumban a félmilliós jugoszláviai magyarság elnyomatását eleinte csak egy-egy színdarab betiltásában és egyes falubeliek csendüli zaklatásában észleltem. Szőkébb és tágabb környezetem azt sugallta a számomra, hogy az akkori kisebbségi sorsot estik egy ideiglenes, átmenni állapotnak kell tekinteni. Fő. hogy mindezt átéljük és fennmaradjunk. F.z beleszövődött nemzeti és kisebbségi tudatomba, ami aztán a történelmi események Itatására módosult. HMd-lől az új Jugoszláviában, a véres hálxirús események és a környékbeli atrocitások túlélése titán, teljesen megváltozott köt ühnények között kellett beleilleszkednem a kisebbségi sorsba A tanítóképző befejezése után mint falusi tanító, majd később mint általános iskolai tanát, olyan tiszta magyar környezetekben dolgoztam, amelyekben úgysz/tlván semmi akadálya nem volt nemzeti hagyományaink ápolásának, nemzeti öntudatunk ébresztgelésének. Ezt igyekeztem művelődési levékenységemlten is minél gyümölcsözőblzcn kihasználni (a március Ift-e megünneplésének és a gazdag magyar népi irodalom ismertetésének ott nem voltak akadályai). F.z bátorítólag és serkentőleg hatott rám az 1903-ban kezdődő szabadkai-vajdasági pályafutásom folyamán is, bár itt már komolvabb akadályokkal és veszélyekkel találtam magain szemben. HELYTÁLLÁS ÉS HARC ÚJ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT Az alkotmányban (I94fi) szavatolt nemzeti egyenjogúság és a testvériség-egység szüntelen hangsúlyozása a fennmaradás és beilleszkedés lehetőségének reményét ébresztette lel a jugoszláviai magyarságban (is). Mindezt meggyőzően és biztatóan támasztotta alá az anyanyelvű oktatás hálózatának bővülése, magyar művelődési intézmények (egyesületek) megalakulása Később azonban kiderült, hogy „nem mind arany, ami fénylik", bogy itt a kisebbségi jogok igen megfontolt adagolásától van szó. A trstvéiiség-cgység eszméjét elsődlegesen politikai szólamként használták Kétségtelenül loinpllőlag és lekrzőleg balon a különböző nacionalizmusok megnyilvánulására, de ugyanakkot sok jugoszláviai magyarnál (másoknál is) hurráját tilt nemzeti identitásuk clszunnyadásához. Hiányzott ennek a mind hamisabbá, meglévesrlóhhé váló eszmének a tudományos megv ilágítása és megalapozása. Világos, hogy a nemzetek és nemzeti kisebbségek közötti érzelmi kötődéshez csak ügy lehet eljutni, ha előzőleg megismerik egymás nemzeti értékeit, hagyományait, és ezáltal elérik a kölcsönös megbecsülés fokát. Tehát nálunk voltaképpen a feje tetejére állítottak egy szépen hangzó eszmét, így azt jórészt frázissá süllyesztették. Viszont hozzájárult ahhoz, hogy a írjcklx'ti, így az itt élő magyarok lejében is, zűrzavnit okozzon, és meglazítsa saját nemzetükhöz és anyanyelvükhöz való ragaszkodásukat. A következmények ismeretesek: mind többen íratták gyermeküket azcrbhorvál tagozatokba, bekövetkezett az anyanyelvűk elhanyagolása, sőt elsorvadása, és mindezt betetőzték az asszimilációs folyamatok, az aggasztó létszámcsökkenés Úgy éreztem, hogy vállalnom kell a harcot a sok következetlenség és jngcsnrbltási próbálkozások ellen. Sajnos, a magyar értelmiség soraiban ezt a veszélyekkel járó ellenállást kevesen vállalták Sokan óva intettek a „poiitizálás"-lé>l, mások saját egérlyukaikba hűzi’zdtak vissza. A hatalom pedig igyekezett kijátszani egymás ellen e különböző „pólusokat". A Vajdasági Magyar Kultúrszövetség 195S-as megszüntetése után a vajdasági magyarságnak nem volt érdekvédelmi és az összefogást szolgáló szervezete A hetvenes évek elején, Tőleg Szabadkán kibontakozott Magvar Nyelvművelő Egyesület eleinte, ilyen szempontból is, komoly reményekkel töltött el bennünket. Míg a hatalom pribékjei szét nem rombolták ezt a szervezetet is, a megfélemlítés különlxtző formáit alkalmazva. Manapság jogosan merül fel a kérdés: mi lett volna, ha az ellenállásnak, a kisebbségi egyenjogúságért vívott küzdelemnek egyetlen hordozója, vállalója sem akad közülünk. Feltehetően az említett aggasztó folyamatok még nagyobb arányú romboló hatást váltottak volna ki sorainkban; még több lett volna a csüggedő, sorsába könnyedén belenyugvó magyar. Tiltakozó frásainkkal többek között hozzájárultunk a kisebbségi középfokú oktatás elsorvasztására irányuló 1958- as kísérlet, valamint az általános iskolai anyanyelvű oktatás kotlátozására kezdeményezett 1989-es próbálkozás elhárításához, hogy'csak a legfontosabb mozzanatokat említsem. Természetesen, a teljesebb kisebbségi egyenjogúságért folytatott harc és a nemzeti identitásunk megőrzésére irányuló erőfeszítéseink is sikeresebbek lettek volna, ha ebbe több neves értelmiségi és különösen sokkal több pedagógus is tevékenyebben, bátrabban bckapcsolétdik. A KISEBBSÉGI SORS FŐBB MEGHATÁROZÓI ÉS TÁVLATAI A kisebbségi sors valétdi gy ökereit és meghatározóit nálunk elsősorban az évszázados viharok fergetegében végbemenő változásokban, a kialakult alá- és fölérendeltség mozgatóiban kellene keresnünk. Feltétlenül figyelembe véve létszámcsökkenésünk és jelenlegi helyzetünk szövevényes vetülcleit - szociológiai, lélektani, erkölcsi tudatformáló vonatkozásait. Múltbeli és jelenlegi helyzetünk kialakulásában komoly szerepe volt és van a különböző, nem eléggé kiélt, mély gyökereket vert nemzeti újjáéledéseknek és fellángoló nacionalizmusoknak. Különösen, ha azok a többségi nemzet vagy nemzetek soraiban jutnak nyomatékosan kifejezésre. Balsejtelmeket, kételyeket, gyanakvást, esetleg félelmeket ébresztve a kisebbségek körében, és erősítve közöttük a sokakban még mindig jelen levő alacsonvabbrendúségi érzést. Az ilyen jelenségekre Való visárahjptás. visszajelzés legrosszabb változata az volna, ha a kisebbség a mások nacionalizmusára saját nacionalizmusával válaszolna Tudjuk, ki húzná ilyenkor a rövidebbet. A vajdasági magyarságot, de különösen a VMDK vezetőit így is egyesek könnyedén bélyegzik szeparatistáknak, szecessziontstáknak, amikor jogaink csorbítására rámutatnak és önkormányzatunkért harcolnak. Vajon meddig kell még nekünk ezeket a megalapozatlan vádakat hallgatnunk, és ilyen feszültségben élnünk? Mindaddig, amíg az ilyen egyoldalú és téves nézetek, álláspontok hordozói - legyenek azok pártok vagy egyének - nem tűnnek le a társadalmi és politikai élet színteréről, vagyis amíg nem jönnek létre a valódi, a teljesebb demokrácia előfeltételei. Amikor majd a vélemények harcát és az egyenjogúságért vívott küzdelmet nagyobb mértéklzen fogja áthatni a tolcranria - egymás kölcsönös megltccsülésc. A helyzet tisztázásához mi hatékonyabban akkor járulhatunk hozzá, ha a még mindig kialakulóban levő érdekvédelmi szervezetünket jól működő szervezetté formáljuk, és további tevékenységét egy tudományos igénnyel kidolgozott stratégiára és taktikára alapozzuk, és magunk is a demokrácia szabályaihoz, tartjuk magunkat. Ez egyben a tagság, de külöhösen a vezetőségek iránt is határozottabb, magasabb elvárásokat támaszt, (áljaink elérését jelentős mértékben elősegíthetik azok az európai törekvések, amelyek a kisebbségi és ezen belül az önkormányzati jogok tökéletesebb megvalósítására irányulnak. Nagyon lonlos szerepet kell magára vállalnia az anyaországnak is, amely ma tnár nem passzív szemlélője a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek helyzetének. törekvéseinek. Hogy az anyaország hozzáállása és szerepvállalása minden cse(l>cn kelléten megfontolt és célravezető lehessen, még mindig sok a tisztázni való - sok a múltban gyökerező téves nézetet kell odaát is szertefoszlatni. Élthez teljesen meghízható információkra, alapos tájékozottságra van szükség. Mindenekelőtt azonban a saját erőnkre kell támaszkodnunk, hogy fennmaradhassunk. Dr. TÓTH Lajos Sorozatunk rívín választ ürcrflnínk kapni azokra a kérdísekre, mi a véleményük a jugoszláviai magyar értelmiségieknek az itt élő magyarság helyzetéről, sorsáról, annak alakulásáról, továbbá mit gondolnak és éreznek e tekintetben fontosnak. Ma közölt cikkünk szerzője dr. Tóth I.ajos egyetemi tanár.
