Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-01 / 8128. szám
Új Magyarország, 1991.szept.24. r sége végre összhangba került a közvéleménnyel, és a horvát állam és nép megpróbáltatásairól a valóságnak megfelelően tudósít ■ . * ‘' Sok minden történt és sok minden változott ebben a bó félévben, egyvalami azonban nem: egyes magyar ellenzékipártok. szerbbarát orientációja. - Az MSZMP-n, gondolom, senki sem lepődik meg. Sajátos azonban az, hogy az SZDSZ és a Fidesz is ilyen külpolitikát folytat. Nézzünk néhány epizódot ebből a különös barátságból! A szerb impérium számára nagyon fontos lenne, hogy úgy tüntesse fel a világ előtt, mintha a Szerbiában élő magyarok azonosulnának a szerb politikával. Jól mutatja ezt az a szervezetecske, amelyet kifejezetten propagandaokokból hívtak életre, és amelynek az a neve, hogy. .A magyarok hazánkért, Szerbiáért'. Természetesen az igazi nagy öröm az lenne Belgrádban, ha a magyarság valódi képviselői nyilatkoznának hasonlóképpen. Például nagyon jól szolgálná a szerb célokat, ha a VMDK-t rá lehetne venni egy olyan nyilatkozatra,amelyben bírálná a magyar kormány politikáját. (Véletlen egybeesés, hogy egyes magyar ellenzéki politikusok is ugyanerre akarták rábeszélni a VMDK vezetőit - természetesen sikertelenül.) ' Kétségtelenül szerbbarát állásfoglalásnak tekinthető Tamás Gáspár Miklós cikke is a Népszabadságban. Tamás Gáspár Mlílós, aki már többször az SZDSZ külügyi szakértőjeként jelent meg a nyilvánosság előtt, ebben az írásában-azt írja, hogy a jugoszláv válság lényege kétvérszomjas nacionalizmus-összecsapása,-és az egyetlen helyes maga tartás Magyarország számára az, ha teljes semlegességet tanúsít. Atóle megszokott különös stílusban egyebek között az állí tjar hogy a magyar kormány már csaknem a »megállj, megállj kutya Szerbia’' álláspontjára helyezkedett A jugoszláv válságnak ez az értékelése erősen emlékeztet arra, ahogyan az amerikai sajtó egy része kommentálta a tavaly márciusi marosvásárhelyi eseményeket: etnikai zavargás, mondták »elfogulatlanul". Ugyanez az .elfogulatlanság" jellemzi Tamás Gáspár Miklós írását is. A különbség pusztán annyi, hogy Amerika több ezer kilométerre van Marosvásárhelytől, míg Eszék csak néhány tucat kilométerre van a magyar ha tártól. Az amerikai sajtótnemi gén érdekelte, hogy mi történt abban a .román kisvárosban* - így megengedhetetlenül egyszerűsítettek és általánosítottak. Az SZDSZ-es álláspont a jugoszláv válságról abszurd túlegyszerúsítés és túLáltalánosítás eredménye, amelyre semmilyen mentséget vagy magyarázatot nem találok. Pusztán az a körülmény, hogy a szerb-horvát konfliktusban a nemzeti érzés is motiválja a harcoló feleket, elégséges az SZDSZ számára, hogy egyenlőségjelet tegyen a támadó és a védekező' fél közé, s hogy ne érdekelje a demokrácia és a kommunizmus ellentéte. Elégséges arra, hogy egyforma fölénnyel és megvetéssel beszéljen egy állam rendfenntartó erőiről és az ellenük fegyverrel lázadókról. A nemzeti érzés iránti ellenszenv annyira elvakítja a szakértőt, hogy még azt sem veszi észre, ha a szomszédunkban kommunista intervenció történik. Mert ugyan mi másnak lehetne nevezni a jugoszláv néphadsereg szlovéniai és horvátországi hadjáratait? Minden gondolatmenet - még az abszurdak is - elvezetnek valahová. Ebben az esetben a gondolatmenet egy olyan politikai javaslatot eredményez, amely egyértelműen Szerbiának kedvez a konfliktusban. A teljes semlegesség álláspontja egy háborúban természetesen annak kedvez, caa erőfölényben van. Mivel a jugoszláv néphadseregben szerb vezetés érvényesül, világos, hogy a szerb kommunistáknak kedvez ez az álláspont Emlékezzünk vissza Szlovéniára, ha ai'egésr világ ügy gondolkodott volna, mint az SZDSZ, akkor a független, demokratikus szlovén kormány ma már csak endék voV•iaJSzerencséfe az egész yüig,és elsősorban .Nyuga{-‘Európa tiltakozott, és ez meghátrálásra késztette a jugoszláv kommunistákat-.. « - • Itt lenne az ideje annak,"hogv az ellenzék végje felismerje: azéHenzékipolitika fogalma nem egyenlő az ellenkezéssel és a propagandagépezet működtetésével. A történelem úgy hozta,"hogy Magvarország-ój politikai elitje - akormány is és az ellenzék is-tanulóvezetőkből áll. A kormány tamil,sokszor a saját kárán, de vajon tanul-e az ellenzék is? '- Lehet, hogy három év múlva a nagy vizsgán majd kiderül, hogy amatőrök és profik állnak versenyben egymással? Dr. Oláh Zsigmond
