Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-15 / 8136. szám

Megtorlás vagy igazságtétel?

/ vár a gyilkosokra? — Szellemi megtisztulás

Heti Macvarorszác, 1991.okt.11.

(o

Az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, dr. Bárd Károly egy interjúban „mind emberi, mind jogi szempontból aggályosnak" minősítette. Horváth Balázs miniszter pártolta. Az MDF támogatja, a kormány hivatalosan nem foglal állást. Jogász- és politikai körökben vitát váltott ki. a sajtó érdemben és konkrétumait alig tárgyalja. Pedig így vagy úgy mindannyiunkat érint. A Zétényi—Takács-féle törvényjavaslatról van szó.

— Mi a: összefüggés az önök törvényjavaslata és a Justitia-terv közt? — kérdeztük dr. Zétényi Zsolt MDF-es képviselőt.

— Csak annyi, hogy én a büntetőjogi felelősséget emlegetem, amelyet a Justitia-terv sem zár ki. de nem hangsúlyozza. Bár magam is azt vallom, hogy elsősorban a hajdan döntési helyzetben lévők felelőssége vizsgálandó, a büntetőjog nem tesz különbséget az emberek közt beosztásuk szerint. A büntetőjogi felelősség egyforma.

— Mi szükség van most erre a törvényre?

— Tavaly május másodikától az új. szabadon választott Országgyűlés első munkanapjától számítható a jogállamiság időszaka, amelyben elvileg büntethetővé váltak az olyan bűncselekmények, amelyeket a korábbi diktatúra nem üldözött; mert maga követte el, vagy az ő érdekében követték el őket. Az 1944. december 21-i debreceni kormányalakítástól számítható időszakban százezreket érintő súlyos i bűncselekmények történtek: kínvallatások. halálos végű deportálá- • sok és internálások, terror-sortü- • zek. koholt perek, kivégzések. A ; társadalomban él~az elégtétel irán- i .ti igény, el kíván számolni a múlt- ! jával. Enélkül a jövőben is elkövet- i hetők népellenes bűnök, sokan továbbra is úgy vélhetik, hogy a he- i lyesnek vélt eszmék vagy célok ér- s dekében jogukban áll mások életét j kioltani. Helyre kell állítani a meg- i sértett erkölcsi világrendet, a tér- ; mészetjog által is elismert jogok j feltétlen tiszteletét. Elégtételt kell j szolgáltatni a megsértett nemzeti j öntudatnak.

— Következik hát a büntetés?

— A felelősségrevonás nem feltétlenül azonos a büntetéssel. Nem < jelent egyebet, mint a bíróság elé állítást, a bűnök és a bűnösök megnevezését és megméretését. Senki , se hihesse azt a jövőben, hogy a vélt államérdekek védelme büntet- . lenséget biztosíthat. Én csak a legsúlyosaob bűntetteket emeltem ki: az emberölést, annak minősített formáját, a gyilkosságot és a hazaárulást.

— Egyáltalán mennyire definiálható pontosan ma például a hazaárulás?

— A Btk. kimondja, hogy az a magyar állampolgár, aki a Magyar Köztársaság területi épsége vagy alkotmányos rendje megsértése, végett kapcsolatba lép egy külföldi kormánvnyal vagy szervezettel, bűntettet követ el. Ennek vannak minősített esetei. Ma már pontosan meghatározható a hazaárulás fogalma. Fontos a célzatosság. Az állam politikai érdekeinek puszta sérelme már nem minősíthető hazaárulásnak. Persze, nem tagadom, a törvénynek ez a része azért óvatosan kezelendő.

— Mennyire jelenthet fölmentést a parancsokra való hivatkozás?

— A törvények a parancsra való cselekvést is pontosan szabályozzák. Elfogadott alapelv. hogy senki sem köteles vállalni közvetlen életveszélyt a parancsmegtagadással. Az alárendeltség összefüggésében is vizsgálandó a felelősség kérdése. A jogalkalmazó feladata alaposan megvizsgálni az elkövetéskori helyzetet. az összes körülményt. Ezt a jogalkotó nem végezheti el helyette.-Elképzelhető-e egy jogállamban. mint amilyen most már a mienk is. az elévült bűnök újratárgyalása?

— Először is kérdéses, hogy az elévülés maga garanciális intézménye-e a jogállamiságnak, feltétele-e annak'1 Hiszen számos jogállamban emberölés. gyilkosság esetében nincs elévülés. Ez fóltételezhetően nem a jogállam anribútuma Az elévült bűnök büntetése valóban nem fordulhat elő a régi jogállamokban, mint például Anglia. Franciaország. De azok korábban is jogállamok voltak, ahol nem fordulhattak elő hasonló bűncselekmények. Ha előfordultak volna, üldözték volna őket. Nálunk az állam nem üldözte, sőt maga követte el, pártolta a bűnt. Ezért a formálisan elévült bűncselekmények esetében újra kezdeni az elévülési időszakot, politikailag indokolható. A társadalom emlékezetében élő, nyugtalanító bűnökről van szó. Ez veszélyesebb a köznyugalomra, mint az elévülés elvének sérelme. Ennél jóval nagyobb a társadalom elégtételigénye. Az nem lehet, hogy tisztelgünk a 301-es parcella előtt de megfeledkezünk a villájuk teraszán napozó gyilkosokról.

— Mi a gyakorlat másutt, például Németországban ?

— A nyugatnémet törvények immár az egész országra érvényesek. Sokak szerint az elévülési időszak kezdetét a berlini fal lebontásától számítva újra kellene kezdeni. Mármint az egyáltalán elévülő bűnök esetében. mert Németországban a gyilkosság nem évül el. Erik Loest író mondta a nyáron: .„A tettesek megbüntetése vagy legalább a bűn felmutatása nélkül nincs szellemi higiénia.”

— A törvényjavaslat tartalmazza ugyan a korlátlan enyhítés gondolatát, mégis, mire számíthatunk a törvény elfogadása esetén: tömeges letartóztatásokra. súlyos ítéletekre vagy kegyelemre?

— Jogállamban élünk, és különben sincs társadalmi vagy politikai igény, érdek a tömeges hajszára, a súlyos büntetésekre. De a büntetőjog lényegével ellenkezne, ha előzetes garanciákat adnánk az enyhe elbírálásra. A humanitárius elveknek, az eltelt idő figyelembevételének. az elkövető azóta tanúsított magatartásának, megbánásának csak a jogalkalmazó tud jelentőséget tulajdonítani Vagyis az a bíró. aki közvetlenül szemben áll a vádlottal. Döntését nem lehet előre korlátozni. Általában, tekintve még az öregkort, az egészségi aliapotot és a bizonyítási nehezséaeket is, nem várhatóak súlyos ítéletek. Nem is ez a céL A megsértett társadalmi önértékelés, méltóságérzés helyreállítása nem az ítéletek súlyosságától függ. A lényeg a bűnök megnevezése és megméretése.

BEKE MIHÁLY ANDRÁS