Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-01 / 8128. szám
Kapu, 1991. 9.szán. 0£ megállapítják, hogy a kormány államosított, központosított privatizációs politikája kiszámíthatatlanná, áttekinthetetlenné tette a privatizációt, lelassította a döntéshozatalt és tág teret nyitott a folyamat önkényes, és gyakorta ideológiai szempontok által vezérelt befolyásolásának. Lényeges, bár kellően nem hangsúlyozott tézise a programnak, hogy a stabilizációs és antiinflációs politikának az ad tartós esélyt, ha közmegegyezésre épül. A társadalom egészére kiható, ám az egyes rétegeket, csoportokat eltérő módon érintő gazdaságpolitikának nemzeti programmá kell válnia abban az értelemben, hogy nem megosztó („ki nemzeti s ki nem az?"), hanem olyan következetes és folyamatos konszenzusépító kormányzati politikára kell épülnie, amely magába foglalja az átalakulás által hátrányosan érintett, politikailag „hajléktalan” rétegek iránti társadalmi szolidaritást is. (Nóta bene: a leszakadó rétegek is a nemzet részei.) Valós-e az alternatíva? A gazdaság jelenlegi állapotában még igen. Am ehhez azonnal hozzá kell tennünk, hogy az utolsó óra utolsó perceiben vagyunk. Az eredetileg sem konzisztens Kupa-program előreláthatólag fel fog borulni: a kárpótlások, az egyházi reprivatizáció, az esetleges vilá gin állítás megrendezéséhez vállalt kormányzati garanciák együttesen több száz milliárd forintos kiadással terhelik meg a költségvetést, miközben egyáltalán nem bizonyos, hogy a bevételek legalább a kiadások arányában fognak nőni. A belátható következmény: az infláció elszabadulása, további elszegényedés, a társadalombiztosítás, az egészségügy és az oktatás leépülése, az ország szétszakadása egy szegény és egy gazdag Magyarországra Ebben a helyzetben elkerülhetetlenné válik a gazdasági „sokkterápia”. Természetesen nincs az a kormányzati szakember és kormánypárti politikus, aki ezen állapot bekövetkezését óhajtaná. Ám látnunk kell, hogy a kormány gazdaságpolitikai eszközei ellentétesek az általa meghirdetett nemes célokkal. (Magyarország felemelése, európai integrációja, az elszegényedés megállítása, az infláció letörése stb ) Az SZDSZ programalkotói kimondják, hogy a „sokkterápia* módszeréhez csak abban a szélsőséges esetben szabad folyamodni, ha az infláció enélkül kezelhetet'lenné válnék. Az alapvető gazdasági, társadalmi kérdésekben (kárpótlás, reprivatizáció, az esetleges világkiállítás) a konszenzuskeresést elutasító kormányzati politika következtében ráléptünk erre az útra. Éppen ezek a nehézségek azok, amelyek láttán valamelyes hiányérzetünk is támad az SZDSZ válságkezelő programja kapcsán E hiányérzet a gazdasági elvek politikai érvényesítésével, az érvényesíthetőség feltételeinek végiggondolásával és stratégiájával kapcsolatos. Van-e alternatívája a liberális alternatívának? Természetesen van Ez a jelenlegi kormánypolitika kiteljesedése. Az alternatíva nemcsak a vágtatóvá gyorsuló infláció, nemcsak a társadalom többségének elszegényedése, hanem mind élesebb és ellenőrizhetetlenné váló társadalmi konfliktusok. További konszenzushiány Sztrájkok, lázongások. Növekvő bűnözés, csökkenő közbiztonság A nemzeti érzelmű rendőrség (katonaság) bevetése a nemzetietlen érzelmű tüntetőkkel szemben. Még erősebb államhatalom, kapitalista tervgazdaság. Államilag kinevezett és dotált tőkésosztály. Vadkelet. Nyugat-Európa helyett irány Latm-Amerika. Magyar peronizmus. Munkanélküli segély helyett egyházi vigasz. Nemzeti szerencsejáték. Külpolitikai sikerhajhászás Erősödő szélsőjobb. Bűnbakképzés. Weimari rémálom. Meglehet: e sorok szerzőinek víziója túl komor. Meglehet: nem lesz weimarizálódás. sikerül megkapaszkodni Latin-Amerikánál. Mégis, nem győzhetjük eléggé sajnálni, hogy a nemzeti elkötelezettségüket fennhangon valló pártok csak választási propagandafogásként alkalmazták a „szociális piacgazdaság” jelszavát, s hogy eleve elhatárolták magukat a nem-piaciból z piaci gazdaságba való átmenet társadalmi és gazdasági problémáinak liberális, a közmegegyezések rendszerére építő kezelésétől. Idejétmúlt ideológiák hatásának, valamint tör ténelmi és politikai farkasvak Ságnak tudható be, hogy a választásokon győztes párt elnö ke. majd miniszterelnök a po litikai centrumtól jobbra kezd te el keresgélni a centrumot Ez a politika a magyar prog resszió további megosztása eredményezte. Az átmene nagy kérdéseiben pedig konszenzus keresés helyett szembenállást, konf rontációt. Lehet, hogy újabb történél mi zsákutcát is. Az előttünk álló forró politikai ős: egy tekintetben bizonyosan nem ho: változást: a gazdasági kérdések zár ját továbbra is politikai kulcs nyitja Ez a kulcs a miniszterelnök kezébei van. Kifejezetten káros lenne, ha az gondolná, hogy a politikai megoldá az eddigi kamarillapolitikával, személyi sakkhúzásokkal kikeverhető Ez a politika - ma már világos - ku darcot vallott. Az eddigi út folytatás, a teljes összeomláshoz vezet. (1991. augusztus)
