Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-09 / 8133. szám

A Megváltó sem születhetett pl. Amerikában, meg kevésbe Óceániában vagy Ausztráliában, hanem csakis a legfejlettebb római birodalom keretébe tartozó Szentföldón. Az üldözés és az államvallássá nyilvánítás más és más módon ugyan, de mindkét esetben hozzájárult a kereszténység elterjedéséhez.

Sok a hasonlóság a középkor végi, újkor eleji keresztény vallásújitó mozgalmakkal: ezek sem valahol Európa peremén, hanem az időközben élre került központibb térségekben bukkantak fel az előzőkénél gyorsabb egymásutánban. Terjedésüket a polgárosítás szintje szabta meg, az új egyházak tagjai azonban megreformált vallásuknak és intézményeiknek tulajdonítják a haladást, miként az ortodoxok is saját hitük szerint kívánják e „tévútra” tért keresztényeket visszatéríteni, megmenteni. Bonyolítja a helyzetet, hogy a fejlődés menetének meglehetősen széles skáláján voltaképpen nem vallások, hanem társadalmi csoportok, népek, nemzetek s más közösségek helyezkednek el. Mindezek saját magukhoz mérnek másokat, fölénytudatuk esetleg a vallástól is táplálva, kicsúcsosodhat a kiválasztottság és a felsőbbrendűség gőgjében. A tartósan békés együttélés különösen nehéz a vegyes nemzetiségű és vallású területeken, mint amilyen a Kárpát-medence is, mely nemcsak Európa, hanem bizonyos vonatkozásban egész Eurázsia is kicsinyben. Nagyon kevés olyan tartósan exponált helyzetű nép, nemzet van a világon, mint amilyen a magyar. Erről egy futó pillantás is meggyőzhet bennünket.

Földünk ötmilliárd lakója a középső kőkorinak vehető szinttől (bennszülött ausztrálok) a csúcstechnológiával élő fejlett társadalmakig (amerikaiak, nyugat-európaiak, japánok) a fejlődés meglehetősen eltérő fokozatain helyezkednek cl; a számokat kikcrckitvc, fajunk több tízezer foglalkozást űz, háromezer nyelvet beszél, csaknem félezer vallást követ, másfél száznál több állam keretébe van beszorítva, s végül mintegy félszáz fajtára tagolódik. E közösségi jegyek egymást ugyan feltételezik, de már a felsorolt számok is jelzik, hogy a fejlettségi szint, az állam, a nyelv, a vallás és a fajta nem esik egybe. Az emberiség 90%-a vegyes nemzetiségű országban él, hasonló a helyzet a vallásokkal is; így nemcsak minden fölénytudat alaptalan, hanem minden felülről erőltetett társadalmi, faji, nyelvi vagy vallási homogenizálás is emberiségellenes bűntett. E sokféle összetevő közül emeljük ki a vallásokat, és nézzük kissé közelebbről a Kárpát-medencét, mely szerencsés esetben modellül szolgálhat, de nem önmagában, tágabb vagy szőkébb környezetéből ki nem szakítható.

Az egész földkerekségen Eurázsia a legnagyobb kiterjedésű, a legnépesebb és kétségkívül a legdinamikusabb történelmű kontinens, melynek idővel önállóvá vált félszigete: Európa vette át a vezetést, s a közeljövőben talán újra vissza is szerezheti. A Kárpátmedence Európa földrajzi közepétől kissé nyugatabbra, a gazdaságitól és a népességitől valamivel keletebbre, a közlekedésinek viszont majdnem kellős közepén van; tökéletes földrajzi egység. Éghajlata átmeneti, váltakozó: a szárazföldi, a déli és nyugati tengeri hatások felváltva érvényesülnek, emlékeztetve egyéb nyugatról, délről és keletről érkezett történelmi hatásokra is. Térségünk a földrajzi egység ellenére, etnikai vagy vallási szempontból soha nem volt egységes, épp ellenkezőleg: nagy nyelvcsaládok (germán, román, szláv), vallások (katolikus, protestáns, ortodox), különféle népek találkozásának, együttélésének színtere. Az egész térség tipikus átmeneti övezet a fejlettebb Nyugat és az elmaradottabb Kelet és Dél között, a betagolódás és a felzárkózás is évezredes folyamat. Egységes szervezetű és vezetésű államot a népvándorlás hullámain érkezett, a középponti medencébe települt hunok és avarok, majd náluk tartósabban a magyarok tudtak kiépíteni; az elődök még a keleti, a magyarok már a nyugati orientációt képviselték. Történelmünk folyamán tipikus peremnépből váltunk közbülső, összekötő szerepet betöltő nemzetté. Ez a szerepcsere nemcsak állandó helyváltoztatással, hanem életforma-váltással és nagy véráldozatokkal is járt. Minden belső ingadozás, erőszakos külső beavatkozás ellenére is térségünk Kelet-Dél-Nyugat közötti helyzete maradt: itt végződik a román, a gót, a reneszánsz és a barokk stilus is. A magyarság a kereszténység nyugati formájához csatlakozott, és ezt megrcformáltan is megőrizte, a Kárpátoktól keletre nemcsak a történelmi stílusok, hanem e modernebb vallások is hiányoznak. Maga a Kárpát-medence egésze átmeneti, vegyes

összetételű maradt, évezredes alkalmazkodási és vezetési feladatot adott a magyarságnak. Mai feladataink sem sokkal könnyebbek.

A Kárpát-medence nemcsak etnikai, nyelvi szempontból vegyes, hanem vallásilag is, és múltbeli egységről sem beszélhetünk. Itt a vallások egybeeshetnek a nagytáji társadalmi munkamegosztásból, a társadalom rétegzettségéből adódó csoportokkal (pl. voltak típusosán paraszti, kisnemesi és polgáribb jellegű felekezetek), továbbá egyes népekkel, nemzetekkel (vannak homogén vallású nemzetiségek, népek, nemzetek, mint amilyen a horvát, a szerb stb.), ezeket azonban át is fedhetik (vegyes vnllású a magyarság, a németség és a szlovákság stb.). Idővel nemcsak nagytáji munkamegosztás, hanem bizonyos térbeli vallási eloszlás is kialakult: a magyarság esetében pl. Hécstöl távolodva növekszik a protestánsok aránya, de E.rdélybcn a korai vallásszabadság és az ellenreformáció elmaradása révén ugyanolyan felező patthelyzet alakult ki, mint a távoli Hollandiában. (Mára a szaporább katolikusság ott is, itt is számbeli túlsúlyra tett szert, de a közszellem inkább protestáns jellegű).

Az újabb vallásokra való áttérést, régiekre való visszatérést vagy az azokon való megmaradást tömegméretekben nem a társadalmi csoportok vagy a nemzetiségek szabad választása, hanem a polgárosodás szintje, továbbá felsőbb (főúri, állami) akaratok szabták meg, nem pedig maguk a vallások, ill. hirdetőik és intézményeik, tgy maradhattak meg a rckatolizált Kisalföldön és Dunántúlon a szabadabb jogállású és életvitelű kisncmcsck lutheránusnak, a mezővárosi parasztpolgárok pedig kálvinistának, ha ez a társadalmi csoportosítás és megmaradás-visszatérés nem is kivétel nélküli szabály. A török hódoltság szándékkal vagy anélkül is elősegitette a reformációt, a tartós megszállás meg is erősitette, úgyhogy később a volt hódoltsági területen már a refeudalizáció és a rckatolizáció is csak részleges lehetett. Az crtlélyi magyarság körében utóbb már nem történtek tömeges át- és visszatérések, a románságról külön szólunk.

Nemcsak nagyobb vallási irányzatok (katolikus, protestáns, ortodox), hanem ezeken belül az egyes fclckczetck (római és görög katolikus, lutheránus, kálvinista és unitárius) is mind etnikai, mind pedig társadalmi szempontból tovább tagolhatok. Az újkori radikalizálódás menetében vannak maradi, újító és átmeneti jellegű vallások, sorrendjük talán ez lehetne: ortodox (görögkeleti), görögkatolikus, római katolikus, lutheránus (evangélikus), kálvinista (református) és unitárius; a még kisebb és újabb fclckczetckről külön szólunk. Az iménti felsorolás nagyjából időrendi is (a görögkatolikusokat kivéve), s az új és még újabb vallásokhoz az. európai és a magyar tömegek is nagyjából a polgárosodás előrehaladásának szintje szerint csatlakoztak. Állami beavatkozás e folyamatot gyorsíthatta, (mint pl. Angliában is), erőszakkal visszatarthatta (pl. Franciaországban), elmaradott társadalmakban (pl. ilyen az orosz, szerb stb.) a hit megújításának törekvései legfeljebb a kérészéletű szekták szintjén jelentkeztek.

Nálunk a Nyugatról importált lutheránus vallás először a városokban és a hazai németség körében terjedt, később mind szélesebb tömegeket hódított meg, hiszen a 16. században még nem sokban különbözött a katolikus vallástól, melynek papjait és intézményeit is mintegy örökölte. A magyar protestantizmus már a 16. században legalább R0%-os többségre tett szert, de nem sokáig maradt egységes: e század folyamán nemcsak a katolikusoktól különült cl határozottabban, megtörtént a lutheránus és a kálvinista irányzat váltakozása is. Az ellenreformáció befejeztével a lutheránusok mind vallási, mind pedig etnikai szempontból kisebbségbe szorultak: a szlovákok és a németek jelentősebb, de nem többségi hányada maradt meg c hiten, a magyar protestánsok többsége viszont református lett, szórványos kisnemesi rétegek és a magyarságba később beolvadt nemzetiségiek tartották meg a lutheránus vallást. Az indulás pályaelönye azonban még a rckatolizáció győzelme után is sokáig megmaradt, a számszerű kisebbség ellenére a töröktől megszabadított országban a IR. század első felében az evangélikus papság, polgárság és értelmiség volt a hangadó. Bár maga a kálvinista vallás eredetileg még „polgáribb”, nálunk azonban fcudalizálódott és parasztosodon, igy a fejlettebb, polgáribb szinteken megmaradt lutheránusok csaknem minden statisztikai összehasonlítás (műveltségi szint, az iskolahálózat fejlettsége.